Tehát a szabályok:
Igyál ha...
1. ...azt kérik mosolyogj a kamerába.
Tipikus helyzet, belépő szint, bármilyen közösségi összejövetelen, kiránduláson találkozhatsz vele. Mióta a legolcsóbb telefonokon is van kamera, rosszabb a helyzet, mint a VHS-korszakban: egy rossz mozdulat, és fent találod…
Egy introvertált inkább macskás vagy kutyás?
Már ha egyáltalán van értelme a kérdésnek. Kultúrtörténetileg mindenképp van - és valószínűsíthető választ is találni rá!
Alighanem az emberiség végső kérdéseinek egyike ez, alig kettővel a "Mi az élet értelme?", a "Van-e élet a halál után?", "Mi a szerelem?" és a "Mi ez a viszkető, piros folt itt a ...?" című örökbecsű kérdések után. Meg ugye egy ilyen dilemma mindig jó apropó egy kis hógolyócsatára, hogy egymásnak…
Miért zabál fel minket a mélabú?
Egyesek hajlamosabbak rá, mások kimaradnak belőle, és ez a történelem kezdete óta így van.
A korábbi posztjaimban már sokszor körüljártam, mit jelent introvertáltnak lenni: befelé fordulás, belülről szerzett energiák, egyedüllét - ilyen és hasonló kifejezések kapcsolódnak hozzá, de egyértelműen lehatárolt meghatározást nem sikerült adni. Az introvertáltságot inkább csak körülírni lehet,…
Idióta innovációk introvertáltaknak
Mert megérdemeljük. Vagy mégsem?
Jó látni, hogy az emberekben szüntelenül buzog a vállalkozókedv, és a legabszurdabb találmányban is üzleti potenciált látnak, miközben a fogyasztási szempontból legkevésbé megragadható csoportok környékén is piaci rést sejtenek. Így pl. olyan, nem túl homogén csoportok esetében is, mint amilyen az…
Mikor az introvertált nyaral
Na az kemény. De az örökkévalóságot mégsem ülhetjük ki otthon.
A nyaralás egy introvertált számára általában a kényelmes, elviselhető létből való intenzív kifelé mocorgást jelent. Szervezni kell, egy csomó vadidegennel kommunikálni, útbaigazítást kérni, megosztani az utasteret idegenekkel stb. De nyáron ezt a vakmerő húzást több különböző tényező együttállása…
Van még bármi közünk egymáshoz?
Ha így folytatjuk, a hermetikus elszigetelődés borítékolható. Miért nem tudunk többé kijönni olyanokkal, akik picit is mások, mint mi?
Mi a közös bennünk? Valami biztosan. Általában valahogy mégsem a közös metszet dominál. Ellentétek viszonyrendszerében határozzuk meg egymást és magunkat: az ember alacsony vagy magas, szőke vagy barna, öreg vagy fiatal, introvertált vagy extrovertált. Ennek kapcsán van egy határozott feltevésem,…
Fogadd el: sosem fognak elfogadni
Jobb ha hozzászoksz: ha eltérsz az átlagtól, ha kilógsz a sorból vagy normasértően viselkedsz, eltelhet 100 év, mialatt a társadalom 1000 évnyit lép előre, a teljes elfogadás akkor sem lehetséges.
Nem kell sok ahhoz, hogy az embert gyűlöljék. Ahhoz meg végképp nem, hogy megutálják. Vegyük például az első benyomást. Elég egy rossz hangsúly, egy rosszul megválasztott kifejezés, vagy önkéntelen gesztus, és máris bekerülünk egy skatulyába, amit később az istennek se tudunk lefeszegetni magunkról.…
Már elfogadjuk az introvertáltakat, csak épp hülyének nézzük őket
A jelenséget egyre többen ismerik és értik (csak néha félre), de még mindig előszeretettel megy a hahotázás.
Nézem, olvasgatom az introvertáltakról szóló cikkeket meg posztokat, és visszatérő élmény, hogy bár egyre kevesebben akarnak páros lábbal beleszállni az introvertáltakba (1:0 a toleranciának), de ha előkerül a téma, többnyire még mindig inkább csak csodálkozni vagy röhögni sikerül rajtunk (1:1-re…