Szédítően zárkózott

Mikor az introvertált nyaral

2018. augusztus 09. 16:24 - darvinisdead

Na az kemény. De az örökkévalóságot mégsem ülhetjük ki otthon.

A nyaralás egy introvertált számára általában a kényelmes, elviselhető létből való intenzív kifelé mocorgást jelent. Szervezni kell, egy csomó vadidegennel kommunikálni, útbaigazítást kérni, megosztani az utasteret idegenekkel stb. De nyáron ezt a vakmerő húzást több különböző tényező együttállása is indokolja:

1, Rohadt meleg van

Most, mikor Norvégia kezd elsivatagosodni, a japánokhoz meg beköltözött az egyenlítői klímapokol, talán nem csoda, hogy itthon is leolvad az arcunk, különösen az utóbbi napokban. Ha valakinek nincs pöpec klimatizált otthona, akkor szinte kizárólag a vízparton képes elviselni ezt az embertelen időjárást. Bármennyire is megterhelő idegenek előtt fürdőruhában végigvonulni és megpróbálni nyilvánosan jól érezni magunkat, a túlélésért néha muszáj áldozatokat hozni. Vagy ha nem a túlélésért, hát mások túléléséért (lásd: alább).

2, Utazni kötelezően ajánlott

A középosztály számára (most mindegy, hogy alsó-/felső-) ez egy megkerülhetetlen szabadidős program. Amolyan társadalmi elvárás, ami a stabil munkahelyhez, saját lakáshoz, házassághoz és gyerekvállaláshoz hasonló permanens, csak valamivel kevésbé intenzív nyomásként nehezedik az emberre minden áldott tavasszal. 

Számolni sem tudom, hányszor hallottam az elmúlt hetekben a kérdést, hogy én hová megyek nyaralni. Mert ugye megyek nyaralni?  tehették volna hozzá gyanakodva, hogy ugye nem akarom itt felrúgni a ki nem mondott szociális egyezséget, miszerint betömik a szánkat egy ezsébetutalványos nyaralással, mi pedig még a fejünket is elfordítjuk, ne is lássuk, hogy közben másoknál meg a legnagyobb hőségben elzárják a kutakat. (Ez hiába egy önkényesen kiemelt példa, az van, hogy a viszonylagos középosztálybeli jólét biztosításának egyik célja, hogy ne hőzöngjön a magyar társadalom a maximálisnál hárommal magasabb fokozatra tekert korrupció vagy a recsegve-ropogva pusztuló egészségügy miatt).

3, A barátaid, csajod/pasid, családod menni akar

Fajdalmasan könnyű kisebbségben maradni egy olyan felmerülő dilemmánál, amikor az egyik serpenyőben vidéki remetelét, a másikban kalandokkal teli nyaralás, tengerpart, belföldi turistaparadicsom szerepel. Hiába erőlteted, mindenkit megdelejezett a Magyar Turisztikai Ügynökség legújabb reklámfilmje a hattyúszaros, hullámzó Balatonról meg a nyomorult Széchenyi fürdőről, vagy a Wizzair akciós repülőjegyei, esetleg a Booking egyik otromba felugró hirdetése, ami a horvát tengerpartot promozzó aranyáron (de csak most, csak neked hiperakciós!).

Nyaralás? Menekülj, amíg lehet!

A fenti körülmények összjátéka nyomán csöppenhet bele az ember fia akaratlanul is egy nyaralásba - ahogy az velem is történt. Mit belecsöppentem? Én gyújtottam be a kondér alatt, és kezdtem el kavargatni a vizet, amibe három nap alatt szépen belefőttem. Ugyanis nekem kellett megszerveznem az egészet. Hogy ez mit jelent? Tömött, zsúfolt, belföldi turistacélpont, szülőkkel súlyosbítva. 

A turizmus, a lehúzás és egy száguldó luxusékszerdoboz: a MÁV IC

Egy népszerű vidéki pihenőhelyre mentünk, ahol mindent lehet két és fél nap alatt, csak épp pihenni nem - bár ez a legtöbb nyári célpontról elmondható. Annyit mondok, hogy nem Hévíz vagy Hajdúszoboszló, de már ezzel is túl sokat segítettem, magamat meg nem akarom azzal kompromittálni, hogy bevalljam. Elég annyi, hogy lefoglaltunk egy háromcsillagos kis apartmant, amiről ódákat zengtek a Google felhasználók, 4,9 csillagos volt az 5-ből ilyen képtelen hozsannákkal a véleményrovatban. Gondoltam, ezzel megfogtuk az isten lábát. Hát tévedtem.

Szóval visszafejtve az eseményeket és újraolvasva a véleményeket, azért rájön az ember, hogy mindenki az észveszejtő kajáktól volt odáig, amiről azért annyit érdemes tudni, hogy bár finom volt, én a 2,5 nap alatt kétszer találtam benne (jobb esetben) szempillát vagy hajszálat. Ráadásul az összes kajálást lepörgették egy fél óra alatt, ha nem értél le időben, nem kaptál reggelit, de fél óra alatt nem zabál meg mindent, mint egy jó kisgyerek, akkor csúnyán nézett a pincér. Ja és végig ordított a Retro rádió ilyen érfelvágós Máté Péter számokkal. Szóval a kaja, az nagyjából rendben volt, leszámítva, hogy külön kellett kérni, hogy mi 5-en hadd üljünk már egy asztalhoz, ne két szeparált asztalra terítsenek. És akkor kajálj felszabadultan nyilvános helyen introvertáltként.

