Szédítően zárkózott

Miért nem hiszed el, hogy introvertált vagyok?

2017. november 02. 07:55 - darvinisdead

Az énnek megvan az a különös tulajdonsága, hogy bizonyos mélységeit és zegzugait csak a saját tulajdonosa ismeri (vagy még ő sem), mégis, sokan gondolják úgy, hogy már első blikkre átlátnak a szitán és kiismerik. Nekik üzenem, hogy bekaphatják. Akaro

Ha találkozol velem, jó eséllyel az lesz az első benyomásod, hogy inkább extrovertált, de semmiképp sem introvertált vagyok. Azért csak jó eséllyel, mert máskor pedig épp az ellenkezőjét fogod látni – nem vagyok beszédes kedvemben, felrántom a kapucnit a fejemre, háttérbe húzódom, és nem örülök, ha valaki megpróbál ebből kizökkenteni. A pillanatnyi lelkiállapotom függvényében ennyire különbözőképp reagálok egy-egy helyzetre.

Az előbbi történik – kinyílok – ha például kötetlenebb módon találkozunk egymással, egy közös barátunk révén a suliban, a munkahelyen; vagy egy buliban sodródunk egymás mellé, ahol mindketten ismerjük a szülinapost, de egymást nem. 

Máskor, amikor meló közben vagy közvetlenül utána még nyomás alatt vagyok, beesik egy váratlan feladat; vagy egészen más: egy lagziban vagy egy családi ebéden feszengek, és kezd totálisan lefárasztani az a sok ember meg szociális kötelesség, akkor jó eséllyel egy halk szavú, visszahúzódó alkatnak fogsz tartani – egy mintaszerű introvertáltnak – akinek nincs mit mondania, ezért bizonyára nem is gondol semmit a világról – mert kábé ilyen tempóban vonunk le elhamarkodott következtetéseket – előítéleteket – amiket utána szinte lehetetlen felülírni.

Nem viselkedem mindig ugyanúgy, de azért még nem vagyok egy Tyler Durden.

Ettől függetlenül én tudom magamról, hogy szükségem van egyedüllétre, feltölt, ha visszahúzódhatok az elefántcsonttorony helyett, a megnyugtatóan ismerős személyes tárgyakkal telepakolt íróasztalom mögé. Tudom, hogy nem vagyok extrovertált, vagy ambivertált, vagy bármi más, ami a fentiek alapján akár még lehetnék is – én introvertált vagyok, csak épp nem mindig ugyanolyan mértékben igénylem mások társaságát.

Szerintem ezt extrovertáltak írták, akiknek fogalmuk sincs az introvertáltság lényegéről. – az egyik kommentelőm –

A személyiség ugyanis nem kétesélyes, nem tisztán fekete vagy fehér, léteznek átmenetek. Olyan ez, mint egy skála, aminek az egyik végén ott van az abszolút introvertált, a másik végén az extrovertált. Senki sem illeszthető a totális végpontba, mindenkiben van több-kevesebb hajlam a másik szélsőségre, de szinte mindenki besorolható a skála valamelyik oldalára (kivéve, ha épp középen áll, aminek kb. annyi az esélye, mint annak, hogy pénzfeldobáskor az érme az élén megálljon).

Szerintem te caak ál-intro vagy.  egy másik kommentelőm –

A viselkedést könnyű félreérteni és félremagyarázni, ez is egy ősi mesterség, ezért valószínűleg mindig is lesznek olyan önjelölt, tudálékos alakok, akik az olcsó pszichologizálásra hivatkozva még nálad is jobban tudják – és meg is mondják! – hogy milyen vagy, ki vagy valójában. A vád, hogy még saját magadat sem ismered, mindezt kábé olyan mértékadó stílusban, mintha csak annyit mondanának:

Csicska vagy! – egy harmadik kommentelőm –

Nagyon kellemetlen dolog, ha valakinek megkérdőjelezik az identitását. Ennél már csak az a kellemetlenebb, ha joggal teszik ezt. Szerencsére ez a lehetőség többnyire nem fenyeget, ritka az, hogy valaki valódi szakértelemmel megállapítja, majd érzéketlenül – mint egy önjelölt Dr House – a képedbe vágja a diagnózist, miszerint tökéletesen félreismerted önmagad. Inkább csak tét nélküli piszkálódás vagy hobbiszakértősködés az egész, ártalmatlan – úgy is kell rá tekinteni.

