Egy vallomással tartozom.
Mondanám, hogy nehéz beszélni róla, nehéz leírni, billentyűzetet ragadni, de ezt már úgyis tudjátok. Régóta tudjátok, az olvasó nem hülye, az éles szemű kritikusokat, az introverzió hazai nagyköveteit nem lehet ilyen könnyen átejteni, pár kimódolt blogposzttal.
Amikor…
Egy önjelölt írásfüggő vallomása
Ezért írok én - ezért zuhanok neki a szövegeknek újra és újra, bámulom a borzasztó, üres lapot, és küzdök vele az őrület határán egyensúlyozva, vagy épp teljes eufóriában. Ez az írás.
Valamit be kell vallanom: egyáltalán nem vagyok grafomán.
Nincs íráskényszerem, mégis több tízezer karakternyit körmölök hetente. Még csak nem is írok gyorsan (közel nem megy gépírói tempóban, ha ugyan létezik még olyan), de legalább pontosan se, félórákat-órákat tudok a…
Fogadd el: sosem fognak elfogadni
Jobb ha hozzászoksz: ha eltérsz az átlagtól, ha kilógsz a sorból vagy normasértően viselkedsz, eltelhet 100 év, mialatt a társadalom 1000 évnyit lép előre, a teljes elfogadás akkor sem lehetséges.
Nem kell sok ahhoz, hogy az embert gyűlöljék. Ahhoz meg végképp nem, hogy megutálják. Vegyük például az első benyomást. Elég egy rossz hangsúly, egy rosszul megválasztott kifejezés, vagy önkéntelen gesztus, és máris bekerülünk egy skatulyába, amit később az istennek se tudunk lefeszegetni magunkról.…
Jól indul az év: kirúgtak a munkahelyemről
Mit lehet ilyenkor csinálni? És mindenekelőtt: mihez kezdjek én?
Igen, megtörtént, bekövetkezett, és így jóslattá vált a tavalyi fogadalmam, miszerint ott fogom hagyni a munkahelyemet. Csak épp úgy alakult, hogy a munkahelyem hagyott ott engem, és nem fordítva (hivatalosan: közös megegyezés). Pedig nem vagyok nostradamus, se egy kasszandra, egyszerűen csak időben…
Hogyan változtatta meg az életemet ez a blog?
A katarzis egyelőre elmarad: nem vett 180 fokos fordulatot az életem, drasztikus átalakulás helyett kicsiket változtam, és azt is inkább fokozatosan. De messze még a vége...
Bár még nincs szilveszter, készítettem egy (fél)évértékelőt, amiben sorra veszem, mi változott bennem és körülöttem a blog indulása óta. Nem tudom, fog-e akkorát durranni, mint a pezsgősdugók Áder beszéde alatt, de ezt legalább nem kell majd jeltolmáccsal fordítani. Fél év nagy idő. Mikor a blog…
A 3 legkínosabb élményem introvertáltként
Vajon mi a rosszabb: vadidegenek arcába mászni vagy egy idióta jelmezben ácsorogni a Nyugatinál?
Hát ez egy hosszú lista lehetne... ezért inkább kiválasztottam hármat, hátha akkor családregény helyett olvasható terjedelemben tudok írni a legneccesebbekről, talán segít. Vagy nem, de legalább tudtok majd röhögni egy jót.
Erre majd még visszatérünk...
Köztudottan rosszul viselünk bizonyos…
„Te tényleg introvertált vagy?”
Ez van, ha olyan kérdezi, akinek nem kéne tudnia róla...
Az történt, hogy a múlt heti coming outom félig élesre sikeredett. Azért csak félig, mert pár perc után sikerült leszedni a posztot a privát FB-falamról, de így is eljutott több száz olyan ismerősömhöz, akikkel egyelőre még nem akartam, vagy nem így akartam megosztani.
Először a barátnőm írt rám a…
Introvertált coming out: mondjam vagy ne mondjam?
Érdemes kibeszélni? Vagy jobb magunkban tartani, hogy introvertáltak vagyunk? Ez is természet, na és persze helyzetfüggő. De bizonyos dolgokat mindenképp érdemes tisztázni.
Miért nem mész ki játszani? – kérdezte anyám, amikor kissrác koromban már vagy 3 órája a kedvesen együgyű kis képregényeimet rajzoltam vagy alig pár oldal hiányzott a Nagy Indiánkönyv egyik fejezetéből.
Mert nem volt kedvem, remekül éreztem magam, éppen valami nagyszerű dolgot csináltam, amibe…