Szédítően zárkózott

Az a kifogásom, hogy introvertált vagyok

2018. június 14. 08:00 - darvinisdead

A lehetőség ritkán kopogtat be, de ha be is kopogtat, mi meg az ágy alá bújva várjuk, hát abból nem lesz világmegváltás.

És neked, mi a kifogásod?

- kérdezi Michael Jordan egy legendás Nike reklámban. Igen ő az a csávó, akit vita nélkül minden idők legjobb kosárlabdázójának tartanak, a hivatkozott szpot pedig egy motivációs videó, ami elsősorban fiataloknak és újonc kosarasoknak szól, viszont én most nem egy motivációs székfoglalóra készülök (legalábbis nem akadémiai szintűre), inkább egy jelenségről szeretnék írni, ami mindenkivel előfordult már, ez nem más, mint az önfelmentés.

Introvertáltnak lenni például nem kifogás, de nem is szabad, hogy kifogássá váljon. Magamon is érzem néha, mennyivel egyszerűbb mindenféle mondvacsinált indokokra hivatkozva lemondani programokat, otthon maradni nyugiban befordulni a fal felé, és olvasni egy könyvet/megnézni egy filmet vagy írni egy cikket/posztot/novellát és békésen elmerülni a szövegben. Ilyenkor pajzsként tartom magam elé, hogy introvertált vagyok, miközben lehet, épp baromi nagyot veszítek ezen a kis pszichológiai játszmán.

Egy biztos: a kényelmes alternatíva mindig vonzóbb, mint a nyűgnek érzett, fárasztó smúzolással egybekötött jópofizás. Mondjuk egy gyökerekkel teli bulin, vacsorán vagy szakmai összejövetelen egyébként is ritkán fog az emberrel világmegváltó dolog történni. De hasonlóan felületes indokkal hajlamosabbak vagyunk visszadobni olyan programot is, ahol igen is, történhetne, de nem fog, miután nem vagyunk ott - nincs kivel menni, egy haver lemondta az utolsó pillanatban, szociálisan lemerített a nap, satöbbi.

Ágyban, párnák közt... (ez a poszt szinte ordított egy cuki cicáért!)

A négy fal között maradni sokszor legalább annyira veszélyes, mint körültekintés nélkül előmerészkedni - csak épp soha nem fog kiderülni, mit veszített az ember. Ettől annyira alattomos a sors, a különféle lehetőségmátrixokról fogalmunk sincs, csak azzal szembesülünk, ami ténylegesen megtörténik. Vegyünk egy példát: lehet, hogy végre találkoznál egy hozzád hasonlóan gondolkodó emberkével (az esélye mondjuk 1000 az 1-hez), de te inkább a kanapét választod. Kiruccanni, belevágni az ismeretlenbe, kibújni a dupla hevederzáras komfortból megerőltető? Igen, határozottan az. Mégis, biztos megvan az érzés, amikor nehezen veszed rá magad valamire, és mikor végre összeszeded magad és kibújsz a hálószobából, monitorszobából, lakásból, csigaházból, valahogy mégis egy elégedett mosollyal végződik az eleinte foghúzásszerű élménynek induló program. Én legutóbb egy olyan tipikus jópofizós bulit hagytam ki az újdonsült munkahelyemen - ahol az ünnepelttel soha előtte nem találkoztam, mégis elvárták volna, hogy menjek… - erre utólag kiderült, hogy az egyik jó haverom is ott volt a bulin, akivel lassan már 2 éve próbálunk összehozni egy találkozót. A sors iróniája.

Ilyen szempontból is nagyon inspiráló Susan Cain ronggyá hivatkozott TED-előadása. Mit is csinált ő? Kiállt egy nagy teremnyi ember elé, és elmondta nekik, hogy ő introvertált, és hogy mit jelent annak lenni. Pedig minden bizonnyal szívesebben töltötte volna az idejét egy jó könyv olvasgatásával. De az elhatározás és a küldetéstudat hatalmas erő - és ennek hála ő igen is, tudott változást elérni, amiért sokan hálásak lehetünk neki. Persze az, hogy ki meddig megy el, egyénfüggő, mindenkinek a saját belátására van bízva. Én se hiszem, hogy érdemes átesni a ló túloldalára, és feltétel nélkül hinni a komfortzóna mítoszában (értsd: a határok feszegetését a megszállottságig, hivatásszerűen űzni) - de hasznos tisztában lenni azzal, hogy a lehetőség ritkán kopogtat be, de ha be is kopogtat, mi meg az ágy alá bújva várjuk, hát abból nem lesz világmegváltás.

elbujunk_a_lehetoseg_elol2.jpg@introvertdoodles tudja a tutit!

Szóval ne bújjunk egy önmeghatározás mögé, nem éri meg. És persze tudom, hogy az introvertáltak közül is van olyan, akinek tök evidens, hogy a személyisége, és az abból adódó igények egy jó része, pl. a társas helyzetek kerülése nem kifogás, hanem szinte már fiziológiai szükséglet. De nem hogy az emberek, megkockáztatom, hogy még az introvertáltak többsége is rendszeresen ellöki magát lehetőségektől, mert ez tűnik könnyebb vagy kevésbé kockázatos útnak. Pedig a kiszámíthatóságon túl is van ám élet, csak adni kell neki egy(-két) esélyt. Persze csak szépen lassan. És módjával.

Ha tetszett az írás, netán még hasznos is volt, a hozzá tartozó Facebook-oldalt itt tudjátok követni.