Na mindegy, a valódi megpróbáltatások még csak itt kezdődtek. 

500 nap nyár? Bőven elég abból 90 is!

A szobánk pl. akkora volt, hogy mire megfordultál benne, leverted a hosszában szétkent-dzsuvafoltos plazmatévét, az egyébként törött fali tükröt, a térdkalácsod meg szilánkosra tört, mert beverted az ágy sarkába. Este meg ha kint mertél beszélgetni anyádékkal a ház előtti kis dohányzónál, jött a tulaj, hogy lassan zárnának, meg amúgy is tegnap nem zártuk kulcsra a kaput. - De itt ugye csendben maradhatunk? - kérdezem elképedt fejjel, erre elmenőben annyit bír visszaszólni, hogy nem. Mondjuk ezeknek semmi köze az introvertáltsághoz, ennek sokkal inkább a hazai vendéglátás nyomorúságos helyzetéhez van köze, ami nemhogy egy introvertált kényelmi igényeinek biztosítására nem alkalmas, úgy általában a kényelem biztosítására nem áll készen.

Lábjegyzet: Mi a gond a családi esemény műfajával?

A népes családi esemény az introvertált halála. Az egyik halála. Minél távolabb van az ismerősi ranglétrán és minél kevesebb embert ismer, annál szörnyűbb, de ha mindenkit ismer, és a mindenki sok embert jelent, az se egyszerűbb helyzet. Ilyen egy keresztelő, ilyen volt a locsolkodás rég, ilyen egy születésnap (lehetőleg kerek vagy 25-ös).

Vagy van az olyan esküvő, ahol az ember távoli rokon vagy ismerős, netán plusz egy fő. Gyakorlatilag semmi köze nincs a násznéphez, mégis össze van zárva velük minimum 4-5 órára, de lehet az 10-12 is. Utoljára gyerekkoromban tudtam ezt felhőtlenül élvezni, legalábbis visszanézve úgy emlékszem, persze az is lehet, hogy csak az idő szépített meg mindent (láttunk már ilyet). 

Számomra a szociális fordulópont egyébként 20 éves korom után jött el, 3+3,5 év kollégiumi lét épp elég volt, hogy megelégeljem embertársaimnak a privátszférámba történő erőszakos benyomulását. Pedig anno nem volt saját gyerekszobám, a tesómmal kellett osztoznom, és nem volt ezzel semmi baj, de amikor évente mással sorsoltak össze a kollégiumi diákbizottság Párkái közveszélyesnek tűnő, de ártalmatlan alakoktól idegesítő, öntörvényű és önveszélyes alakokig (mások példáját látva akár még ennél is rosszabbul járhattam volna...), már nekem is kicsit sok volt.

A nyaralás megtör és nyomorba dönt

Visszatérve az intro megpróbáltatásokra: hát a strand. Van a strand, ahol mindenki füdőcuccban mustrálja a másikat, a másiknak megy, lefröcsköl vízzel, hangoskodik, pocskol, a gyerekek visítoznak, és ezt a kakofón őrületet szorozd fel egy belföldi turistacélpont embertömegével. Ilyen volt a strand, hétvégén ugyebár, úgy pihentünk, mint a heringek, akik híresen jókat tudnak összezsúfolódva pihenni.

Természetes, hogy az alkoholba menekültem, mi mást tehettem volna, hála a helyi sörfőzde aranyáron mért kézműves söreinek (meglepő módon még svédországi belga cuccokat is árultak), a saját főzetüktől viszont nem estünk hasra. Az alkohol persze nem segít, csak átmeneti enyhülést hoz, és elfedi a problémát, ahogy elpárolog a szervezetedből, megint ott találod magad túl sok ember közt, a privátszféra nyomasztó hiányában. De egyszerűen nincs más logikus választás egy olyan strandon, ahol délután 1-kor elkezd vernyákolni egy DJ, aki percenként olyan vicceseket mond, hogy "ésakkor következik az Ádám család... vagyis az Adam's family!" Közben beindítják a szappanbuborék-ágyút, és csillámtetoválást lehet csináltatni a színpadnál.

A hétvégét jól jellemzi, hogy az egyetlen ígéretes programnak a holdfogyatkozás megtekintése tűnt (tudom, ez mennyire végtelenül szánalmasan hangzik), de abból se lett semmi, mivel pénteken egész este esett és/vagy totál felhős volt az ég. 