Ha tudod magadról hogy introvertált vagy, az jó érzés, minden szociális hátulütőjével együtt ad egyfajta biztonságot, egy olyan keretrendszert, ami segít értelmezni mikor és miért reagálsz úgy, ahogy. Hogy miért nem szeretsz prezentálni több tucat ember előtt, vagy miért olyan nehéz elmenned egy állásinterjúra, egy átbeszélt nap végén miért dőlsz be hullafáradtan az ágyba, miért nem tudsz azonnal mondani egy viccet, ha azt várják tőled. És ezen nem az üres, rosszindulatú feltételezések fognak változtatni. Azt kell tudatosítanod magadban, amivel már tisztában vagy, amiről tudod, hogy a személyiséged része, és nem azt, amit mások állítanak rólad. Mint mikor  valakit le kell(ene) szólítani, valakihez oda kéne lépni, megszólítani, smúzolni vagy csak bemutatkozni, de nem teszed, erre azt mondják:

Miért nem mész oda hozzá??? Ne legyél már ilyen életképtelen!

Nem vagy az, te is tudod jól, csak épp a kapcsolatfelvétel számunkra sokszor nehezebben megy, mint egy extrovertált számára, akinek élből jönnek a dumák és a reakciók.

Aki ezt nem bírja, vagy nem akarja felfogni, annak üzenem, hogy bekaphatja.

De nem is ezt üzenem, helyette inkább azt üzenem, hogy az introvertáltak nevében köszönöm nekik. Azzal hogy a pillanatnyi kétely révén elgondolkodtattak, csak még inkább megerősítettek abban, hogy ki is vagyok valójában – és másoknak is azt tudom tanácsolni, hogy ebből építkezzenek. Köszönöm nekik, hogy a jótékony önreflexió révén segítenek megerősíteni az énképemet. Így tudatosabban élek, odafigyelek az erényeimre, a hibáimat és a hiányosságaimra. Identitás nélkül képtelenség létezni, és én legalább – a károgók miatt is – világosabban látom és tudatosabban igyekszem formálni a sajátomat. Szóval kösz a halakat!

13 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://intro-vertigo.blog.hu/api/trackback/id/tr1212801142

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

kunzoo 2017.11.02. 18:52:20

Ha ezzel tisztában vagy akkor miért olyan melót végzel ahol kellemetlen szituba kerülhetsz?

Azért te is igencsak sommásan mondasz véleményt arról hogy mások mit gondolnak.

commentes nikk 2017.11.02. 19:27:05

Ez az egész introvertált dolog egy büdös nagy kamu, egy újabb mondvacsinált defektus, amitől a "hordozója" különlegesnek érezheti magát. Eleve ha elsőre extrovertáltnak tűnsz, akkor hogy a jó életbe vagy introvertált? De ha messzebbről nézzük a dolgot, ki a büdös francot érdekel, hogy te milyen vagy? Meg aki introvertált, az milyen logika alapján lép írásokkal a nagyközönség elé? Tiszta paradox marhaság. Értem én, hogy találni kell valami identitásképző dolgot, de ez nagyon szar, akkor inkább csoportosítsd magad hajszín alapján, az is értelmesebb (aztán írhatod, hogy elsőre vörösnek tűnök, de világosbarna vagyok igazából).

láplidérc 2017.11.02. 19:41:46

@commentes nikk: Látom sikerült megérteni a lényeget.

Jakab.gipsz 2017.11.02. 19:42:55

@commentes nikk: Baromira igazad van, ez egy nyafogó farizeus.

Pszichologizálja önmagát és megállapítja önmagáról, hogy önmaga milyen kategória és ekkor megnyugszik mert semmit sem kell csinálnia. Álmodozás az élet elrontója.

Hortenz 2017.11.02. 21:22:49

Lebukott a poszter, most meg kapálózik. Segítek. Egy introvertált köszöni szépen jól van, sokkal kerekebb neki a világ annál, hogy nekiálljon picsogni arról, hogy mit gondolnak róla.

Nancsibacsi 2017.11.02. 21:30:02

Szerintem meg egy Y generációs vagy, akinek mondjuk nem megy a csajozás. Mivel az Y generációs sosem vállal felelősséget a tetteiért, ezért feltaláltad magadnak ezt az introvertáltság dolgot, "jó kifogás sose rossz" alapon.

Hortenz 2017.11.02. 21:30:16

@commentes nikk: Az introvertált az új Asperger-szindróma, ami azelőtt a depresszió volt. :)

Dan da Man 2017.11.02. 21:31:54

@commentes nikk: Bravó! Megidéztek és megjelentél.
Tökéletes!

Dan da Man 2017.11.02. 21:35:02

@Jakab.gipsz: Még szerencse, hogy te meg egy übernagy fasz vagy, és ezt a szerepet maximálisan át tudod élni.

Atyavilág baszdmeg! Szomorú, hogy vannak ilyen emberek, mint te. Csak az vigasztal, hogy te semmire nem vitted legalább - különben nem itt kommentelnél...

nrbwg 2017.11.04. 11:57:55

A hőzöngőknek is csak addig nagy az arcuk amíg nincs egy közeli hozzátartozó, saját gyerek, unoka aki érintett.Majd nekik is mondjátok hogy ez csak nyavajgás.Persze nem fogjátok,ahhoz túl csicskák vagytok.Hirtelen nagyon is hisztek majd benne, sőt a téma "szakértői" lesztek, minden követ meg akartok majd mozgatni hogy segítsetek nekik.

alalala 2017.11.06. 11:30:26

@nrbwg: Miert kell nekik segiteni? Ez pont annyira betegseg, mint buzinak lenni. A kozepkorban akartak rajtuk minden aron (es minden modszerrel) segiteni, de aztan az ertelmesebbje rajott, hogy nincs min.
Vagy te ugy gondolod, hogy az introvertalt gyereked/unokad attol lesz boldog, ha minden erovel szineszt vagy xfactor szereplot csinalsz belole, mert neked az volt az almod?

nrbwg 2017.11.06. 14:40:20

@alalala: Nem.Én arról beszéltem, hogy ez tipikusan az a téma, amit csak addig szoktak fikázni, amíg nem szembesülnek vele testközelből.Amíg mondjuk nem szülnek vagy csinálnak egy zárkózottabb, csendesebb, visszahúzódóbb, saját gyereket aki talán majd egyszer úgy jön haza az oviból,iskolából hogy kiközösítették.Szerencsére megismerhettük a te zseniális módszeredet,elég ilyenkor annyit mondani neki, hogy ne aggódjon,ez pont olyan betegség mint buzinak lenni.Meg hogy azért még szerepelhet majd az ikszfaktorban vagy miben.

alalala 2017.11.07. 08:57:13

@nrbwg: Epp arra akartam utalni, hogy az "introvertaltsag" nem betegseg, amin minden kovet megmozgatva segiteni kell. Ez egy kozepkori felfogas, mint ahogy a homoszexualitast is annak hittek regen es probaltak rajta mindenfele modszerrel segiteni. Aztan lam, nem jott be. Mint ahogy az ordoguzes sem.

"zárkózottabb, csendesebb, visszahúzódóbb" voltam/vagyok en is. Raadasul kis novesu es tul fiatal (evnyertes) is voltam az osztalytarsaimhoz kepest, de szerencsem(?) volt, mert nem kozositettek ki soha, mindig megtalaltam a barataimat. Azokat kozositettek ki, akik nem voltak hajlandoak orrot fujni vagy budosek voltak vagy ... vagy masfele modon nem tudtak beilleszkedni a kozossegbe, ill. ingereltek egyeseket.
Es ez a dolog nyitja is. Azok szorulnak ki egy tarsasagbol, akik kilognak a sorbol (epp ezert kezdenek el sokan cigizni is). Ha a "gettoban" jartam volna iskolaba, biztos vagyok benne, hogy engem kozositenek ki es nem azt, aki a masik taskajaba szarik viccbol (ami ugye aligha nevezheto introvertalt tulajdonsagnak :D). Illetve a szipogos gyerek sem tunt volna fel Svedorszagban, mig Magyarorszagon o volt az undorito gyerek, akinek a kozelebe senki sem akart ulni.

Persze ez nem ilyen egyszeru, ha a kikozosites alatt azt is erted, hogy bantjak. Nincs univerzalis modszer arra, hogy valaki ne valjon celpontta. Mindenesetre az, hogy "zárkózottabb, csendesebb, visszahúzódóbb" az valoszinuleg nem az egyeduli ok. Marcsak azert sem, mert egy nagyobb kozossegben nem o lesz az egyeduli ilyen gyerek.
Ha a gyerekedet bantjak, akkor eloszor a kozosseget (es a szuloket!!) kell megvizsgalni, ezzel egyutt azt, hogy miert nem passzol a gyerek. Ha tenyleg CSAK az a baj, hogy introvertalt es mindenki bantja ezert, akkor mas lehetosegek utan kell nezni. Megmozgathatsz barmennyi kovet, meg pszichologust, nem tudsz neki egyik naprol a masikra segiteni es ha evekig kinozzak az iskolaban, akkor azzal csak meg rosszabb lesz.

Mafelol tovabbra is azt mondom, hogy az introvertaltsag nem egy betegseg, amin minden aron segiteni kell. Meg csak nem is rossz dolog.