"Dehát te nem is vagy introvertált!"
Ezt mondta az egyik ismerősöm, miután kiderült, hogy blogolok, ráadásul erről, ami állítólagosan nem vagyok.
"Nincs azzal semmi gond, ha az ember introvertált..."
Ezt meg az egyik seggfej főnököm nyilatkoztatta ki, majd rögtön utána részletesen kifejtette, hogy miért baj mégis, hogy az vagyok, és mennyire rengeteg dologban kellene még fejlődnöm, emiatt a fogyatékosságom miatt.
Szóval így adta a tudtomra a közvetlen környezetem, hogy engem valamiféle fura kettősség jellemez, a jól ismert kategorizáció gellert kap rajtam, ugyanis - legalábbis egyesek szerint - introvertáltnak túl extroverttált, extrovertáltnak viszont túl introvertált vagyok.
Ezt mégis hogy lehet? Dr. Jekyll és Mr. Hyde effektus? Tudathasadás? Bipoláris vagyok? Vagy egyszerűen csak a barátaimmal másképp viselkedek, mint a kollégáimmal (akikkel jóval formálisabb a viszonyom)? Hát leginkább az utóbbi. És az introvertáltság egyéb fogalmi-pszichológiai sajátosságai is közrejátszanak.
Az introverzió-extroverzió ugyanis nem egy bináris érték, nem írható le egyesekkel és nullákkal, hanem, mint ahogy az Eufória című szuper HBO sorozatban az egyik szereplő a szexualitás kapcsán ugyanezt megfogalmazta: ez egy skála.
Szóval így adta a tudtomra a közvetlen környezetem, hogy engem valamiféle fura kettősség jellemez, a jól ismert kategorizáció gellert kap rajtam, ugyanis - legalábbis egyesek szerint - introvertáltnak túl extroverttált, extrovertáltnak viszont túl introvertált vagyok.
Ezt mégis hogy lehet? Dr. Jekyll és Mr. Hyde effektus? Tudathasadás? Bipoláris vagyok? Vagy egyszerűen csak a barátaimmal másképp viselkedek, mint a kollégáimmal (akikkel jóval formálisabb a viszonyom)? Hát leginkább az utóbbi. És az introvertáltság egyéb fogalmi-pszichológiai sajátosságai is közrejátszanak.
Az introverzió-extroverzió ugyanis nem egy bináris érték, nem írható le egyesekkel és nullákkal, hanem, mint ahogy az Eufória című szuper HBO sorozatban az egyik szereplő a szexualitás kapcsán ugyanezt megfogalmazta: ez egy skála.
Vagyis lehet az ember többé vagy kevébé introvertálta, ahogy lehet hajlamos egyúttal az extroverált viselkedésre is. Ha pont középen van - amire szerintem kb. annyi az esély, mint arra, hogy egy érme pont az élére érkezzen - akkor pedig ambivertált, bár én ezt a fogalmat nem igazán kedvelem, mert túlságosan ködös. Vajon honnan lehet tuni, hogy valaki épp annyira extrovertált, mint amennyire introvertált? Abból, hogy pontosan ugyanannyi időt tölt társas szorongással, mint társas örömökkel? Ezért is használtam az érmés hasonlatot, mivel szerintem olyanból, aki pontosan a skála közepén helyezkedik el, nem sokan szaladgálnak.
Én kb. itt helyezkedek el, a legkevésbé sem tudományos, önbevallásos becslés alapján.
Ennyit a fogalmakról, de nézzük a visszajelzéseket - például azokat, amikkel itt a blogon találkozom:
"Te nem introvertált vagy, hanem csicska" – innen
"Már sokszor elhangzott itt, hogy nyilván a blogger nem intro, mert eleve nem írna blogot" – innen
"Én is jót szórakozom rajtad, mivel a poszter egyáltalán nem introvertált, csak egy beilleszkedési zavarral küzdő - emiatt jelen stádiumban magába zárkózott és az is lehetséges, hogy egyébként is narcisztikus személyiségről van szó" – innen
Persze kapok ennél cifrábbakat is, de a fenti gyöngyszemek kimondottan az intróságomra, vagyis hát, annak kétségbe vonására vonatkoznak. Ezen egyébként nem kell meglepődni, a trollkultusz mondenütt él és virul, ahol névtelenül lehet kommentelni, mindig lesz valaki, aki belédszáll, beleköt a mondanivalódba, jobban tudja, és ha elfogytak a tartalmi kritikák, alaki hibákra hivatkozva diszkreditálja a véleményedet (lásd: nyelvtannáculás).
