Az Y generációról sok mindent el lehet mondani - de jót nem. Én már csak tudom, hisz 91-es vagyok, fiatalabb, mint anyámék régi Zsigulija, ami ma is működne, ha meglenne. Annak az autónak még volt tartása, nem úgy, mint nekem. Meg nekünk.

Mint egy megbuggyant kannásbor, úgy bűzlik a sok-sok szerencsétlen évjárat a nyolcvanas évek második felétől napjainkig. A születési évemmel együtt én magam vagyok nemzedékünk kudarcának egyik végső bizonyítéka, pedig én még a jobbak közé tartozom, már ha az Y generáció kapcsán lenne értelme a pozitív jelzőnek: van diplomám, volt már munkám, persze nem sokáig, hisz nincs bennünk semmi kötelességtudat, hogy csak egyet említsek a sok rossz tulajdonságunk közül. Pedig egyet kiemelni nagyon nehéz. 

Mivel türelmetlenek vagyunk, elégedetlenek és folyton picsogunk, hogy magányosnak érezzük magunkat. Persze, hogyha az egész életünk azzal telik, hogy a Facebookot fel-le tekergetjük, mint más a fűtést.

Nem tudjuk, mi az a randi, de tudjuk, mi a szexting, meg hogy kell egyetlen billentyűkombinációval nyomtalanul törölni a sok pornót az előzményekből, de még eközben is társkeresőnek álcázott szexappokkal stimuláljuk magunkat.

Műujj, műrandi

Mi vagyunk az első fesztiválgeneráció, és ez mindent elmond rólunk: mocskos sátrakban, bömbölő szar zenére vettük el egymás szüzességét, minden lány kurva, minden fiú erőszaktevő.

Nárcisztikusak is vagyunk: csak magunkat fotózzuk, hátat fordítunk a tengernek, a piramisoknak, a Hargitának meg a nagyszínpadnak. Még a kibaszott paradicsomnak is hátat fordítanánk, hogy legyen egy közös képünk Ádámmal, ahogy lopja az almát - vagy a kígyóval, ha már úgyis az ő erkölcsi és morális útmutatója szerint élünk.

A tekintélyt nem tiszteljük, helyette adunk minden jött-ment véleményére, aki csinált egy szaros Youtube videót vagy írt egy igénytelen blogbejegyzést. Közben fogalmunk sincs, hogy a törzsőrmester vagy az őrnagy-e a magasabb rang, arról meg már végképp nincs, hogy valójában mindkettő rendfokozat.

Szeretnénk, hogy minden az ölünkbe hulljon, nem csoda, hogy a NER fiataljai a példaképeink: mindannyian szeretnénk egy kicsit Tiborcz Istvánok lenni, esetleg egy óriásit helikopterezni, mint Rogán, vagy ha nem futja rá, csak úgy szolidan, mint Aurelio.

Mondd, te nem szeretnéd a Sound VIP-ben szendvicsbe fogni Orbán Ráhelt? 

De nem, még a Való Világ sem érdemli meg, hogy ezt ráfogjuk, azzal a műsorral már sokkal tisztességesebb generációkat is próbáltak elhülyíteni, ők mégsem törtek meg, nem csináltak Insta-sztárt VV Anikóból. Belőle mi csináltunk Insta-sztárt.  

30 évesen mamahotelekben élünk, és ha kitörne egy zombiapokalipszis, legfeljebb csak azért nem minket zabálnának fel elsőként, mert a sok illegálisan letöltött zombisorozatból már megtanultuk, mit kell ilyenkor tenni.

Ha már filmek, Clint Eastwood, minden idők legnagyobb patriótája, akinek már az oviban is csőre töltött Magnum volt a jele, megmondta: egy puhapöcs generáció vagyunk. Ennyike.

Ki merne vitatkozni vele?

Egyesek azt pedzegetik, hogy a nagykorúság határát ki kéne tolni 24 évre. Hát, a magam és a kortársaim nevében mondhatom: ezen az elbaszott, életképtelen generáción még az sem segítene. A gimisek iskola helyett tüntetgetni járnak, mert nem akarnak elbutulni - mondják ők - valójában csak büdös nekik a tanulás, mint ahogy büdös lenne kőkeményen, vakulásig dolgozni szarér-hugyér meg egy Balatoni Világos habjáért, mint ahogy nagyapáink tették. Akik bár korán haltak, de legalább emelt fővel, és játékkonzol helyett kapával, csákánnyal vagy szuronnyal a kézben.

Különben is Y... Már nagyon az ábécé végén járunk, meg úgy bármifajta vállalható emberi minőségnek a végén. Ha így folytatjuk, menthetetlenül eljutunk a Zs-kategóriáig, már ha ez nem egy előrehozott változata annak:

János vagyok, 24 éves, koraZsén.

Szóval mindenki nézzen szépen magába, aztán kezdje el mondogatni sorban a betűket. Végigmondani úgysem tudjuk (van, aki még azt sem tudja, egy mondatban mi az alany és az állítmány), de talán ha az ábécé elejét eleget mondogatjuk, olyan jók lehetünk, mint az előttünk érkezők. Reménykedni szabad, nem igaz?