Szóval a MÁV, mikor az életedre tör

14 és 18 éves korom között napi kétszer utaztam a MÁV-val, életem egyik legfelhőtlenebb korszakában ingáztam vidéki városok között, majd egy évig hetente a Pest-halálfasza vonalon 3,5 órás menetidővel, szóval nekem ne jöjjön azzal senki, hogy milyen kényelmetlen volt levonatozni Velencefürdőre. Régebben nem is ültem fel az olyan provokációnak, hogy ki mennyire gyűlöli a MÁV-ot, persze az én seggem alatt is késett már 1-2-3 órákat, de ha azt vesszük, rendeltetésszerűen is egész sokszor működött. De ezúttal nálam is elszakadt a cérna.

És ez a pont valahol ott jön el, hogy észreveszed: a MÁV ezúttal tényleg az életedre tör. Ez volt a nyaralás végén a kegyelemdöfés, amikor már tényleg csak egy nyugodt (és persze túlárazott) hazaútra vágysz. Mikor közepesen másnaposan - mivel előző éjszaka megünnepeltétek a tesód névnapját - felülsz egy IC-re abban reménykedve, hogy így legalább 25 perccel hamarabb hazajutsz, és annyival tényleg hamarabba hazajutsz, de közben 10 évet öregszel, mert nem működik rajta az a rohadás klíma. Elsőfokú hőségriadó mellett. De neked azt mondja a kaller, hogy ne húzd le az ablakot, hiszen megy az a klíma, legfeljebb nem abban a kocsiban. Szóval akkor tényleg kezded elhinni (Itt kell lenned, hogy elhidd!), hogy a cél itt bizony az, hogy elpusztítsanak, szépen eltöröljenek a föld színéről, nem lehet ez más, mint valami alternatív népességszabályozás, a kormány legújabb titkos vállalása Brüsszel felé, az újabb uniós milliárdokért cserébe. A csendélet: 40 fokban némán izzad mindenki, és reménykedik benne, hogy valami csak történni fog a léghűtéssel vagy legalább elvisz minket egy kegyes szívroham, hisz még legalább 2 óra van hátra a menetidőből (SPOILER: végül lehúztuk az ablakot, de addigra nagyon sok embert vesztettünk).

 

-------

Szóval ez a hétvége apartmanostól, strandostól, MÁV-ostók fogott, megrágott, és kiköpött. Hogy a végén olyan szarul érezzem magam, hogy legalább két hétvége kelljen, hogy túltegyem magam rajta, és meg tudjam írni. Ehhez képest másnap persze dolgozni kellett. Hát kábé ilyen, mikor az introvertált nyaral.

Ha tetszett az írás, netán még hasznos is volt, a hozzá tartozó Facebook-oldalt itt tudjátok követni.

36 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://intro-vertigo.blog.hu/api/trackback/id/tr5414150225

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

vuvuzela importőr 2018.08.10. 16:07:48

Szar ügy. Hát, én simán elkerülöm amit tudok. Lehet kicsit antiszocnak tartanak de másokhoz képest sokkal kevesebb "kötelező" eventre járok el szerencsére, oda megyek ahová amúgy is szeretnék, ürügy meg akad...

Andy73 2018.08.10. 16:38:44

Nagyon sajnállak, hogy ilyen negatív a hozzáállásod, feltehetően nem csak a nyaraláshoz, hanem az egész élethez - így nem csoda, hogy nem élvezted a dolgot. Gondolom, nem a vicc kedvéért írtál így, hanem tényleg mindenben a rosszat veszed észre, és így lényegében bevonzod a negatív élményeket.
Csak néhány megjegyzés: egy hétvége nem is nyaralás, az csak kirándulás. A nyaralás egy hétnél, de legalább 4-5 napnál kezdődik, akkor van esély, hogy megszokd az új környezetet, kipihend az odautat, és elkezdj valóban pihenni, feltöltődni. De csak akkor, ha olyan helyre utazol, amit szeretsz. Ha utálod a strandot, a tömeget és a meleget, akkor menj pl. a hegyekbe, egy minél eldugottabb helyre, ahol ilyenkor kicsit enyhébb az idő, és ott túrázhatsz, vagy simán csak pihenhetsz. Az biztos, hogy nagy körültekintéssel kell megszervezni mindent, az utazástól a szállásig. Az IC.n tényleg bosszantó, ha nincs klíma, és családdal, több embernek sokkal jobb autóval utazni, amelyek ma már szinte mind klímásak, már a 10 év feletti típusok is. Persze ha nincs saját kocsid, akkor tényleg kellemetlen lehet az utazás, főleg úgy, ha az egész 2,5 nap, tehát, ha jól értem, akkor összeseb egy olyan napotok volt, amikor nem utaztál.

Diesunddas 2018.08.10. 17:37:52

Én is egy meglehetösen introvertált személyiség vagyok és korábban, gyerekként engem is rettenetesen megviseltek a családi nagy összejövetelek és utazások. Felnöttként elkezdtem a hegyekbe járni túrázni, mászni, fotózni. Elönyben részesítek távoli szigeteket, hegyeket, ahol nem túl sok emberrel találkozom útközben. Szerencsére nemcsak a szokásos tengerpart/wellness nyaralás létezik!
Az írás humora tetszett egyébként! Nyilván ha egy introvertált szemèly a családjával megy nyaralni, nem tud feltétenül olyan szabdságot tervezni, ami neki megfelelö....

