Egy vallomással tartozom.
Mondanám, hogy nehéz beszélni róla, nehéz leírni, billentyűzetet ragadni, de ezt már úgyis tudjátok. Régóta tudjátok, az olvasó nem hülye, az éles szemű kritikusokat, az introverzió hazai nagyköveteit nem lehet ilyen könnyen átejteni, pár kimódolt blogposzttal.
Amikor…
Túlélni a plázapoklot karácsonykor
Minek ment(em) oda? - merül fel a jogos kérdés. A válasz: mert egy halogató, semmirekellő (vagyok)!
Hát persze, hogy idén is elkövettem azt a hibát, hogy az egyik ajándék beszerzését az utolsó pillanatra hagytam – pedig életemben először még a Black Friday-t is kihasználtam (mondjuk nem vagyok rá büszke, sőt…), csak hogy hamarabb megszabaduljak a terhektől, és ne kelljen az utolsó napokban…
Amikor az írás nem enged szóhoz jutni
Megnémulok, ki sem merem nyitni a számat, amikor mégis kinyitom, nem találom a megfelelő szavakat. És minderről az írás tehet! Hogy is van ez?
Az van, hogy lassan már egy hónapja nem írtam semmit – ide. Merthogy máshová nagyon is írok, gőzerővel gyártom a szövegeket, de a blogra már egyszerűen nem jutok el, vagy mire eljutok, elfogy a megosztani érdemes mondanivaló. Innen jutott eszembe a mostani poszt címe és témája, pedig igazából nem is…
Örök kívülállóként a közösségi élményeknek élni
Attól, hogy vágyjuk az egyedüllétet, még szükségünk van közösségre.
Nem vagyok benne biztos, mi lehetett az életem első meghatározó közösségi élménye - mint ahogy abban se vagyok teljesen biztos, mik lehettek az életem első meghatározó élményei úgy általában. Azt hiszem, olyan 4 éves koromból vannak az első maradandó emlékképeim. Szaladgálás az udvaron, a nagyapám…
És ha mogorva tahók vagyunk, akkor mi van?
Hányszor megtörtént már velem, hogy egy társaságban nem mondtam ki, amit gondolok, hogy csendben feszengtem, és ahelyett, hogy megpróbáltam volna alkalmazkodni, inkább feladtam és leléptem? Vagy hogy el se mentem ilyen alkalmakra, lemondtam a bulit, mert aznap (azon a héten, hónapban?) nem éreztem…
Ezért hagyom, hogy anyázz, és ne hidd el, hogy introvertált vagyok
Hiszek a virtuális öntisztulásban, és abban is, hogy bárkinek joga van hülyeséget gondolni és mondani rólam.
Egy csomószor megkaptam már kommentben, hogy egy figyeleméhes kamuintrovertált vagyok, írom itt ezt a blogot, és reflektálatlanul belekiabálom a kínjaimat az éterbe, csak azért, hogy végre figyeljenek rám. Egy introvertált nem is ilyen, és különben is hülye vagyok, fogjam már be.
- üzenik nekem…
Introvertált vagy? Akkor ezt gondolja rólad a világ
Régen imádtam egyedül játszani és játékokat kitalálni. A játékaimból egész világokat, moziuniverzumokat építettem fel, jóval azelőtt, hogy a szuperhősfilmek farvizén a Marvel, a DC és a Disney közös univerzumba hozták volna a szuperhősöket és fantasztikus karaktereket; nálam a Tini Nindzsa teknőcök…
Pusztulunk bele a magányba és még introvertáltak is vagyunk
Életemben először Budapestre felköltözve lettem úgy igazán magányos. Pedig még azt se mondhatom, hogy különösebben magamra maradtam volna, itt voltak körülöttem a barátaim, a testvérem, de az a szoros háló, ami otthon a családom és az osztálytársaim révén körém szövődött kibomlott, és csak néhány…
Miért kell szégyenkeznem minden karácsonykor?
Idén is túléltük a karácsonyt, behúzhatjuk az újabb strigulát. Ez nem kis teljesítmény, tekintve, hogy az egyik prominens ünnepünk az utóbbi években mintha kezdene őrületbe fordulni (persze soha nem a nyugalomról szólt, az csak mítosz). Az egyre agresszívebb reklámdömping, a Black Friday akciók még…
Amikor elő kell lépni introvertáltként
Nem könnyű, sőt baromi nehéz, de nem lehetetlen. Néha meg kell próbálni, vagy legalábbis érezzük, hogy érdemes. Ilyenkor jön jól, ha egyáltalán képesek vagyunk rá.
Legutóbb kimaradt egy alkalom, már ami a blogposztokat illeti, de most nagyon sok minden összejött főleg a melóban, mellette pályázatok, ügyintézés (vagyis meló 2.0) terén, közben egy utazásra készülök, mert sikerült elég jól szerepelni egy szakmai versenyen, aminek a döntője már nemzetközi…