Szédítően zárkózott

Miért lett a miénk ekkora egy puhapöcs generáció?

2018. február 08. 08:00 - darvinisdead

Büdös a munka, mamahotelekben éljük mások életét, és közben szexappokkal stimuláljuk magunkat. Tényleg csak a sorkatonaság visszaállítása segíthet? Vagy irány a Tajgetosz?

Az Y generációról sok mindent el lehet mondani - de jót nem. Én már csak tudom, hisz 91-es vagyok, fiatalabb, mint anyámék régi Zsigulija, ami ma is működne, ha meglenne. Annak az autónak még volt tartása, nem úgy, mint nekem. Meg nekünk.

Mint egy megbuggyant kannásbor, úgy bűzlik a sok-sok szerencsétlen évjárat a nyolcvanas évek második felétől napjainkig. A születési évemmel együtt én magam vagyok nemzedékünk kudarcának egyik végső bizonyítéka, pedig én még a jobbak közé tartozom, már ha az Y generáció kapcsán lenne értelme a pozitív jelzőnek: van diplomám, volt már munkám, persze nem sokáig, hisz nincs bennünk semmi kötelességtudat, hogy csak egyet említsek a sok rossz tulajdonságunk közül. Pedig egyet kiemelni nagyon nehéz. 

Mivel türelmetlenek vagyunk, elégedetlenek és folyton picsogunk, hogy magányosnak érezzük magunkat. Persze, hogyha az egész életünk azzal telik, hogy a Facebookot fel-le tekergetjük, mint más a fűtést.

Nem tudjuk, mi az a randi, de tudjuk, mi a szexting, meg hogy kell egyetlen billentyűkombinációval nyomtalanul törölni a sok pornót az előzményekből, de még eközben is társkeresőnek álcázott szexappokkal stimuláljuk magunkat.

Műujj, műrandi

Mi vagyunk az első fesztiválgeneráció, és ez mindent elmond rólunk: mocskos sátrakban, bömbölő szar zenére vettük el egymás szüzességét, minden lány kurva, minden fiú erőszaktevő.

Nárcisztikusak is vagyunk: csak magunkat fotózzuk, hátat fordítunk a tengernek, a piramisoknak, a Hargitának meg a nagyszínpadnak. Még a kibaszott paradicsomnak is hátat fordítanánk, hogy legyen egy közös képünk Ádámmal, ahogy lopja az almát - vagy a kígyóval, ha már úgyis az ő erkölcsi és morális útmutatója szerint élünk.

A tekintélyt nem tiszteljük, helyette adunk minden jött-ment véleményére, aki csinált egy szaros Youtube videót vagy írt egy igénytelen blogbejegyzést. Közben fogalmunk sincs, hogy a törzsőrmester vagy az őrnagy-e a magasabb rang, arról meg már végképp nincs, hogy valójában mindkettő rendfokozat.

Szeretnénk, hogy minden az ölünkbe hulljon, nem csoda, hogy a NER fiataljai a példaképeink: mindannyian szeretnénk egy kicsit Tiborcz Istvánok lenni, esetleg egy óriásit helikopterezni, mint Rogán, vagy ha nem futja rá, csak úgy szolidan, mint Aurelio.

Mondd, te nem szeretnéd a Sound VIP-ben szendvicsbe fogni Orbán Ráhelt? 

De nem, még a Való Világ sem érdemli meg, hogy ezt ráfogjuk, azzal a műsorral már sokkal tisztességesebb generációkat is próbáltak elhülyíteni, ők mégsem törtek meg, nem csináltak Insta-sztárt VV Anikóból. Belőle mi csináltunk Insta-sztárt.  

30 évesen mamahotelekben élünk, és ha kitörne egy zombiapokalipszis, legfeljebb csak azért nem minket zabálnának fel elsőként, mert a sok illegálisan letöltött zombisorozatból már megtanultuk, mit kell ilyenkor tenni.