Csakhogy ez sima trollkodásnál kicsit súlyosabb, mivel hosszú távon sokkal, de sokkal kártékonyabb lehet, ha az ember hite meginog önmagában. Egyébként ez a fajta személyiségszkepszis és mások nemi, etnikai vagy szexuális orientációs alapon történő vegzálása egy tőről fakad. Hiszen a mássággal, a normaszegéssel szembeni ellenszenv mindig sokkal erősebb, könnyebben tud átcsapni gyűlöletbe, és ilyenkor a beszédmódot a már említett online névtelenség még jobban radikalizálja.
Egy ilyen támadás, ha valaki azt szajkózza, különösebb ok vagy érv nélkül, hogy nem vagy introvertált, nem vagy introvertált - vagy azt, hogy nem vagy jó introvertált - miközben tisztában vagy az ellenkezőjével; mindez nem csak elbizonytalanítja az embert, főleg, ha alapból sem a legstabilabb személyiség, hanem teljesen kizökkentheti, vagy kiránthatja alóla a talajt. Akár az egész énképünket képes kikezdeni.
És saját magunkkal szemben is megengedőbbnek kell lennünk. Az identifikáció mégiscsak egy önmeghatározás. Vagyis, ha túlságosan merev forgalmak és keretrendszerek szerint akarom leírni saját magamat, abba nem fogok beleilleni - és emiatt akár az önazonosságom is megroppanhat. Épp ezért veszélyes ez, és ezért van szükség a rugalmasságra és a belátásra.
Ne gondoljuk, hogy minden fekete-fehér, valaki csak ilyen vagy olyan lehet. Attól például, hogy két ember hasonló mértékben introvertált, még lehet, hogy az ég egy adta világon semmi másban nem hasonlítanak, csak abban a pár dologban, ami introvertálttá teszi őket, például abban, ahogy megélik a társas helyzeteket.
Nem szabad hagynunk, hogy mások aláássák az önértékelésünket. Küzdeni kell ellene, már amennyire lehetséges - és mindenekelőtt azonosítani azt, ha valaki épp a személyiségünk, identitásunk lebontásán ügyködik - aztán lehet reagálni és a helyén kezelni a dolgot. Ellenállni, visszaszólni, semmibe venni, vagy akár megszakítani a kapcsolatot az illetőveL. Persze ez csak pár lehetőség, de elég sok minden függ az adott helyzettől (nem mindig tud az ember továbbsétálni).
(Ha tetszett az írás, netán még hasznos is volt, a hozzá tartozó Facebook-oldalt itt tudjátok követni.)
Csakhogy ez sima trollkodásnál kicsit súlyosabb, mivel hosszú távon sokkal, de sokkal kártékonyabb lehet, ha az ember hite meginog önmagában. Egyébként ez a fajta személyiségszkepszis és mások nemi, etnikai vagy szexuális orientációs alapon történő vegzálása egy tőről fakad. Hiszen a mássággal, a normaszegéssel szembeni ellenszenv mindig sokkal erősebb, könnyebben tud átcsapni gyűlöletbe, és ilyenkor a beszédmódot a már említett online névtelenség még jobban radikalizálja.
Egy ilyen támadás, ha valaki azt szajkózza, különösebb ok vagy érv nélkül, hogy nem vagy introvertált, nem vagy introvertált - vagy azt, hogy nem vagy jó introvertált - miközben tisztában vagy az ellenkezőjével; mindez nem csak elbizonytalanítja az embert, főleg, ha alapból sem a legstabilabb személyiség, hanem teljesen kizökkentheti, vagy kiránthatja alóla a talajt. Akár az egész énképünket képes kikezdeni.
És saját magunkkal szemben is megengedőbbnek kell lennünk. Az identifikáció mégiscsak egy önmeghatározás. Vagyis, ha túlságosan merev forgalmak és keretrendszerek szerint akarom leírni saját magamat, abba nem fogok beleilleni - és emiatt akár az önazonosságom is megroppanhat. Épp ezért veszélyes ez, és ezért van szükség a rugalmasságra és a belátásra.
Ne gondoljuk, hogy minden fekete-fehér, valaki csak ilyen vagy olyan lehet. Attól például, hogy két ember hasonló mértékben introvertált, még lehet, hogy az ég egy adta világon semmi másban nem hasonlítanak, csak abban a pár dologban, ami introvertálttá teszi őket, például abban, ahogy megélik a társas helyzeteket.
Nem szabad hagynunk, hogy mások aláássák az önértékelésünket. Küzdeni kell ellene, már amennyire lehetséges - és mindenekelőtt azonosítani azt, ha valaki épp a személyiségünk, identitásunk lebontásán ügyködik - aztán lehet reagálni és a helyén kezelni a dolgot. Ellenállni, visszaszólni, semmibe venni, vagy akár megszakítani a kapcsolatot az illetőveL. Persze ez csak pár lehetőség, de elég sok minden függ az adott helyzettől (nem mindig tud az ember továbbsétálni).
(Ha tetszett az írás, netán még hasznos is volt, a hozzá tartozó Facebook-oldalt itt tudjátok követni.)
