Bár nem rajongok feltétel nélkül a TED-előadásokért, néha hasznos, ha egy jó szónok 10-15 percbe sűrítve mesél egy fontos, közérdekű témáról. Ezekben a beszédekben az a legjobb, hogy pörgősek, könnyen fogyaszthatóak és bármikor le tudjuk állítani őket (egy zsúfolt előadóteremből kimenekülni sokkal…
Egy introvertált kosaras naplója
Ezért lett belőlem kosaras, miután kapus voltam. És ezért írok, ezért blogolok.
A múltkor egy parkban ücsörögtem és közben gondolkodtam. Pontosabban merengtem, többek között azon, hogy miért olyan jól eső érzés számomra azt nézni, ahogy mások pattogtatnak a parkban található kosárpályán – illetve azon, hogy anno én miért szerettem annyira kifulladásig dobálgatni a szülővárosom…
Amikor az írás nem enged szóhoz jutni
Megnémulok, ki sem merem nyitni a számat, amikor mégis kinyitom, nem találom a megfelelő szavakat. És minderről az írás tehet! Hogy is van ez?
Az van, hogy lassan már egy hónapja nem írtam semmit – ide. Merthogy máshová nagyon is írok, gőzerővel gyártom a szövegeket, de a blogra már egyszerűen nem jutok el, vagy mire eljutok, elfogy a megosztani érdemes mondanivaló. Innen jutott eszembe a mostani poszt címe és témája, pedig igazából nem is…
És ha mogorva tahók vagyunk, akkor mi van?
Hányszor megtörtént már velem, hogy egy társaságban nem mondtam ki, amit gondolok, hogy csendben feszengtem, és ahelyett, hogy megpróbáltam volna alkalmazkodni, inkább feladtam és leléptem? Vagy hogy el se mentem ilyen alkalmakra, lemondtam a bulit, mert aznap (azon a héten, hónapban?) nem éreztem…
Egy önjelölt írásfüggő vallomása
Ezért írok én - ezért zuhanok neki a szövegeknek újra és újra, bámulom a borzasztó, üres lapot, és küzdök vele az őrület határán egyensúlyozva, vagy épp teljes eufóriában. Ez az írás.
Valamit be kell vallanom: egyáltalán nem vagyok grafomán.
Nincs íráskényszerem, mégis több tízezer karakternyit körmölök hetente. Még csak nem is írok gyorsan (közel nem megy gépírói tempóban, ha ugyan létezik még olyan), de legalább pontosan se, félórákat-órákat tudok a…
Ezért blogolok névtelenül
Lassan két éve blogolok inkognitóban, itt az ideje, hogy lehulljon a lepel, és töredelmesen bevalljam, mi értelme a titkolózásnak. Egyelőre még én se tudom, de a bejegyzés végére talán kiderül!
Blogolni több okból is jó, ahány blog, annyi érv, szóval csak itt a blog.hu-n több ezer érvet találni, ezzel most nem is, inkább csak a hogyannal akarok foglalkozni - Miért jó névtelenül blogolni? Mi ebben a jó? Kiknek jó ez? (Tudjukkiknek!) Véletlen? Nem hinném…
Nézzük hát…
Amikor elő kell lépni introvertáltként
Nem könnyű, sőt baromi nehéz, de nem lehetetlen. Néha meg kell próbálni, vagy legalábbis érezzük, hogy érdemes. Ilyenkor jön jól, ha egyáltalán képesek vagyunk rá.
Legutóbb kimaradt egy alkalom, már ami a blogposztokat illeti, de most nagyon sok minden összejött főleg a melóban, mellette pályázatok, ügyintézés (vagyis meló 2.0) terén, közben egy utazásra készülök, mert sikerült elég jól szerepelni egy szakmai versenyen, aminek a döntője már nemzetközi…
Vajon kevésbé vagyok introvertált, mint 1 éve?
Egy éves a blog, itt az ideje némi számadásnak. És a szokásos önelemzésnek.
A rövid válasz a fenti kérdésre: NEM.
A picit hosszabb válasz: NEM, de lényegesen jobban érzem magam.
Mikor 1 évvel ezelőtt az első posztomat kilőttem az éterbe, izgatottan vártam, hogy mit fog elindítani, milyen lesz a fogadtatása. Megírtam, pofozgattam, aztán reggelre beidőzítettem. Másnap…
Az a kifogásom, hogy introvertált vagyok
A lehetőség ritkán kopogtat be, de ha be is kopogtat, mi meg az ágy alá bújva várjuk, hát abból nem lesz világmegváltás.
És neked, mi a kifogásod?
- kérdezi Michael Jordan egy legendás Nike reklámban. Igen ő az a csávó, akit vita nélkül minden idők legjobb kosárlabdázójának tartanak, a hivatkozott szpot pedig egy motivációs videó, ami elsősorban fiataloknak és újonc kosarasoknak szól, viszont én most nem egy…
Félig iroda, félig szabadság - tényleg a home office a jövő?
Hát nem tudom, nekem nem jött be teljesen, csak részben. Mindjárt kifejtem, mire gondolok.
Nem mostanában volt, hogy megírtam a szégyenteljes kivonulásomat az irodai létből. Sokáig ment a huzavona, hogy akkor most nekem való, nem nekem való, egyáltalán kinek való az irodában dolgozás, aztán az élet megszabadított az őrlődéstől, azóta szabadúszóféle vagyok.
Tök szépen elterveztem, hogy ez…