És neked, mi a kifogásod?
- kérdezi Michael Jordan egy legendás Nike reklámban. Igen ő az a csávó, akit vita nélkül minden idők legjobb kosárlabdázójának tartanak, a hivatkozott szpot pedig egy motivációs videó, ami elsősorban fiataloknak és újonc kosarasoknak szól, viszont én most nem egy…
Minek udvariaskodni, amikor lehetünk suttyó parasztok is?
A "dobj vissza kenyérrel" társas esete: annyival könnyebb néha bunkónak és rosszindulatúnak lenni, de vajon megéri?
A Medium.com-ra egy bizonyos Paul Ford írt egy jó kis publicisztikát (igaz, nem mostanában), amiben a szerző lényegében coming outol: bevallja, hogy ő bizony udvarias. És tényleg arra a banális dologra kell itt gondolni, hogy ő másokkal szemben előzékenyen viselkedik, ahelyett hogy mondjuk bunkó…
Félig iroda, félig szabadság - tényleg a home office a jövő?
Hát nem tudom, nekem nem jött be teljesen, csak részben. Mindjárt kifejtem, mire gondolok.
Nem mostanában volt, hogy megírtam a szégyenteljes kivonulásomat az irodai létből. Sokáig ment a huzavona, hogy akkor most nekem való, nem nekem való, egyáltalán kinek való az irodában dolgozás, aztán az élet megszabadított az őrlődéstől, azóta szabadúszóféle vagyok.
Tök szépen elterveztem, hogy ez…
Hogyan osztjuk meg egymást öntudatlanul?
Nem kell ahhoz rosszindulatú mizantrópnak születni, hogy kirekesztőek legyünk. Még ez a blog is az tud lenni néha.
Folyamatosan megkapom a blogom miatt, hogy ez valójában egy álprobléma, valami múló hóbort, egy nyugatról átvett trendi buzzword, ami mögött nincs semmi, olyan mint a design thinking vagy a shoppermarketing. Az a baj, hogy ezzel nem is ez a valódi baj. Introvertáltak léteznek, ez pszichológiai, azaz…
Miért álltam szavazóbiztosnak introvertáltként?
Magamnak kerestem a bajt az biztos, de közben egy csomó hasznos tapasztalattal gazdagodtam. Meg néhány kellemetlennel. Elmondom, milyen volt közel háromnegyed napot összezárva lenni idegenekkel.
Ahogy a múlthéten is írtam, elvállaltam, hogy szavazóbiztos leszek, és így is történt: vasárnap az egyik vidéki szavazókörben dolgoztam potom 16-17 órán keresztül. Erről szeretnék írni, de nem politizálni akarok, hanem egyszerűen beszámolni arról, milyen volt összezárva lenni több, mint fél napot…
Ezért ne légy embergyűlölő - introvertáltként se
Eleged van a sok irritáló, figyeleméhes gyökérből? Legszívesebben mindenkit elküldenél a picsába? Ne tedd.
Az előző héten valaki feltette az alábbi kérdést az Introvert, dear csoportba (aki nem ismerné: ez egy zárt Facebook-csoport introvertáltaknak - erről legutóbb itt írtam részletesebben):
Anyone else feel like you have gotten more introverted as you've gotten older?
Ami kb. annyit tesz…
Fogadd el: sosem fognak elfogadni
Jobb ha hozzászoksz: ha eltérsz az átlagtól, ha kilógsz a sorból vagy normasértően viselkedsz, eltelhet 100 év, mialatt a társadalom 1000 évnyit lép előre, a teljes elfogadás akkor sem lehetséges.
Nem kell sok ahhoz, hogy az embert gyűlöljék. Ahhoz meg végképp nem, hogy megutálják. Vegyük például az első benyomást. Elég egy rossz hangsúly, egy rosszul megválasztott kifejezés, vagy önkéntelen gesztus, és máris bekerülünk egy skatulyába, amit később az istennek se tudunk lefeszegetni magunkról.…
Világ introvertáltjai egyesüljetek!
Már nemzetközi csoportja is van az introvertáltaknak. Ami néha azért elég furán működik. Megnéztem, miért - és hogy ez vajon jó-e nekünk.
(Disclaimer: ez a blog, a hozzá tartozó Facebook-közösséggel elsődlegesen introvertáltaknak szól, másodlagosan viszont nyitott embereknek, akik kíváncsiak másokra, és arra, hogyan működnek egyes emberek, harmadrészt olvasni vágyó, és a stílusomra fogékony, kíváncsi embereknek; negyedrészt - mert…
Már elfogadjuk az introvertáltakat, csak épp hülyének nézzük őket
A jelenséget egyre többen ismerik és értik (csak néha félre), de még mindig előszeretettel megy a hahotázás.
Nézem, olvasgatom az introvertáltakról szóló cikkeket meg posztokat, és visszatérő élmény, hogy bár egyre kevesebben akarnak páros lábbal beleszállni az introvertáltakba (1:0 a toleranciának), de ha előkerül a téma, többnyire még mindig inkább csak csodálkozni vagy röhögni sikerül rajtunk (1:1-re…
Hogyan változtatta meg az életemet ez a blog?
A katarzis egyelőre elmarad: nem vett 180 fokos fordulatot az életem, drasztikus átalakulás helyett kicsiket változtam, és azt is inkább fokozatosan. De messze még a vége...
Bár még nincs szilveszter, készítettem egy (fél)évértékelőt, amiben sorra veszem, mi változott bennem és körülöttem a blog indulása óta. Nem tudom, fog-e akkorát durranni, mint a pezsgősdugók Áder beszéde alatt, de ezt legalább nem kell majd jeltolmáccsal fordítani. Fél év nagy idő. Mikor a blog…