Ha már filmek, Clint Eastwood, minden idők legnagyobb patriótája, akinek már az oviban is csőre töltött Magnum volt a jele, megmondta: egy puhapöcs generáció vagyunkEnnyike.

Ki merne vitatkozni vele?

Egyesek azt pedzegetik, hogy a nagykorúság határát ki kéne tolni 24 évre. Hát, a magam és a kortársaim nevében mondhatom: ezen az elbaszott, életképtelen generáción még az sem segítene. A gimisek iskola helyett tüntetgetni járnak, mert nem akarnak elbutulni - mondják ők - valójában csak büdös nekik a tanulás, mint ahogy büdös lenne kőkeményen, vakulásig dolgozni szarér-hugyér meg egy Balatoni Világos habjáért, mint ahogy nagyapáink tették. Akik bár korán haltak, de legalább emelt fővel, és játékkonzol helyett kapával, csákánnyal vagy szuronnyal a kézben.

Különben is Y... Már nagyon az ábécé végén járunk, meg úgy bármifajta vállalható emberi minőségnek a végén. Ha így folytatjuk, menthetetlenül eljutunk a Zs-kategóriáig, már ha ez nem egy előrehozott változata annak:

János vagyok, 24 éves, koraZsén.

Szóval mindenki nézzen szépen magába, aztán kezdje el mondogatni sorban a betűket. Végigmondani úgysem tudjuk (van, aki még azt sem tudja, egy mondatban mi az alany és az állítmány), de talán ha az ábécé elejét eleget mondogatjuk, olyan jók lehetünk, mint az előttünk érkezők. Reménykedni szabad, nem igaz?

7 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://intro-vertigo.blog.hu/api/trackback/id/tr1813637996

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kacagó gerle · http://hobbitippek.blog.hu/ 2018.02.08. 10:26:26

Az egészben az a legnagyobb szopás, hogy ennek a generációnak (én is Y-os vagyok) adatott meg leginkább, hogy simán tovább tanuljon. Mindenkit felvettek az egyetemre. Akiben volt tartás és céltudat simán megszerzett egy diplomát. Ha még volt gusztusa a multivilághoz, akkor simán jól keres. Amennyiben volt vállalkozó hajlama, akkor még jobban kereshet. Míg régen ahova születtél, nagyjából ott is maradtál. Ha szerencséje volt valakinek, lehetett egy szakmája. Szóval, nem feltétlenül a generációval van a baj. Inkább az emberekkel, ahogyan ezt megélik. Ez a sok okoskütyü szétkúrja az ember életét és zombit csinál belőle. Nagyon tetszett a cikk egyébként.

GhostNation 2018.02.11. 15:57:24

Hát, ha miértekre vagy kíváncsi, keress rá a neten. Ott a miértek is fent vannak. Kulcsszavak: feminism, gynocentrism, red pill, mra, mgtow, pua, és a társaik. Csak ne feledd kihámozni belőle a lényeget. Elvégre a piros pirula se való mindenkinek. Csak okosan. :) Ha pedig csak tudományos szempontok szerint érdeklődsz, Jordan Peterson videóit ajánlom.

Nancsibacsi 2018.02.12. 08:29:50

Az Y generáció gyásza ugyanaz mint a magyar focié, vagy most már a magyar kézilabdáé is: sok pénzt raktak bele, ezért sz.r lett. Az Y generáció az, amely tényleg rengeteg olyan dolgot megkapott, amit pl. az X nem, ingyen - semmiért sem kellett igazán küzdeniük, ezért lettek ilyenek, amilyenek.
Azért köztük is akad kivétel: pl. nálunk is van egy Y-gen srác, aki szorgalmas, törekvő, és ügyes - látszik hogy ő arra használta az egyetemet amire való, nem pedig csak buliközpontként kezelte. Még gyakornok, de tuti meg fogjuk próbálni véglegesíteni ha befejezi a sulit, mivel látszik benne az X-faktor. Ja, és van normális barátnője - ez se egy Y-gen jellemző. Nade erre az egy normálisra 3 kutyaütő jut: ez a gyász.

