Szédítően zárkózott


Egy introvertált vallomása: nem az vagyok, akinek hiszel

2020. július 09. 08:30 - darvinisdead

Így hazudgálok össze-vissza már idestova három éve...

Egy vallomással tartozom. Mondanám, hogy nehéz beszélni róla, nehéz leírni, billentyűzetet ragadni, de ezt már úgyis tudjátok. Régóta tudjátok, az olvasó nem hülye, az éles szemű kritikusokat, az introverzió hazai nagyköveteit nem lehet ilyen könnyen átejteni, pár kimódolt blogposzttal. Amikor…

Tovább
5 komment

Top 10 irodai dolog, ami már most hiányzik

2020. április 18. 09:00 - darvinisdead

Hol van már a csapatépítők diszkrét bája? Max a webkamerába meredve ihatjuk át magunkat egy reménytelibb holnapba.

Mikor a karantén idején napi 0-24-ben üvölt a gyerek, kikezdi a hátunkat az olcsó gurulós szék, és a szomszéd jóvoltából reggel fél 7-től döngeti a falat az ütvefúró, érdemes emlékeztetni magunkat arra, hogy az irodával együtt mennyi fárasztó, idegesítő, kellemetlen és méltatlan szituációt hagytunk…

Tovább
Szólj hozzá!

Mit gondoltak 100 éve az introvertáltakról?

2020. április 06. 10:48 - darvinisdead

Hol Petőfire, hol veszett kutyákra aggatták az introvertált jelzőt.

Mivel az Arcanum adatbázis szabadon böngészhető, egy csomó érdekességet kibányászhatunk rég elfeledett, századelős periodikákból, így azt is megtudhatjuk, mit gondolt a magyar sajtó 100 évvel ezelőtt az introvertáltakról. Csodabogaraknak vagy inkább rossz természetű, mogorva figuráknak tartották…

Tovább
1 komment

Túlélni a plázapoklot karácsonykor

2019. december 25. 03:02 - darvinisdead

Minek ment(em) oda? - merül fel a jogos kérdés. A válasz: mert egy halogató, semmirekellő (vagyok)!

Hát persze, hogy idén is elkövettem azt a hibát, hogy az egyik ajándék beszerzését az utolsó pillanatra hagytam – pedig életemben először még a Black Friday-t is kihasználtam (mondjuk nem vagyok rá büszke, sőt…), csak hogy hamarabb megszabaduljak a terhektől, és ne kelljen az utolsó napokban…

Tovább
1 komment

Így éltem túl a száraz novembert

2019. december 05. 11:54 - darvinisdead

Pedig introvertáltként nem hittem, hogy könnyű lesz. Remegő kéz nem volt, csak kicsivel több szorongás meg valamivel jobb erőnlét.

És most a száraz november alatt megspórolt pénzből veszek egy házat!  Ezzel a szöveggel akartam megünnepelni, hogy többszöri próbálkozás után végre sikerrel abszolváltam az alkoholmentes hónapot. Ennek az alulról szerveződő kezdeményezésnek az a lényege, hogy az átmeneti megtisztulást…

Tovább
1 komment

A 3 legjobb TED-előadás introvertáltaknak

2019. november 21. 16:00 - darvinisdead

Susan Caintől egy extrovertáltnak tűnő, de valójában hiperintrovertált harvardi professzorig.

Bár nem rajongok feltétel nélkül a TED-előadásokért, néha hasznos, ha egy jó szónok 10-15 percbe sűrítve mesél egy fontos, közérdekű témáról. Ezekben a beszédekben az a legjobb, hogy pörgősek, könnyen fogyaszthatóak és  bármikor le tudjuk állítani őket (egy zsúfolt előadóteremből kimenekülni sokkal…

Tovább
Szólj hozzá!

Egy introvertált kosaras naplója

2019. október 03. 11:39 - darvinisdead

Ezért lett belőlem kosaras, miután kapus voltam. És ezért írok, ezért blogolok.

A múltkor egy parkban ücsörögtem és közben gondolkodtam. Pontosabban merengtem, többek között azon, hogy miért olyan jól eső érzés számomra azt nézni, ahogy mások pattogtatnak a parkban található kosárpályán – illetve azon, hogy anno én miért szerettem annyira kifulladásig dobálgatni a szülővárosom…

Tovább
Szólj hozzá!

Amikor az írás nem enged szóhoz jutni

2019. július 25. 08:20 - darvinisdead

Megnémulok, ki sem merem nyitni a számat, amikor mégis kinyitom, nem találom a megfelelő szavakat. És minderről az írás tehet! Hogy is van ez?

Az van, hogy lassan már egy hónapja nem írtam semmit – ide. Merthogy máshová nagyon is írok, gőzerővel gyártom a szövegeket, de a blogra már egyszerűen nem jutok el, vagy mire eljutok, elfogy a megosztani érdemes mondanivaló. Innen jutott eszembe a mostani poszt címe és témája, pedig igazából nem is…

Tovább
Szólj hozzá!

Örök kívülállóként a közösségi élményeknek élni

2019. június 27. 17:45 - darvinisdead

Attól, hogy vágyjuk az egyedüllétet, még szükségünk van közösségre.

Nem vagyok benne biztos, mi lehetett az életem első meghatározó közösségi élménye - mint ahogy abban se vagyok teljesen biztos, mik lehettek az életem első meghatározó élményei úgy általában. Azt hiszem, olyan 4 éves koromból vannak az első maradandó emlékképeim. Szaladgálás az udvaron, a nagyapám…

Tovább
Szólj hozzá!

És ha mogorva tahók vagyunk, akkor mi van?

2019. június 13. 08:30 - darvinisdead

Hányszor megtörtént már velem, hogy egy társaságban nem mondtam ki, amit gondolok, hogy csendben feszengtem, és ahelyett, hogy megpróbáltam volna alkalmazkodni, inkább feladtam és leléptem? Vagy hogy el se mentem ilyen alkalmakra, lemondtam a bulit, mert aznap (azon a héten, hónapban?) nem éreztem…

Tovább
20 komment
süti beállítások módosítása