]{udarauszkasz 2018.08.10. 18:05:33

Nalam ez ugy mukodik, hogy mindegy hogy, mivel, milyen modszerrel nyaralunk, leszakad az eg, es egesz addig esik, amig fel nem adjuk. Akar egy hetig is kepes szakadni, vagy epp viharos erovel fujni a szel. Aztan ha hazaindulunk "otthon legalabb ingyen esik" jelszoval, akkor kisut a nap, es folytatodik a nyar, ahol abbahagyta. De legalabb nincs tomeg.

Hortenz 2018.08.10. 18:40:08

Ezek nem az introvertáltság miatt van, hanem a személyiségedből fakadó dolgok.

Leylandi 2018.08.10. 18:40:41

@Andy73: köszönjük a demonstratív példát, milyen egy EQnulla extrovertált ember :-)
Én ilyenkor lapáttal tudnám őket csapkodni.

Leylandi 2018.08.10. 18:42:18

Bocsánatot kérek, figyelmetlen voltam, és nem neveztem meg pontosan, hogy milyen lapáttal:-( Ezért most pontosítanék.
Péklapáttal.

rigolya2 2018.08.10. 19:06:13

1. Autó
2. Képek a szállásról
3. Örüljön, hogy a partra/strandra nem vitt senki külső hangszórót, vagy BT-s akksis erősítő-hangszórót.

Alick 2018.08.10. 19:29:42

Grönlandi túlélőtúra rulez! :)
A többit pedig majd megnézem VR-ban.

Leylandi 2018.08.10. 20:57:33

@Diesunddas: ez így van, családostul már, ha az asszony, anyós, plusz az egyik gyerek extró (egyik gyerek - a kisebbik - tuti az), akkor halálos. Amikor már elégedett nyögéssel épp hátradőlnél a szálláson egy sörrel, bebújnál a legsötétebb zugba, mint a vakond, akkor mint a besózottseggűek, menjünk még ki a fényre (50+fok), vetkődmárle aztapólót meg rövidnadrágot, hát mindenki fürcsibevaaaan (mindjárt mentek be a marketbe), menjünkelmégide, meg oda, le az aulába a többiekhez, kérjünk vacsorát mer milyen jól tömve van az étterem, útközben leáll beszélgetni az ágyról, vízről, kajáról a folyosón szembejövő szomszédokkal, és neked fél órát kell ott állni féllábon és kínosan némán, menjmáoda a gondnokhoz tollaslabdát, biciklit, dühöngőkulcsot és a füvön parkolóhelyet kérni (egyik sincs és a sok hülye kérdés állati ciki), menjünk sétálni délben, este, éjjel a sétányra mert most van ott sok ember, nézzükmeg/kérdezzük meg, mi van ott benn (dupla halálos - menj be, kérdezz meg valakit, hogy ez zártkörű rendezvény-e, kérd meg, hogy családod bemehessen - persze néznek rád, mint Józsi bácsi az ufóra - és érezd idegenek közt jól magad), álljunk itt sorba mer biztos jó az a sz.r csetresz, amit árulnak (és közben beszédbe elegyedik az előtted és mögötted állókkal egyszerre, valami fasságot tárgyalva, hogy a föld alá bújnál, mert úgy érzed, mindenki titeket néz), és és és... menjünk TÁNCOLNIIII... és menjünk oda megkérdezni a kupac méz fölött ácsorgó nénit, hogy ez bioméz-e, honnan való és milyen fajták vannak, és oda lyukadsz ki, hogy végső soron f.szomamézbe, haggyatok pihenni, SEHOVANEMAKAROKMENNI! Dehát nekik az a pihenés, ha minél több emberrel beszélik meg a nagybüdös semmit, mindegy az, csak járhasson a száj idegenek közt, lefegjen és rojtosodjon sakálfelesleges semmitmondó világmegváltások közepette, hát nem érted??? Mer neki az a pihenés, ha szétbeszélheti a fejét, a te fejedet, lyukat beszélhet az összes környékben tébláboló idegen hasába, amíg így a szóáradattól szét nem robban az univerzum, legalábbis szerinted ez a pillanat most már bármikor bekövetkezhet...
És hazajössz a pihenésből, agyilag meghalva. Igen. Ő most fogja a közösen átélt ÖSSZES élményt neked - elmesélni. És a tekinteted egyre gyakrabban téved a szerszámoskamra felé, és szégyenkezve veszed észre, hogy már azt számolgatod, mennyi idő kiásni egy száznyolcvanmély gödröt hátul a kertbe'...

]{udarauszkasz 2018.08.10. 21:50:35

@Leylandi: Nalunk a csaladban en voltam a legkisebb gyerek a 3bol, es egyedul en vagyok introbb az atlagnal. A tobbiek ennek az ellenkezoje. Nem is nagyon neznek emberszamba joideje.

Jakab.gipsz 2018.08.10. 22:19:43

Introvertált személyiség = köldök néző, nyuszi, narcisztikus, balfék.