2018.02.12. 09:38:13

Jaja. De nem katonaság kő, hanem gyúrás.

dzsaguar · http://blahite.com 2018.02.12. 21:16:57

ugyanmárkedvesfiatalok!
Nem néztünk tv-t, mert nem volt benne semmi.
Nem nyomkodtuk a telefont, mert analóg se volt.
Sorkatonaság, na az volt oszt az igazi baromság (az mind hülye, vagy szenilis aki azt állítja, hogy az bármire jó volt)
A világ változik, ez van. Az idősebb generáció mindig különbnek érezte magát.
Kezdjetek magatokkal valamit oszt jónapot. A sorkatonaságot meg tényleg hagyjátok a ..csába. :)))

marczy 2018.02.16. 22:54:19

Nekimenni egy egész generációnak, na az megy ezerrel. Nem kéne. Sokkal nagyobb probléma az, hogy az oktatás megrekedt a XIX. században meg a kommunizmusban, és nem igazán készített fel arra, ami ahhoz kell, hogy a gazdaság működtetésében komoly szerepet tudj játszani. Az iskola egy büdös kukkot nem tanít arról, hogyan kell egy munkaszerződést értelmezni vagy legalább alapszinten egy vállalkozást elvezetni, az egyetemen nagyon kevés kivétellel egy árva szót nem tanítanak arról, hogyan lehet hatékonyan tanulni, viszont belenyomnak az emberbe egy rakás dolgot, ami 5 év múlva elavul, és azt visszaböfögtetik veled vizsgán, közben meg gyakorlatorientáltság zéró. Milyen szakember leszel? Jó, már van kivétel, de nem most kellett volna, hanem bő negyedszázaddal ezelőtt, amikor megvolt az ún. rendszerváltás. Menthetetlenül lemaradt a magyar oktatás. Ha jogásznak tanulsz, akkor jogeset, jogeset, jogeset, mint Ausztriában. Ha informatikusnak tanulsz, akkor gyakorlat, gyakorlat, gyakorlat, gépteremben, a legkorszerűbb masinákkal. Ha vegyésznek, akkor labor, labor, labor. Ha tanárnak, akkor hospitálás, hospitálás, hospitálás, már ELSŐ (!!!) évtől kezdve, aztán később meg tangyak, tangyak, tangyak. Mint nálunk a Waldorf-képzésen. Ha dokinak, akkor is elkezded tanárként rögtön az elején betanítani a hallgatót pl. arra, amit egy műtőssegéd csinál. Akkor már lát műtétet. Vagy az egyetemi klinikához tartozó ambulancián segédkezik.
Az elméletnek akkor van kulcsjelentősége, ha matematikusnak tanulsz, abban még mindig elég jók vagyunk. Egy bölcsész meg cikkeket fog írni meg előadásokat tartani, még az is oké, mert a szeminárium erről szól kicsiben. De banki ügyintézőnek(!) is lehet jó egy bölcsész tőlünk nyugatabbra, mert a memóriáját folyamatosan fejlesztette a sok megtanult információval.

Ennek így kéne működnie. De nálunk nem így működik. Olyan tárgyakkal szórakoznak még mindig az egyetemeken, amiknek a szakmai gyakorlathoz, amit a piac elvár, KÖZE nincs. Nálunk még mindig a nyúl viszi a vadászpuskát, pedig a valóságban először volt a gyakorlat, aztán később alakultak ki a megfelelő elméleti keretek, amik a gyakorlati tapasztalatok megmagyarázására szolgáltak.

marczy 2018.02.16. 22:56:54

Na mindegy, én is benne hagytam egy értelemzavaró hibát. Helyesen:
(...) Menthetetlenül lemaradt a magyar oktatás.

Ami kellene: ha jogásznak tanulsz, akkor jogeset, jogeset, jogeset, mint Ausztriában, és nem papagájszindrómás böfögőgépeket nevelni, mint nálunk. (...)