(Disclaimer: Eléggé csapongó leszek, ezért elnézést, de túlságosan frusztráló a helyzet ahhoz, hogy kimért távolságtartással írjak erről a témáról.)
Néhány napja egy kortárs író, irodalomszervező, Kollár Árpád, egy nagyon személyes írást tett közzé, amelyben párhuzamot vont az ő határon túli…
Egy introvertált kosaras naplója
Ezért lett belőlem kosaras, miután kapus voltam. És ezért írok, ezért blogolok.
A múltkor egy parkban ücsörögtem és közben gondolkodtam. Pontosabban merengtem, többek között azon, hogy miért olyan jól eső érzés számomra azt nézni, ahogy mások pattogtatnak a parkban található kosárpályán – illetve azon, hogy anno én miért szerettem annyira kifulladásig dobálgatni a szülővárosom…