De leginkább az introvertált ember jellemző tulajdonság, a megoldáson töprengeni képtelen ember.

Nép mesei hős, a meg sem született gyermekéért aggódó,"bolond leány" akinek még kérője sincs.

U.i. Jöhet a politikailag korrekt kitiltás. Különben is mindenért, az Orbán kormány a hibás.

Diesunddas 2018.08.10. 22:32:32

@]{udarauszkasz: engem is eléggé lekezelt a családom. A nyaralásokon ugráltattak mint egy asszisztenst: mivel egyedül én beszéltem idegen nyelveket és jól tudok tájékozódni ismeretlen helyeken is, abból álltak az utazások, hogy fordítok meg terelgetem öket, hogy merre kell menni. Az senkit nem érdekelt, hogy én jól érzem-e magam...

Diesunddas 2018.08.10. 22:37:59

@Jakab.gipsz: hát nem tudom Jakab, ezt azért valszeg benézted. Hallottál már róla hogy a legtöbb kiemelkedöen intelligens ember szinte mind introvertált személyiség? Az introveltált ember épphogy nagyon is képes a töprengésre és elmélyülésre.

Diesunddas 2018.08.10. 23:08:26

@Leylandi: ezt viccesen összefoglaltad :) Az én környezetemben minden második ember görcsös zavarba jön, hogy nincs folyamatos beszédkényszerem mint a “normális” embereknek (nöknek). Én szeretek figyelni a másik emberre, analizálni. A felszínes beszélgetések borszasztóan nehezemre esnek, ezért sokan “butuskának” vagy “balféknek” tartanak, ahogy Jakab is megfogalmazta alább. De ha egy másik érzékenyebb, a mélyebb részletek iránt is fogékony emberrel találkozom, akkor meg tudok nyílni. De ilyenekböl nincs olyan sok. Az emberek nagy százaléka locsog-fecseg jelentéktelen dolgokról, amitöl én agyelhalást kapok. A másik
oldalon, ha én indítok az engem érdeklö témákban egy mélyebb diskurzust, az emberek 99%-a eldöl az unalomtól. Ezért sokszor már az elején annyiban hagyom, ha látom, hogy nagyon más habitusú/érdeklödésü emberrel hozott össze a sors.

Dörnyei József · http://dornyeij.blog.hu 2018.08.11. 00:36:08

Pár tanács:
Menj olyan helyre, ami tetszik. Wellness hotelben van jó, a legtöbb jó.
Menj olyan emberekkel, akikkel szeretnél együtt üdülni.
Ne ezen spórolj. Egy olcsó nyaralás büntetés. Egy drágább sokszor csak 20%-al drágább és nagyon sokszor jobb.

Leylandi 2018.08.11. 01:42:32

@Diesunddas: így van. Az egyszerű nép keveri a szégyenlős balféket az intróval, pedig balfék éppúgy lehet intró meg extró is. Teljesen más kategória, más síkon. Ez olyan, mintha azt mondaná valaki, hogy a lassú jármű, az a gyenge, aszt sose látott még traktort. A John Deere 9400-as cafatokba tépné a Mazda MX5-öst, hiába lassabb ötször.

Az intró nem szégyenlős, csak nem beszél, ha nincs miről. Az extró igen. Sőt, akkor van elemében, ha nincs mondanivalója, csak lebegtetheti az ajkait. Akár ugatna meg huhogó majomhangokat is adna ki, ha nem röhögnék ki érte - kizárólag csak a lényeg, hogy mozogjon a szája. Az extrónak szüksége van arra, hogy beszéljen, akár téma nélkül, attól töltődik. Az intrót ugyanez viszont iszonyúan fárasztja. Egy nagy tévedésük van az extróknak: hogy az intró nem tud beszélni, pedig rengeteget tud az is, de CSAK ARRÓL, AMI ÉRDEKLI! Pl. én az autocadről egész éjjelt át tudnék beszélgetni azzal, akit szintén érdekel, de falnak mennék, ha valami média-témáról kéne 5 percig eszmét cserélni.

A falnak tudtam attól menni, hogy munkatársak (nem barátok) összejöttek, félrészegen egész éjjel pofázva megváltották a világot, kitárgyalták, mit hogyan kéne, de SEMMI eredménye vagy következménye a világmegváltásnak nem volt - azután is pont olyan szarul ment minden. Huszonévesen egy ilyen éjszaka után tisztára felpörögtem, hogy mostantól aztán sokkal jobban fog menni minden - amíg ki nem derült, hogy a többiek mégcsak nem is emlékeztek az éjjel szőtt nagy tervekre, nemhogy végre akarták volna hajtani. Akkor még nem értettem...

Az extró úgy pihen, hogy társaságban végnélkül beszél. Neki partner kell mindenhez - magától, mivel képzelőereje nincs, egyszerűen csak unatkozik. Az intró a társaságban semmitmondó dumálástól viszont halálosan elfárad, ő úgy pihen, hogy egyedül végnélkül ábrándozik.
Én órákig elvagyok magamban, akár még laptop vagy könyv nélkül is. Egy egész kitalált filmet le tudok pörgetni a fejemben. Egy extrónak a falbámulástól 3 perc után már kongani kezd az az üresség a fején belül. Ha nem kap kívülről ingert, nem indul be az agya - nekünk meg a túl sok ingertől áll le.

