Mikor a karantén idején napi 0-24-ben üvölt a gyerek, kikezdi a hátunkat az olcsó gurulós szék, és a szomszéd jóvoltából reggel fél 7-től döngeti a falat az ütvefúró, érdemes emlékeztetni magunkat arra, hogy az irodával együtt mennyi fárasztó, idegesítő, kellemetlen és méltatlan szituációt hagytunk…
Túlélni a plázapoklot karácsonykor
Minek ment(em) oda? - merül fel a jogos kérdés. A válasz: mert egy halogató, semmirekellő (vagyok)!
Hát persze, hogy idén is elkövettem azt a hibát, hogy az egyik ajándék beszerzését az utolsó pillanatra hagytam – pedig életemben először még a Black Friday-t is kihasználtam (mondjuk nem vagyok rá büszke, sőt…), csak hogy hamarabb megszabaduljak a terhektől, és ne kelljen az utolsó napokban…
Amikor az írás nem enged szóhoz jutni
Megnémulok, ki sem merem nyitni a számat, amikor mégis kinyitom, nem találom a megfelelő szavakat. És minderről az írás tehet! Hogy is van ez?
Az van, hogy lassan már egy hónapja nem írtam semmit – ide. Merthogy máshová nagyon is írok, gőzerővel gyártom a szövegeket, de a blogra már egyszerűen nem jutok el, vagy mire eljutok, elfogy a megosztani érdemes mondanivaló. Innen jutott eszembe a mostani poszt címe és témája, pedig igazából nem is…
Egy önjelölt írásfüggő vallomása
Ezért írok én - ezért zuhanok neki a szövegeknek újra és újra, bámulom a borzasztó, üres lapot, és küzdök vele az őrület határán egyensúlyozva, vagy épp teljes eufóriában. Ez az írás.
Valamit be kell vallanom: egyáltalán nem vagyok grafomán.
Nincs íráskényszerem, mégis több tízezer karakternyit körmölök hetente. Még csak nem is írok gyorsan (közel nem megy gépírói tempóban, ha ugyan létezik még olyan), de legalább pontosan se, félórákat-órákat tudok a…
Ezért blogolok névtelenül
Lassan két éve blogolok inkognitóban, itt az ideje, hogy lehulljon a lepel, és töredelmesen bevalljam, mi értelme a titkolózásnak. Egyelőre még én se tudom, de a bejegyzés végére talán kiderül!
Blogolni több okból is jó, ahány blog, annyi érv, szóval csak itt a blog.hu-n több ezer érvet találni, ezzel most nem is, inkább csak a hogyannal akarok foglalkozni - Miért jó névtelenül blogolni? Mi ebben a jó? Kiknek jó ez? (Tudjukkiknek!) Véletlen? Nem hinném…
Nézzük hát…
Amikor elő kell lépni introvertáltként
Nem könnyű, sőt baromi nehéz, de nem lehetetlen. Néha meg kell próbálni, vagy legalábbis érezzük, hogy érdemes. Ilyenkor jön jól, ha egyáltalán képesek vagyunk rá.
Legutóbb kimaradt egy alkalom, már ami a blogposztokat illeti, de most nagyon sok minden összejött főleg a melóban, mellette pályázatok, ügyintézés (vagyis meló 2.0) terén, közben egy utazásra készülök, mert sikerült elég jól szerepelni egy szakmai versenyen, aminek a döntője már nemzetközi…
Ivós játék introvertáltaknak!
Introvertáltként számos olyan társas helyzetbe futhatsz bele, amit épp ésszel és tiszta tudattal nehéz elviselni, de szerencsére itt egy ivós játék, ami az alkohol révén segít elviselni az oly pokoli szituációkat.
Tehát a szabályok:
Igyál ha...
1. ...azt kérik mosolyogj a kamerába.
Tipikus helyzet, belépő szint, bármilyen közösségi összejövetelen, kiránduláson találkozhatsz vele. Mióta a legolcsóbb telefonokon is van kamera, rosszabb a helyzet, mint a VHS-korszakban: egy rossz mozdulat, és fent találod…
Félig iroda, félig szabadság - tényleg a home office a jövő?
Hát nem tudom, nekem nem jött be teljesen, csak részben. Mindjárt kifejtem, mire gondolok.
Nem mostanában volt, hogy megírtam a szégyenteljes kivonulásomat az irodai létből. Sokáig ment a huzavona, hogy akkor most nekem való, nem nekem való, egyáltalán kinek való az irodában dolgozás, aztán az élet megszabadított az őrlődéstől, azóta szabadúszóféle vagyok.
Tök szépen elterveztem, hogy ez…
A 3 legnagyobb kudarc, amiből tanultam valamit
Fáj beismerni, kényelmetlen, tovább kell lépni stb. Ezeket a frázisokat már hallottuk, de a kudarcoknak igenis, van értelme.
A jó dolgokról könnyű beszélni, a szar dolgokról pedig nem szeretünk, egyszerű a képlet, csakhogy nálunk, introvertáltaknál tovább bonyolítja a helyzetet, hogy ez néha összefüggésbe hozható valamiféle önbizalomhiánnyal. A tudatos háttérbe húzódás és a félénkség persze nem ugyanaz, de a plénum elé…
Jól indul az év: kirúgtak a munkahelyemről
Mit lehet ilyenkor csinálni? És mindenekelőtt: mihez kezdjek én?
Igen, megtörtént, bekövetkezett, és így jóslattá vált a tavalyi fogadalmam, miszerint ott fogom hagyni a munkahelyemet. Csak épp úgy alakult, hogy a munkahelyem hagyott ott engem, és nem fordítva (hivatalosan: közös megegyezés). Pedig nem vagyok nostradamus, se egy kasszandra, egyszerűen csak időben…