Az idei év egy különleges esztendő. Na nem észbontó civilizációs változásokat vizionálok helyből, nem is a végítélet óráját igyekszem beharangozni (legyen szó, a globális felmelegedés okozta kataklizmáról vagy az emberiséget kipusztító koronavírusról), hanem arra gondolok, hogy új évtized kezdődött, ami a nagy várakozások, az összegzések és a latolgatások ideje.

Ilyenkor mindenki hajlamos elgondolkodni azon, hogy mit is várhatunk az új évtizedtől. 10 év hosszú idő, elegendő arra, hogy a világot forradalmasítsa egy új technológia (okostelefon), a fogyasztási szokásokat felforgassa valami új vívmány (streaming) és elterjedjen egy totálisan újfajta hadviselés (dezinformáció és kiberhadviselés). Érdemes tehát elgondolkodni: vajon mire számíthatunk a most következő 10 évben?

Ehhez persze előbb nem árt tudni, hogy mi volt eddig, milyen jellegzetességek határozták meg a ’10-es éveket, mi jellemezte a korszellemet ezidáig. 

2008 – a jogsim éve, a prosperitás vége

Az előző évtized nehezen indult, egy válság utórezgései két vállra fektették a gazdaságot és gallyra vágták a keményen dolgozó kisembereket, rajtuk csattant ugyanis a pénzéhes bankok és hitelintézetek felelőtlen működése (amihez a kormányok is mosolyogva asszisztáltak). Innen kellett kilábalni, és végül sikerült is, nélkülözés helyett a a fogyasztás jellemezte az évtizedet, a gazdaság azóta is hasít, Kína előretört, a Magyar reformok működnek! (ja, nem, az egy reklámkampány volt), és úgy általában a ma élő emberek jóléte minden korábbi állapotot felülmúl, csakhogy közben nő a népesség és világzerte nőnek a társadalmi egyenlőtlenségek...

De amiről igazán szólt a 2010-es évek – különösen a nyugati világban – az valami egészen más. Egy elidegenedett, vallástalan világban szükség volt valamire, amiben hinni lehetett. Az egyház viszont a rengeteg botrány miatt hiteltelenné vált, vagy legalábbis sokat vesztett addigi vonzerejéből (erről is szól egyébként a remek A két pápa című film, ajánlom!), szükség volt tehát egy újfajta vallásra, amit az emberek többsége önmagában talált meg. A fókusz befelé, a testi-lelki és mentális egészségünkre irányult, a központi kérdés az lett, hogyan tudunk még teljesebb és kiegyensúlyozottabb életet élni.

Ehhez viszont nem az orvostudományon és a gyógyszeriparon keresztül vezetett az új, főleg hogy az egészségüggyel szemben szkepticizmus is minden addigi képzeletet felülmúlt (oltásellenesség, homeopátia vs. gyógyszerek), mondhatni mára ez az egyik vezető halálok. A nyugati tudomány helyett inkább a keleti misztikumok felé fordult az emberi érdeklődés, és ennek következtében lett az új korszak hívószava a spiritualizmus. Ide tartozik a jógadémon megidézésétől kezdve, a spirituális vezetőkkel folytatott szeánszokon át a sima coaching alkalmakig, sőt az életvezetési tanácsadással foglalkozó influencerek fogadóórájáig egy csomó dolog.

Ennek a világnak az alsó fertálya, vagy Start Wars-nyelven fogalmazva a sötét oldala pedig az ostoba, népbutító spiritualizmus, ami kitermelte és felfuttatta a telejósdát, az asztroshow-t, az ékszertévét és az egyéb lehúzásra utazó, kereskedelmi torzszülötteket. (Bár az energizálás, már a 2000-es években is nagyot ment, komplex iparággá inkább csak 2010 után nőtte ki magát a műfaj).

Erre hozta a napokban a legszemléletesebb (legrosszabb) példát Schobert Norbi, aki Magyarország egyik legnagyobb elérésű influencereként mondott akkora kártékony ostobaságot, amitől még napokig csilingelt az internet. Szerencsére ő egy merőben 2010-es képződmény, és reméljük ez az ügy is hozzájárult ahhoz, hogy mihamarabb lejárjon a szavatossága. Arra viszont  jó volt, hogy rámutasson, manapság milyen könnyű vagy legalábbis mennyivel könnyebb leleplezni egy ilyen megnyilvánulás népbutító, primitív voltát.