Gyalogrépa · http://suburbankitchen.blog.hu/ 2018.08.11. 04:52:25

Nekem kiváló nyári időtöltésem a gombászás. Nyilván kedvező időjárás is kell, de kiadós esőt követő dög meleg hétvégi napokon én beveszem magam valami hűvös erdőbe. A bőröm miatt napon nem is nagyon lehetek úgy tíztől ötig. Pihentető szellemileg.
suburbankitchen.blog.hu/2018/06/26/nyari_gombagyujtes_varganyakkal_tinorukkal_galamgombakkal

Gyalogrépa · http://suburbankitchen.blog.hu/ 2018.08.11. 05:17:05

@Leylandi: Feláll a szőr a hátamon, mikor valami felületes beszélgetésben folyton az időjárás, meg a régi emlékekről az anekdotázás jön föl. Ha nincs ettől eltérő mondanivalóm, inkább csöndben maradok. A liftben sem kezdek csevejbe olyannal, akivel a jónapot/viszontlátásra kívül semmilyen mondanivalónk nincs egymásnak. Van, aki viszont kifejezetten rosszul van, ha nem tud legalább az időjárással előhozakodni. Én úgy gondolom, hogy nem húzom a másik idejét felesleges csevegéssel sem személyesen, sem telefonban. Építő jellegű beszélgetésnek, egyeztetésnek, a másik hogyléte felől való informálódásnak helye van a telefonbeszélgetésben, másnak nem. Már többször, több helyről megkaptam, hogy telefonban szótlan és rideg vagyok, mint, ha bajom lenne a másikkal. Pedig szeretek beszélgetni, csak legyen értelme.

Jakab.gipsz 2018.08.11. 06:48:01

@Diesunddas: Persze, hogy igen intelligens és széles látókörű vagy, ezzel nincs semmi hiba, (sokan másokkal egyetemben).

A hiba ott van, hogy hagyod magadat, ezektől a kretén pszichológusoktól átverni, (agyzsugorítóknak nevezem őket),mert sarlatánok. Kiagyalnak kategóriákat, emberi kasztokat, majd ők az ember szakértők, elkezdik kijavítani, a saját hibás kategória: kuncsaftjaikat.

Egy férfit a tettei, minősítenek, az nem baj ha hallgatag vagy visszafogott: vagy, de párosuljon csöndes méltósággal, amelyet a tetteid, és/vagy metakommunikációról és/ ha verbális kommunikációról van szó, akkor is igazoljanak vissza.

Tehát röviden, gondolkozz előre, azaz fejbe úgy játszd le a meccset, hogy te kerülj ki belőle jól belőle egy szép és harmonikus, cselekedet által, nyertesen. Írásaid alapján azt gyanítom, nem igazán találod a saját helyedet.

Andriska 07 2018.08.11. 09:13:15

Remek írás. Bár nincs (túl sok) egyértelműen intro vagy extro, leginkább csak átmenetek vannak. Bár az anyósom egyértelműen extro, képes 0-24ben folyamatosan beszélni, iszonyat szenvedés 2 percnél tovább hallgatni, nemhogy figyelni.

Diesunddas 2018.08.11. 10:28:09

@Jakab.gipsz: A pszichológia áltudomány, de te pár kommentem alapján vágod, hogy én “nem találom a helyemet”. A kasztosítással én sem értenék egyet, de az tagadhatatlan hogy vannak befeléforduló, zárkózottabb és extrovertált emberek.

Én saját kívánságomra hosszú évek óta pszichológushoz járok, mert fejleszteni szeretném magam. Ezenkívül segít elviselni azokat az embereket akiknek tényleges szükségük lenne egy kiadós személyiségfejlesztésre, de ök ezt általában észre sem véve nyomorgatják a környezetükben élö teljesen éplelkü embereket. Nem tudom mennyi nem diagnosztizált pszichés megbetegedés lehet, de ott általában érdemes gyakakodni, ahol valaki fennen hirdeti, hogy nála minden rendben, a pszichológusok mehetnek a búsba.

munkanélküli informatikus 2018.08.11. 10:36:14

A posztoló amatőr nyaraló, lásuk hogy nyaral (pihen) egy profi:
Van egy bérelhető apartman Horvátország egy félreeső öblében, közvetlenül a tengerparton (az ágyamtól a tengervíz 75 normál lépés, megmértem). Annyira félreeső, hogy a legközelebbi bolt vagy kocsma is 15 km-re van. Utazás személyautóval, az éjszakai órákban. A szomszédoknak kedvesen köszönök minden nap, más társadalmi tevékenységet nem kell folytatni. És Plitvicén is van olyan időszak, amikor alig találkozol emberrel.
Tessék okosan utánanézni a dolgoknak nyaralás előtt, ami nem azt jelenti, hogy olyanok véleménye (pontozása) után választunk, akik számára egy szálláshely legfontosabb jellemzője, hogy hány diszkó van száz méteres körzetben.

