Tehát a szabályok:

Igyál ha...

1. ...azt kérik mosolyogj a kamerába.

Tipikus helyzet, belépő szint, bármilyen közösségi összejövetelen, kiránduláson találkozhatsz vele. Mióta a legolcsóbb telefonokon is van kamera, rosszabb a helyzet, mint a VHS-korszakban: egy rossz mozdulat, és fent találod magad az Instán, a Facebookon vagy a Google Drive-ban cirka 200 ismerőssel megosztott családi albumban. Be kell látni, a 21. század egyik legfontosabb hard skill-je a mosolygás, akinek nem megy, az idővel csúful kihullik a közösségi rostán. Szerencsére az alkohol nem csak a gátlásokat oldala, de fokozza a jókedvet is, így végre felszabadultan vigyoroghatunk a kamerába, még akkor is, ha kicsit már keresztbe áll a szemünk.

2. ...neked kell beszédet mondani (régies, vidéki gyerekváltozat: ha neked kell locsolóverset mondani - de ilyen esetben csak kólát igyál!) 

Ez ritkábban fordul elő, de annál fájdalmasabb. Kiállni egy csomó ember elé, vásárra vinni a bőrödet és a szónoki képességeidet, na ez nem egy introvertáltnak való vidék. Csak hosszas felkészülés, esetleg néhány pirula Xanax árán abszolválható biztonsággal. Egyébként marad az izzadó tenyér, a remegő hang meg a rettegés. És persze borítékolható, hogy épp a te kezedben romlik majd el a mikrofon. Úristen, mikrofon? Igen, az is előfordulhat, hogy kihangosítanak, hadd hallják még többen, mit összemekegsz és -bénázol. Sokkal cukibb, amikor a gyereket rugdossák ki előre a felnőttek, hogy a nagymamának/szomszéd néninek szavalja el a zölderdőbenjártamot. De vajon a gyerek is olyan aranyosnak találja? Ha introvertált, valószínűleg pont annyira, mintha kínpadra szólítanák. Egy kis lelki nyomorgatás persze még senkinek sem ártott, sőt, hozzájárul a növésben lévő szervezet egészséges fejlődéséhez, nem igaz?

3. ...ha megérkezel egy új munkahelyre, és váratlanul felszólítanak, hogy pár szóban mutasd be magad.

A beszéd tipikus, munkahelyi változata, amikor jobbára minden előjel nélkül kell kiállnod az emberek elé, és frappánsan, pár szóban bemutatnod magad. Ilyenkor jó, ha magadnál tartasz egy kétdekást, mert ezt tényleg nem lehet máshogy bírni - vagy előre betanulsz egy szöveget, ami univerzálisan, minden helyzetben és munkahelyen alkalmazható (az is mókás, amikor az állásinterjúról felrántva körbevezetnek. Mindenki nagyban dolgozik, nem tudnak rólad semmi, és perpill nem is akarnak, de neked mind a 80 potenciális munkatársnak vigyorogva be kell mutatkoznod egyetlen perc alatt. Egy perc és nyersz!)

4. ...ha az asztalodra, és ezzel együtt minden mozdulatodra rálátnak.

Csodálkozunk, hogy a felső-középosztályban is ennyi alkoholista van? Másképp hogy is lehetne elviselni, hogy napi 8 (heti 40, havi 160) órában megfigyelés alatt állsz? Igen, egy irodában a munkaállomás fekvése az egyik legfontosabb szempont, már ha az ember ép ésszel akar hazatérni a napi mókuskerékből. De a nyugodalmas munkára egyre kevésbé van lehetőség, különösen manapság (és igen, most érkeztünk el a vesszőparipámhoz!) az open office korában, amikor munkahely személytelenített terek összefüggő egységéből áll, megszűnik a privát szféra, és minden mozdulat és megnyilatkozás nyilvánossá válik - na arra varrjon gombot egy introvertált, aki mindezt szeretné józanul végigülni! (Máris revideálom magamat, nem is tűnik akkora hülyeségnek az a fodrászbúraszerű dizájntalálmány, amit introvertált irodistáknak fejlesztettek ki.)

5. ...ha le kell menni a boltba, és megszólít a beszédes szomszéd.