13 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://intro-vertigo.blog.hu/api/trackback/id/tr8014046418

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ArriMedes 2018.06.15. 14:32:24

ez a poszter annyi hülyeséget összehord, hogy igenis szégyen a főoldalra kerülése

aranea 2018.06.15. 18:22:25

Régen sokat jártam társaságba, egyszerűen olyan emberekkel voltam körülvéve, ahol ez szükséges.
Évek alatt viszont eljutottam odáig, hogy ha az írás által tanácsolt módon el is megyek valahova, nem igazán érzem jól magam, és a legjobb barátok mellett is szinte az órát lesem, hogy mikor mehetek haza.

Alick 2018.06.15. 20:37:17

@aranea: Végülis lehet érte tenni, hogy legközelebb ne hívják meg az embert, pl. ha zenés az összejövetel, felrakni a Panzerlied nótáját és élvezettel táncolni rá vagy lendületesen magyarázni, hogy Ron Hubbard az emberiség igazi megváltója.
:)

aranea 2018.06.15. 21:22:09

@Alick: Szerintem nincs ezzel probléma, abból a körből kikerültem, a mostaniak meg nem erőltetik.
Egyszerűen csak annyi, hogy nekem az a tapasztalatom, hogy nem nyerek azzal,ha "erőt veszek magamon", és elmegyek összejövetelekre. Inkább kertészkedek, vagy barkácsolok, vagy olvasok.

blaubner 2018.06.15. 21:50:37

Ketszer is elolvastam a posztot, de tovabbra sem ertem, hogy igazabol mi a mondanivaloja.
Az introverzio messze tobb (mas), mint pusztan a tarsasag kerulese, es inkabb maganyos programok preferalasa. Ez persze jellegzetes megnyilvanulasi formaja, de az introverzio-extraverzio ellentetpar eredetileg azt jelenti, hogy az ember honnan gyujti az energiat: az extravertalt kivulrol, a kulvilagbol, mig az introvertalt belulrol, azaz sajat magabol. Ezt nem en mondom, hanem carl gustav jung mondta 1924-ben.

Advanced Flight 2018.06.15. 23:04:25

Én nagyjából érte(ni véle)m a posztban leírtakat, és egyet is értek vele. Manapság annyira meghatározó a kapcsolatépítés az élet minden területén, hogy bármennyire is társaságkerülő valaki, muszáj erőt vennie magán és résztvenni ilyen programokon, meg small talk-ot lebonyolítani. Erre én is nemrégiben jöttem rá, hogy egyszerűen nem haladok a munkahelyemen előre, ha folyton csak ülök a szobámban és dolgozom. A munkaidő legalább 1/3-át kéne kapcsolatépítéssel, önmenedzseléssel tölteni. Nekem sem természetem ez, de végül is hozzá lehet szokni.

zoncolan 2018.06.16. 08:05:12

Az utóbbi időben nagyon felkapott lett a személyiségjegyek extrovertált-introvertált jelzőkkel való illetése.
Ha egy poszt írója előveszi a fentebbi két jelző valamelyikét, akkor azt hiszi, hogy most baromi okos és az írása hatalmas érdeklődésre tart majd számot.
Igen, van egy szűk réteg, némi sznobizmussal megáldva, akik ugranak az ilyen, egyébként semmitmondó és általánosító írásokra és szívesen aggatják magukra ezeket a jelzőket, ezekkel demonstrálnak.

Chris Colombo2 2018.06.16. 08:36:09

milyen világmegváltó dolog történhet az emberrel ha találkozik másokkal? kéretik felsorolni (az nem világmegváltó dolog ha az ember találkozik olyan emberrel aki normális)

Hujber Tünde · http://egyszeruen.blog.hu 2018.06.16. 09:00:48

@Advanced Flight: A világ valóban az extrovertáltakhoz van igazítva. De egy introvertáltat arra kényszeríteni, hogy viselkedjen úgy, mint egy extrovertált, majdnem olyan, mint a homoszexuálisakat heteroszexuális viselkedésre kényszeríteni. Odáig már kezd eljutni a világ, hogy a homo-kat is elfogadja, el kellene jutni az intrók egyenlőségéig is.

2018.06.16. 10:07:38

@blaubner: Már sokszor elhangzott itt, hogy nyilván a blogger nem intro, mert eleve nem írna blogot. :) Hogy se füle se farka az irományainak, az azért van, mert fogalmakat kever össze és nem is tudja értelmezni azokat.

ArriMedes 2018.06.16. 16:42:13

@Hujber Tünde:

pont ezért egy introvert blog témái lehetnek

-fogalmak, elméletek
-érdekességek
-személyes tapasztalatok
-"introvertált büszkeség" promotálása, ezzel kapcsolatos hírek a világból

@Hortenz:

egy intro simán írhat blogot, az viszont igaz, hogy a posztok egy részének se füle, se farka, ezért sem értem, hogy lehet ezzel index főoldalas.

Alick 2018.06.16. 17:30:16

@Advanced Flight: "Kapcsoljatok be Skype-on vagy Messenger-en és térjetek a lényegre!"
:)

Advanced Flight 2018.06.16. 23:38:58

@Chris Colombo2: pl. találkozol és összehaverolsz egy olyan emberrel, aki később
- életed szerelme lesz
- házastársad lesz
- üzlettársad lesz
-befolyásos politikus/üzletember/stb. lesz, és befolyásával neked is segít
- szerez neked melót, ami álmaid munkahelye lesz
-kapcsolatai révén elintézi, hogy az életmentő orvosi beavatkozást rajtad/gyerekeden a szakma legjobb orvosa végezze
- stb-stb
süti beállítások módosítása