Diesunddas 2018.08.11. 10:39:45

@Gyalogrépa: nekem is sokszor mondják, hogy barátságtalan vagyok. Az egyszerü embereknek a barátságosság azt jelenti, hogy small-talkoznak. Nekem azt jelenti, hogy empátiàval fordulok az emberekhez, figyelek rájuk és pl. szeretek segíteni. Konkrétan hülyének vagyok nézve ezért.

Andy73 2018.08.11. 10:51:47

@Leylandi: Köszi az EQ 100-as kommented a kommentemre, a pontosítást különösen, azzal már plusz 100-as vagy. Téged is sajnállak, hogy így állsz az élethez és embertársaidhoz, a párod pedig különösen, ha egy nyaralás után azon gondolkozol, hogyan tedd el láb alól, amikor szeretné felidézni a közösen átélt (szép ?) emlékeket. Szerintem fordulj pszichológushoz, amíg nem késő. Ha szakemberhez fordulsz, akkor ő azt is elmagyarázza, hogy az, hogy introvertált vagy (vagy annak képzeled magad), még nem mentség a hibáidra, arra pedig pláne nem jogosít fel, hogy lenézd a többi embert, felsőbbrendűnek gondolva magad náluk - ezek valóban súlyos személyiségzavar jelei. A kommentjeid alapján egyébként elég bőbeszédű vagy, elég részletesen tudod kategorizálni és kritizálni az embereket, mindenféle negatívumokat vetítve beléjük.

Ferenc Laszlo. 2018.08.11. 11:25:24

A leírás alapján ez egy fillérabuzáló depressziós reflexiója. Van ennek kezelésére megfelelő szakember (a depreszióra gondoltam).

A költségeket illetően közhely, hogy sosem a legolcsóbb a legjobb, érdemes mások által nem keresett, természetközeli helyekre menni, persze, némi agymunkát és tervezést követően.
Üdvözlettel, egy társadalmilag sikeres, nem nyavalygó introvertált. (Nem mintha a társadalmi mérce bármit is számítana).

Diesunddas 2018.08.11. 11:37:28

@munkanélküli informatikus: A még profibbak meg Alaszkába mennek nyaralni, 200 km-re a legközelebbi földúttól. Ágy nincs, házak, autók nincsenek, természet van. Nem sürget senki, nem kell pénzt költeni, nincs meleg, nincs tömeg, oda megyek és olyan gyorsan ahogyan akarok. :-)
A problèma: ez csalàdostul nem kivitelezhető projekt... Elképzelem mondjuk anyukámat amint a teszem azt a szibériai vadon közepén belekezd a többórás monológba, hogy mit evett múlt hét szerdàn a szomszéd Jani bácsi kutyája ebèdre miután a mi kutyánk áthúzta a rongyát, (amit karácsonyra kapott) a másik szomszéd garázsa elé. Meg hasonlók.

Sztravinszka 2018.08.11. 11:38:40

Szerintem az intróság nem ment fel a gondolkodás, változni, fejlődni akarás alól. Nekem legalábbis ez a tapasztalatom, szóval lehet, hogy már az extró-intró skatulyákkal sem értek egyet. Inkább van szerintem szellemileg gyenge, közepes és erős mezőny, azon belül pedig a szivárvány összes színében előfordulunk genetikai és környezeti hatások által megcsiszolt formában.

Azt hiszem, az átlag elfogadja magát olyannak, amilyen. Nem törekszik, nem vágyik jobbá válni. Ebből a lukból jön aztán a permanens panaszkodás, mutogatás más kasztokra, elmerülés az önsajnálatban, szóval valami zavaros, homályos ön- és világkép. A dagonya.

A szerencsésebbek, a szellemileg kicsit combosabbak (vagy csak ambiciózusabbak, igényesebbek, törekvőbbek, nem tudom) viszonylag jól fel tudják mérni magukat és környezetüket, a korlátaikat, és stratégiát tudnak barkácsolni arra nézvést, hogy mit kell ahhoz tenniük, hogy eljussanak A-ból B-be. És belerakják a melót, kitartóan és következetesen, ez nagyon fontos.

Az intrósággal kapcsolatban jutottak ezek eszembe, mert elég messzire el lehet jutni a small-talk fóbiától kezdve a rosszul szervezett és sikerült nyaralásokon keresztül... ööö... fogalmam sincs meddig, mert én is csak félúton vagyok, és van számos dolog, amit viszont úgy érzem, sosem fogok tudni megoldani. Nevesen nem működnek hosszútávon az emberi kapcsolataim, dióhéjban.