Itt ugye lehetőség szerint érdemes terepszemlét tartani az ablakból, és jó előre meghúzni a flaskát, hisz nem tudhatjuk, vajon tényleg megszólít-e minket az a szószátyár gazember. Egy biztos: nem érdemes a dolgot a szerencsére bízni, különben hirtelen azon vesszük észre magunkat, hogy közben ránk estelegett, de még mindig szóval tartanak minket az a szószátyár gazember. Már a friss kenyér is keményre száradt a kezünkben, bezzeg mi kínunkban leadtuk az összes folyadékot, kilátástalanul döcög a beszélgetés, nem tart sehová, de a szomszédnak mindig eszébe jut még egy dolog. Mi pedig bánjuk, hogy nem ittunk eleget, persze ahhoz, hogy ezt kibírjuk, nincs akkora mennyiség, ami elég lehetett volna.

6. ...ha elköszönsz valakitől, aztán ugyanabba az irányba indultok el.

Bárkivel előfordulhat, és mindenkivel elő is fordult már. Szó bennszakad, hang fennakad, hisz már elköszöntünk, vagyis mindent elmondtunk, amit szerettünk volna, nincs több téma, és egy cseppet sem voltunk felkészülve arra, hogy újra kell kezdeni egy lezárt beszélgetést. A gépezet hangosan kattog, az izzadtságszag megüli a levegőt, a feszültség... nem is, a feszengés szinte tapintható. Többet nem is mondok, ez a miniképregény magáért beszél:

7. ...ha a vacsoraasztalnál azt kérik, mesélj, mi újság veled, és minden szempár rád irányul.

 Jó étvágyat, pontosabban: egészségedre!

8. ...ha egy régi ismerőssel találkozol, és nem ismered meg.

És ez még ki is derül, és utána beszélgetnetek kell, mert például egymás mellé szól a jegyetek vagy csak hirtelen kínos lenne otthagyni a másikat. Általában jó oka van annak, hogy nem emlékszünk valakire, és a másikkal szembeni érdektelenség idővel sem változik jelentős mértékben. Szóval ott álltok, te lebuktál, hogy a másik még arcról sincs meg, mindketten szarul érzitek magatokat, de közben nem is vágysz a társaságára, bénítólag hat rád a jelenléte, ami rá is bénítólag hat, pedig épp egy felszabadult beszélgetést kellene imitálnotok. Érthető, hogy az első kérdés, ami az eszedbe jut: Nem iszunk valamit? 

9. ...ha táncolnod kell/felkérnek táncolni.

Ezt gondolom nem kell magyarázni. A szituáció magában hordozza, hogy nem te mész oda önként és kezdesz el táncolni, hanem külső kényszerként nehezedik rád a tánc, mint olyan. Esküvő, szalagavató és egyéb bálok, illetve ki tudja még milyen alkalmak, de egy közös bennük: egyiket se lehet józanul kibírni.

10/A ...ha megkérnek, hogy mesélj el egy régi, kínos sztorit magadról.

Mondjuk, ilyenkor az is megoldás, hogy nem meséled el. De mi van akkor, ha...

10/B ...kiderül rólad egy kínos sztori, és megkérnek, hogy TE meséld el.

Ilyenkor jobb, ha saját kezünkbe vesszük az események alakítását, minél hálátlanabb a feladat, annál jobban járunk, ha mi végezzük el a piszkos munkát, és nem adjuk mások kezébe a sorsunkat, közben egyúttal pucolhatjuk is a szennyest. Gondoljunk bele: mi a jobb, ha egy régi, letolt gatyás sztorit a köcsög haverunk mesél el, vagy ha mi? Na ugye! Mindezt persze józanul nem lehet végigcsinálni.

10/C ...ha megkérnek, hogy egy random sztorit inkább TE mesélj el, mert te olyan jól adod elő (nem igaz).

Jobbára azt sem tudod, miről van szó, mikor váratlanul megkapsz egy ilyen nemes felkérést, és az is teljes homály, miért gondolják, hogy te olyan jól elő tudod mesélni. Borítékolható, hogy ilyen helyzetben, ha elvállalod, egy kínlódás lesz a mesélésből, ha meg visszautasítod, akkor egy nem kevésbé kellemetlen huzavona kerekedhet belőle. Nincs tehát nyertese a történetnek, leszámítva persze az alkoholforgalmazókat.