Egy csomószor megkaptam már kommentben, hogy egy figyeleméhes kamuintrovertált vagyok, írom itt ezt a blogot, és reflektálatlanul belekiabálom a kínjaimat az éterbe, csak azért, hogy végre figyeljenek rám. Egy introvertált nem is ilyen, és különben is hülye vagyok, fogjam már be.
- üzenik nekem…
5 nap tök egyedül vagy 4 napos családi utazás, esküvővel súlyosbítva?
Mondd, te mit választanál?
Az utóbbi hetekben volt szerencsém mindkét címben említett helyzetet kipróbálni, és elég érdekes tapasztalatokat szereztem. Ugyebár introvertáltként ez a dilemma elég egyértelműnek tűnik, egyedül lenni fasza, a többi ember jelenléte idegesítő, mindenféle családi…
Introvertált vagy? Akkor ezt gondolja rólad a világ
Régen imádtam egyedül játszani és játékokat kitalálni. A játékaimból egész világokat, moziuniverzumokat építettem fel, jóval azelőtt, hogy a szuperhősfilmek farvizén a Marvel, a DC és a Disney közös univerzumba hozták volna a szuperhősöket és fantasztikus karaktereket; nálam a Tini Nindzsa teknőcök…
Egy önjelölt írásfüggő vallomása
Ezért írok én - ezért zuhanok neki a szövegeknek újra és újra, bámulom a borzasztó, üres lapot, és küzdök vele az őrület határán egyensúlyozva, vagy épp teljes eufóriában. Ez az írás.
Valamit be kell vallanom: egyáltalán nem vagyok grafomán.
Nincs íráskényszerem, mégis több tízezer karakternyit körmölök hetente. Még csak nem is írok gyorsan (közel nem megy gépírói tempóban, ha ugyan létezik még olyan), de legalább pontosan se, félórákat-órákat tudok a…
Ezért blogolok névtelenül
Lassan két éve blogolok inkognitóban, itt az ideje, hogy lehulljon a lepel, és töredelmesen bevalljam, mi értelme a titkolózásnak. Egyelőre még én se tudom, de a bejegyzés végére talán kiderül!
Blogolni több okból is jó, ahány blog, annyi érv, szóval csak itt a blog.hu-n több ezer érvet találni, ezzel most nem is, inkább csak a hogyannal akarok foglalkozni - Miért jó névtelenül blogolni? Mi ebben a jó? Kiknek jó ez? (Tudjukkiknek!) Véletlen? Nem hinném…
Nézzük hát…
Pusztulunk bele a magányba és még introvertáltak is vagyunk
Életemben először Budapestre felköltözve lettem úgy igazán magányos. Pedig még azt se mondhatom, hogy különösebben magamra maradtam volna, itt voltak körülöttem a barátaim, a testvérem, de az a szoros háló, ami otthon a családom és az osztálytársaim révén körém szövődött kibomlott, és csak néhány…
Miért kell szégyenkeznem minden karácsonykor?
Idén is túléltük a karácsonyt, behúzhatjuk az újabb strigulát. Ez nem kis teljesítmény, tekintve, hogy az egyik prominens ünnepünk az utóbbi években mintha kezdene őrületbe fordulni (persze soha nem a nyugalomról szólt, az csak mítosz). Az egyre agresszívebb reklámdömping, a Black Friday akciók még…
Miért nem egyből a szolidaritást kriminalizálják?
Ma december 7-e van. Mikulásról, meg boldog ünnepekről kellene írnom, de arról éppenséggel nem tudok. Nincs miből. Hiányzik az idill, az utóbbi hónapok eseményei egy jókora űrt hagytak maguk után, bennem mindenképp, és azt hiszem, a társadalomban is.
Nincs két hónapja, hogy elfogadták a törvényt,…
Amikor elő kell lépni introvertáltként
Nem könnyű, sőt baromi nehéz, de nem lehetetlen. Néha meg kell próbálni, vagy legalábbis érezzük, hogy érdemes. Ilyenkor jön jól, ha egyáltalán képesek vagyunk rá.
Legutóbb kimaradt egy alkalom, már ami a blogposztokat illeti, de most nagyon sok minden összejött főleg a melóban, mellette pályázatok, ügyintézés (vagyis meló 2.0) terén, közben egy utazásra készülök, mert sikerült elég jól szerepelni egy szakmai versenyen, aminek a döntője már nemzetközi…
A közösségi média tényleg introvertálttá tesz?
Most akkor jó vagy rossz a Facebook? Segít nekünk vagy csak még mélyebbre taszít minket a zárkózottság mocsarába? Fogós kérdés viszonylag egyértelmű válasszal.
Ne csináld, mert úgy maradsz! - mondogatták a szüleim kiskoromban, amikor hülyéskedve kancsalítottam (felénk úgy mondtuk: kancsítottam). Azóta erről a tanácsról is kiderült, hogy egy tévhiten alapul, de azt gondolom, általánosságban is elmondható: attól, hogy csinálsz valamit,…