Andy73 2018.08.11. 13:17:36

@Sztravinszka: Egyetértek, és drukkolok, hogy az utolsó dologban is sikeresebb legyél. Ha elfogadsz egy tanácsot, a hosszú távú kapcsolathoz a legfontosabb szerintem az elköteleződés. Azzal talán egyetértesz, hogy egy kapcsolathoz már rövid távon kell a kompromisszumkészség, hogy működjön a dolog (még akkor is, ha az itteni introvertáltak már ez is nagyon megerőltető). Hosszú távon viszont szerintem fontos az elköteleződés, egy idő után mindenképpen. Ennek hiányában még egy jó (vagy jól induló) kapcsolat is könnyen véget érhet, ha nehézségek adódnak. Persze a jegyességek és a házasságok közül is sok felbomlik, de statisztikailag is jóval kevesebb, mint az élettársi kapcsolatok közül, amelyek gyakorlatilag bármikor véget érhetnek.

furious ewok 2018.08.11. 13:21:28

Majd ha lesz rendes munkád, rájössz hamar, hogy nyaralni alapvetően jó dolog. Mindenki mást meg le kell szarni. Ja és papát mamát otthon kell hagyni, rontsák ott a levegőt. Üdv, egy másik introvertált

Kishableany 2018.08.11. 14:18:13

Te nem introvertalt vagy, hanem autista vagy aspergeres. En is intro vagy es szeretek nyaralni, uj helyekre menni, nem ekkora drama az elet, mint ahogy telehisztized a netet. Mas emberekkel beszelni, ugyeket intezni alapesetben nem drama, csak ha autista vagy, akkor nem tudod megtenni. Egy intro szamara csak a small talk nyug, de ugyet intezni, emiatt emberkkel beszelni jegyet venni, biztositast intezni, becsekkolni nem gond. Az, hogy a repulon ul mellettem valaki, kit erdekel? Felteszem a fulhallgatot es olvasok, ennyike, nincs drama. Utazni jo, nyaralni jo, az elet nem drama. Ha neked minden, az egesz elet ekkora problema, akkor vizsgaltasd mar ki magad, mert valoszinu aspergeres vagy, nem intro. Szoval, megtenned, hogy nem jaratod le az introvertaltakat? Unamlas a nyuglodesed. Vagy azert dramazol folyton, mert valojaban nem vagy intro, csak megjatszod, mert most eppen divatos a tema es probalsz felulni a divathullamra, vagy azert dramazol, mert valojaban kezelesre szorul es pszichiaterre lenne szukseged. A magad erdekeben fordulj szakemberhez es kezeltesd magad, mert a problemaid nem a befele fordulo lelki beallitottsagodbol fakadnak (az normalis allapot es az eletet lehet vele elvezni), hanem a betegsegedbol erednek.

Hortenz 2018.08.11. 16:43:40

@Kishableany: vagy egész egyszerűen antiszociális. Én csak akkor olvasom ezt a blogot, ha az index kiteszi cimlapra. Halál idegesítő ez a sok hülyeség, amit összehord. És igazad van, lejáratja az introkat. Már eleve, hogy egy introvertált blogot ír : LOL.

Leylandi 2018.08.11. 22:27:39

@Andy73: na jó... hogy te is megértsd: ha mindjárt másodikként utálkozni jöttél be egy intrókról szóló blogra, leszólni a bloggert, mért nem telik neki olyan hosszú nyaralásra, vagy autóra, mint neked, akkor vagy pszichó vagy, vagy egy köcsög troll.
Esetleg mindkettő.
Tudod, ahogy beköszönsz, úgy szoktak visszaköszönni. Akkor is, ha azt gondolod, hogy ezt csak neked szabad.

Leylandi 2018.08.11. 22:34:06

@]{udarauszkasz: "en voltam a legkisebb gyerek a 3bol, es egyedul en vagyok introbb"

Testvéreimhez képest én vagyok az idősebb és a zárkózottabb. De gyerekeim közül a legkisebb az. Valóban bármelyik variáció előfordulhat, csak talán a legkisebbet kényeztetik legtöbbet, és neki is kell szükségszerűen eljátszani leginkább a "kis aranyos-cserfes fecsegő vagyok, aki mindig cuki másokkal"-szerepet, így pár százalékkal több lehet az extró a kisebbek közt. De ezt a genetika könnyen felülírja.

Leylandi 2018.08.11. 22:45:55

@Gyalogrépa: "megkaptam, hogy telefonban szótlan és rideg vagyok"

De ugye? Én is, de én élőben is :-( Mikor új munkahelyre mentem, többen kérdezték, miért vagyok mogorva, miért nem nevetek, csak mert ott az volt a szokás, hogy úton-útfélen megálltak a kollégák nevetgélni-csevegni (olyan hivatal volt, hogy marhára ráértek), én meg nem álltam meg minden szembejövővel, így nyilván nem is vihogtam rájuk. Ja meg miért nem nézek a szemükbe. És nem volt kedvem magyarázni, hogy csak annak nézek folyamatosan a szemébe, akivel beszélek, aki viszont elmegy mellettem szótlanul, azzal nem szemezek már 10 méterről egész addig, amíg el nem halad mellettem, mert a folyamatos, kihívó szemkontaktus arra érdemtelen/ismeretlen személlyel egy intróra provokációként fog hatni. Nekem attól nem olyanom lett, hogy jajmegállokmegkérdezihogyvanazanyósa, mikor még a nevét se tudom, hanem üssvagyfuss-ingerem.