De van ennek egy felső fertálya is, legalábbis remélem, nem mintha egyértelmű lenne, ez hová is vezet, kollektíve jó-e vagy sem, ezt nem az én tisztem eldönteni, mindenesetre vannak azok a vívmányok, amik nem ennyire sötétek és ellentmondásosokat.

Ilyen például az önfejlesztés, a TED-speechek és a homemade önképzés lehetősége, ami szintén a lelki-szellemi kiteljesedést szolgálja, amikor a gép előtt ülve bárkiből pókeres, bróker vagy programozó válhat (na jó, bárkiből azért nem…). Én például az internetről tanultam meg mellúszni (de most komolyan! Legalábbis félig!), amikor a véleményvezérkedés alulról szerveződik (influencerek) és a nép egyszerű gyermekeiből lesznek a legnagyobb világsztárok (pl. Ed Sheeran). Valamiképp ide sorolható ez a blog is, ami az önmegértést, egy egészségesebb önkép kialakítását célozza, közben számomra is nagyon jó kis szelep, amin keresztül le tudom vezetni, az introvertált léttel járó feszültséget és frusztrációt, ki tudom beszélni a problémákat stb.

NA DE MI LESZ VELÜNK EZUTÁN?

- teszi fel a kérdés, az egyszeri világvégerettegő, különösen akkor, amikor tényleg minden hétre jut egy lángokba borult földrész meg egy világjárvány.

A válasz szerintem már most eléggé borítékolható, legalábbis felbecsülhetjük, miből lesz a cserebogár helyett a korszellem 2020-tól. Például táptalajt kaphat az aktivizmus, mivel már 2019-ben ellepték az utcát a dühös fiatalok, akik egyre többen lesznek és egyre dühösebbek, hiszen épp az ő jövőjüket füstöli el röhögve a világelit, anyuka és apuka hathatós közreműködésével. A klímaharcosság (és a nemzetközi helyzet!) egyre fokozódik, de a hisztérikus hangvétel csillapodik majd, idővel egy sokkal józanabb és egészségesebb diskurzus fogja kísérni a folyamatot, az érvek letisztulnak, végül a tudomány lesz az erősebb. Igen.

Ez az évtized a tudomány reneszánszát hozhatja el, hiszen az álhírek korszakában csak a validált információk jelentenek biztos fogódzót, ezért felértékelődnek. Magyarországon a tudomány helyzete erre egy jó példa: hiába akarják elnyomni, bekebelezni és államosítani, teljesen még itt sem sikerülhet, kutatókra, oktatásra van és lesz is igény, legfeljebb az egyetem Bécsbe költözik, a kutató pedig eligazol oda, ahol nyugodtan dolgozhat, aztán majd visszatér, ha már itt is lehet. Nyugat-európai, illetve világszinten pedig végképp lehetetlen volna becsukni a tudományt (és hülyeség is lenne - tegyük hozzá - egyik államnak sem érdeke kiszolgáltatnia magát), ezért sem gondolom, hogy ez nem egy földtől elrugaszkodott, hurráoptimista jóslat.

Valószínűleg pont a környezettudatosság miatt kicsit vissza is kell venni a nagy befelé fordulásból, és szó szerinti, illetve átvitt értelemben is jobban fókuszálni saját környezetünkre és arra, hogy az egyes tevékenységeink milyen hatással járnak. Az élet tisztelete, étkezésre lefordítva pedig a veganizmus egyre több embert fog megérinteni. A kisközösségek, helyi kollektívák reneszánszát hozhatja el ez a kor, amikor a fogyasztás és a termelés is helyben, kisközösségi szinten válik sokkal fenntarthatóbbá (ez sem nagy találmány, tekintve hogy sokan sokfelé megírták már). Valahogy így fog kinézni az a bizonyos korszellem, nekünk pedig nincs is más dolgunk, mint felülni rá, vagy épp hozzátenni/elvenni belőle azt, amit igazán fontosnak tartunk.

 Ha tetszett az írás, netán még hasznos is volt, a hozzá tartozó Facebook-oldalt itt tudjátok követni.