Szédítően zárkózott

5 nap tök egyedül vagy 4 napos családi utazás, esküvővel súlyosbítva?

2019. április 18. 12:50 - darvinisdead

Mondd, te mit választanál?

Az utóbbi hetekben volt szerencsém mindkét címben említett helyzetet kipróbálni, és elég érdekes tapasztalatokat szereztem. Ugyebár introvertáltként ez a dilemma elég egyértelműnek tűnik, egyedül lenni fasza, a többi ember jelenléte idegesítő, mindenféle családi törésvonalakkal súlyosbítva különösen megterhelő egy ilyen program, miért is lenne valaki annyira bolond, hogy ezt választja az otthonülés helyett? – kivéve akkor, ha az ember szociális introvertált. Igen, ezt az új, kifacsart kifejezést használom saját magamra, mert ez a helyzet: állandóan társaságban lenni (főleg sokáig és kevésbé otthonos társas helyzetekben) megterhelő számomra, de nagy szükségem van a számomra kedves emberek jelenlétére. Erre a fenti emberkísérlet is rámutatott.

De nézzük a konkrét tapasztalatokat!

Családi utazás. Szerinted ilyen? Vaaagy...

Először is, az 5 napos egyedüllét úgy jött össze, hogy a barátnőm elutazott síelni a barátaival, senki nem vitte magával a csaját, csávóját, kutyáját, macskáját, így én is kapva kaptam az alkalmon, hogy otthon maradjak. Gondoltam, majd feloldódok otthon a legális magány idillijében. Annyit tudni kell, hogy már évek óta együtt élünk, és szerintem kb. 2 éve volt utoljára, hogy ennyi időt külön töltöttünk, de azért 2-3 napok előfordulnak.

A várakozásaimhoz képest a valóság teljes erővel pofán csapott. Merthogy miután vagy 2 napot rászántam régen látott barátokkal való találkozásra, a többi napon (és főleg estén) otthon ültem egyedül, és szinte képtelen voltam bármit is kezdeni magammal. Sorozatokat pörgettem, telefonálgattam és bámultam a plafont, teljesen lebénított a magány.

Ehhez képest mi történt a családi utazáson? Valamiért a szokottnál sokkal jobban viseltem a többiek állandó jelenlétét. Kiegyensúlyozottabb voltam, mint az otthon, egyedül töltött napokban. Pedig a család itt nem az én szüleimet és testvéremet, hanem a barátnőm családját takarta, vagyis nem volt meg az az otthonosság, bensőséges ismerősség, mint amikor pl. hazautazom vidékre. De vélhetően annak okán, hogy ebben a pár napban sikerült közelebb kerülnöm hozzájuk, még a privátszféra hiányát is jobban viseltem. Persze a vége felé örültem, hogy hazaértük, de sokkal kevésbé éreztem megterhelőnek, mint a korábbi családozásokat. Vagyis kiderült: ebben is lehet ám fejlődni, ha esélyt adunk neki – és saját magunknak.

...inkább ilyen?

Szóval a legfőbb következtetés számomra az volt, hogy az egyedüllétre nekem csak annyira van szükségem, mint másnak arra, hogy időnként kiszellőztesse a fejét. Nem létszükséglet, de a közérzetem és a lelki békém szempontjából kulcsfontosságú. Vagyis nem az van, hogy naphosszat egyedül akarok ücsörögni egy zárható szobában, de néha jól esik visszavonuni egy saját, privát - vagyis nem nyilvános - térbe. 

Ez alapján sokkal kényesebb az a társas egyensúly, amiben jól érzem magam, mint azt korábban hittem. Se tök egyedül, se túl sok ember között nincs meg a tökéletes komfortérzetem, mindkettőt el tudom ugyan viselni, csak épp nem akarom.

Persze a családi utazáson megvoltak a szokásos kellemetlen tapasztalatok is, a feszengés, a felesleges körök, a fárasztó kötelességérzet, hogy részt kell venni mindenben, de ezeket meg kell próbálni elengedni, különben jön a rágörcsölés és a frusztráció. Inkább úgy voltam vele, ha befáradtam, szépen elvonultam a szobámba.

Visszatérve tehát az eredeti kérdésre, hogy én melyik szitut választanám: hát, az arany középutat. Ami nagyjából az otthonlét a barátnőmmel, időnként egy-egy találkozó a barátaimmal, és családozás kisebb dózisokban, max fél- vagy inkább egynapos együttlét egyhuzamban. Valami ilyesmi. Aztán azt a néhány túlcsorduló családi eseményt meg kibírom valahogy. Tuti recept persze nincs, ezzel mindenkinek saját magának kell tisztába kerülnie a társas korlátaival és szükségleteivel. Ezért is hasznos mindkét címbeli helyzetet kipróbálni, ha van rá lehetőség, nekem ezáltal sikerül valamivel jobban megismernem magamat.

(Ha tetszett az írás, netán még hasznos is volt, a hozzá tartozó Facebook-oldalt itt tudjátok követni.)

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://intro-vertigo.blog.hu/api/trackback/id/tr8114773276

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása