Szédítően zárkózott

Képtelen vagyok együtt élni másokkal

2017. szeptember 21. 07:50 - darvinisdead

Éreztél már ilyet? Akkor jó eséllyel te is introvertált vagy! De ne aggódj, ez nem azt jelenti, hogy örök magányra kárhoztatva kell megöregedned egy lakatlan szigeten.

Sokáig azt hittem velem van a baj. Amíg koleszos voltam, csak záros ideig bírtam egy-egy lakótársammal - mindig jóval hamarabb elfogyott a türelmem, mint ameddig bírni kellett volna, vagyis a kollégiumi bizottság szerint elrendeltetett. 

Először ketten voltunk egy előtérnyi szobában, de legalább csak ketten, ami utólag egészen más perspektívába helyezte az akkori életminőségemet. Az első szobatársammal 2 évet húztam le, aztán nem is tudom mi lett, asszem elköltözött. A 2. év közepére már a tököm kivolt vele, korrekt volt, nem is igazán akadt semmilyen krónikus rossz szokása, de egyszerűen nem tudtunk miről beszélgetni vagy ha tudtunk, annak nem lett jó vége.

Aztán nyárra jött egy srác, akit nagyon bírtam, laza volt és vicces, de élhetetlen, a kajáját szerteszét hagyta, felzabálta az enyémet - majd utána jött egy újabb srác, akivel jókat kosaraztunk, de egy élére vasalt, mélyen vallásos jogászarc volt, aki mindig a csajánál lógott, és mivel egy kulcs volt kettőnkre, rendre beszopatott: amikor fáradtan hazaértem jó negyed órákat kajtattam utána az emeletek között, mert a telóját azt persze bent hagyta nálunk. Újabb félév egy román gyerekkel, aki annyira unszimpatikus volt, hogy azóta szerintem már politikus lett belőle.

Aztán mesterszakon, az új egyetemen jött csak el az igazi kollégiumi pokol, amikor hármas (!) szobába kerültem, egy kiváló sráccal, meg egy vicces, de kompromisszumképtelen és tökéletesen kibírhatatlan emberrel, akitől néha mindketten a falra másztunk. Még a haveri viszonyunk is ráment, annyira leszarta, hogy két másik emberrel él együtt és még 400 másikkal egy fedél alatt.

többnyire valahogy így éreztem magam

Akkor még azt hittem, összeférhetetlen vagyok. Aztán rájöttem, hogy csak introvertált. Persze a koleszos évek után az ember teljesen új élethelyzetbe kerül, kinyílik a világ és rájön, hogy egyáltalán nem az a természetes, hogy három kan- és lábszagú egyetemista 12 négyzetméteren, egymás szájába lógva élje az életét. Mindenesetre ezek a tapasztalatok is tanulságosak, például megtanulod értékelni a legszakadtabb albérletet is, ha akad ott legalább egy félszobának csúfolt, zárható lyuk.

Azóta rengeteget javult a lakhatási helyzetem, de az egyedüllét és a privát tér kérdése mindig felbukkan, ha az ember együtt él valakivel, mint én. Egy párkapcsolat megköveteli, hogy időt töltsetek egymással, és mivel a napi mókuskerék után, amit én személy szerint egy open office-ban töltök (vagyis esélyem sincs szociálisan megpihenni), próbálok értelmes időt tölteni a barátnőmmel is - bármilyen nehéz is ez néha.

Persze nem vele lenni nehéz, hanem az egyedüllét hiánya az, ami számomra az írás miatt is fontos lenne. És akkor még nem beszéltünk a párkapcsolattal járó családi eseményekről, a váratlanul betoppanó vendégekről, a kölcsönös baráti vendégségekről és hasonlók - egy introvertált számára mind-mind megterhelő nyalánkságok.

Nem akarok igazságtalan lenni: nyilván a másik félnek/feleknek sem egyszerű, és ezt is fontos megérteni. Mi, introvertáltak igényeljük az egyedüllétet, zavar a túlzott közelség és közvetlenség, ami mások számára természetes és az egyedüllét hiánya miatt érzett ingerlékenységünkkel mi is képesek vagyunk mások idegeire menni, mint ők a miénkre a puszta jelenlétükkel. Ez bizony egy instabil, robbanásveszélyes helyzet, nem az az ideális "az ellentétek vonzzák meg kioltják egymást" állapot. 

De a jó hír az, hogy néhány fogással (vagy nevezzük őket inkább óvintézkedéseknek) meg lehet találni azt a kompromisszumos megoldást, hogy mindenkinek egy kicsit jobb legyen: az introvertált se zakkanjon meg a másik állandó jelenlététől, és egy extrovertáltabb fél se csak a zárt ajtót bámulja, meg követelésekkel és korlátozásokkal szembesüljön. Az alábbi tanácsok egy jó részét a kollégiumi kényszer szülte, és talán csak egy magyar koleszben vagy egy ázsiai tömegszálláson érvényesek, de azért leírom őket.

Amit NE csinálj:

1, Hangos zenehallgatás
Ne csináld, ne akarj TE lenni a legnépszerűtlenebb, valószínűleg nem csak az introvertált lakótársaidnak és kollégáidnak nem jön be a goa/techno/country/reggea/popzene amit állandóan hallgatsz, hanem a többieknek se. Az állandó, kényszeres DJ-zés, maga a földi POKOL.

ismétlem: P-O-K-O-L 

2, Ki/be járkálás a közös szobába/a te szobádba

Nyilván neked sem esik jól, ha keresztülmászkálnak a privát szférádon, plusz egy ajtó egész világos kommunikációs eszközként tud szolgálni: ha nyitva van, bemehetsz, ha nincs, akkor nem vagy kopogj. 

3, Cigizés a konyhában/az arcodban

ezt asszem nem kell külön magyarázni, de néhány albérletben, koliszobában mégis megtörténik. Néha még a tűzjelző is részt vesz az ellened szerveződő összeesküvésben. 

4, Ne vidd el a másik kulcsát

Ha kolisok vagytok, és csak kettő van. Légyszi, ne. Télleg.

5, Ne barmold szét a másik cuccát/ha szétbarmolod legalább szólj, hogy nem az ukrán maffia tette
Különösen, ha még bebaszva, vodkaszagúan barmolod szét.

 

Amit csinálj:

1, Beszéljétek meg, hogy ki mikor van otthon, kinek mikor jut egy kis egyedüllét

Gondolom van egy napi vagy órarendetek, azt lehet szépen egyeztetni, és az alapján belőni és optimalizálni, mikor ki van otthon, azt is figyelembe véve, ki igényel több/kevesebb egyedüllétet.

2, Menekülj el a közös térből
Ha mindketten huzamosabb ideig ott lennétek, és neked ez már nem jó, néha érdemes elvonulni közösségi helyiségbe, gépterembe, az egyetemi könyvtár különtermébe, a büfé/kávéző egy eldugott boxába, ahol az egyedüllét bizonyos mértékig megoldott.
Például kimenekülhetsz a partra, mint a bálnák.
3, Ha vendég jön, és van rá lehetőség, szólj róla előre

A váratlan, főleg a hívatlan+váratlan vendég érkezése nagyon tud viszketni, mintha kalodába zárnának. Nem fáj, csak kényelmetlen. Mi, introvertáltak szeretünk tervezni, nem vagyunk oda a váratlan helyzetekért, az ilyesmi ritkán spannol, inkább frusztrál minket (engem).

Ennyi do-s and don't-s volna, amit karcsú életem során már megtanultam. A lista természetesen a végtelenségig folytatható, és mindenkinél új dolgokkal bővíthető, de remélem, azért sikerült pár ötletet adni adni. Persze ezer egyéb dologgal is tönkreteheted egy másik ember idegeit, aki történetesen a lakótársad. Még csak intovertáltnak sem kell lennie hozzá. Épp csak annyi a helyzet, hogy egy introvertált esetében ez valamivel még könnyebben megy, hisz lényegesen alacsonyabban van a szociális ingerküszöbünk. De ha megértitek ezt, és odafigyeltek egymásra, nem lehet baj. Próbáljátok ki, vagy legalább próbáljátok meg. 

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://intro-vertigo.blog.hu/api/trackback/id/tr3412879818

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

alalala 2017.10.23. 10:32:01

"Akkor még azt hittem, összeférhetetlen vagyok. Aztán rájöttem, hogy csak introvertált."

En egyiket sem mondanam. Legalabbis nem azok miatt, amiket felsoroltal az "Amit NE csinálj" alatt. Azok szinte mindenkit zavarnak es azok az osszeferhetetlenek, akik csinaljak es nem veszik figyelembe, hogy nem egyedul elnek.