Szédítően zárkózott

Ideje leszámolni a komfortzóna mítoszával!

2017. augusztus 17. 08:00 - darvinisdead

Öl, butít és nyomorba dönt; leegyszerűsít és baromságokat hirdet. De legfőképp: boldogtalanná tesz.

Nem, nem miatta fejlődöm, és nem, nem tesz jobb és sikeresebb emberré a komfortzónán kívüli lét. Félek tőle, kényelmetlen, és minden porcikám ellene van, hogy erre a ködös fogalomra hivatkozva és motivációs könyvek hangzatos kiemelésein csüggve belevessem magam halálosan idegen szituációkban, amelyekből a legszívesebben menekülnék. Nincs kedvem érdektelen vagy harsány emberekkel beszélgetni, számomra érdektelen témákról, csak hogy gyakoroljam az interperszonális kommunikációt (a bullshit-o-méter kiakadt!); nem akarok alacsony megtérülés reményében több konfliktust vállalni, csak azért, hogy a konfliktuskezelésben nagyobb jártasságra tegyek szert, és úgy általában nem akarok konfrontálódni, ha nem muszáj; nem akarom önként előtérbe tolni az arcom, megjátszani magam, mintha az ott fent a pódiumon én lennék, és nem csak egy szerep, a hozzá tartozó kényelmetlen jelmezzel, inggel, öltönnyel és néha nyakkendővel. Semmi vágyam napi 16 órát nyomás alatt dolgozni és tanulni, hogy önmegvalósítsak – vagy inkább megvalósítsam valaki másnak a vágyát, aki írt erről egy motivációs könyvet.

A coaching az új vallás, és mint minden vallásnak, ennek is megvannak az egészen leegyszerűsítő és ostoba változatai. Ahol üres frázisokat puffogtatnak, és faék-egyszerű ökölszabályok uralkodnak – na, ott érdemes elkezdeni gyanakodni. És a komfortzóna fogalma épp ilyen – üres – az évek alatt előbb elhasználódott, majd szépen kiürült. Most már szinte bármire rá lehet sütni. A munkádra, a magánéletedre, a külsődre, a belsődre, a szabadidődre, az álmaidra és a vágyaidra. Minden ott kezdődik, a komfortzónán túl. Hol? – kérdem én.

„life begins at the end of your comfort zone” – 21 millió Google találat. Tizenhat-kibaszott-millió!

Tanuld meg a komfortzóna helyes használatát végre: ne használd!

Számoljunk le egyszer és mindenkorra a komfortzóna mítoszával, ne röhögjenek a kezüket dörzsölve a coachok, lélekguruk és egyéb semmirekellő távgyógyítók. Maradjunk az istenverte tudományok területén, a pszichológia és a szociálpszihológia világában, a bestsellerré váltható ködös bullshitek univerzuma helyett. Igen, a vállalati kultúra nyelvezete még itt is felüti a fejét, ahogy a sok nárcisztikus áltudós beleszeret a saját maga által kreált fogalmakba, aztán szépen lenyomja a hasonló blődségekkel csillogó szemű droidokká lobotomizált emberek torkán. Félreértés ne essék, nem az olvasóközönség hibája, hogy minden hangzatos, színes-szagos és hatásvadász „elméletet” bevesznek, hanem azoké a véleményvezéreké, akik reflektálatlanul nyomatják a hülyeségeket, akik a saját népszerűségükkel visszaélve erre kondicionálják az embereket. Kasza Tibik és Schobert Norbik által megkonstruált valóságban él több százezer vagy millió magyar, ehhez képest mondjuk a komfortzónás életigazságokat szerencsére csak tizedennyien fogyasztják.

Tökéletes összhangban: hazug kép, egy hazug ígérethez

A tömegkultúra régóta fogékony a komfortzónán túli narratívákra, a valószínűtlenre, az extremitásra és különösen a sikeres önmegvalósítók történeteire. Reklámok, mesébe illő self made man sztorik – mind-mind erre játszik rá, de ezt ismerjük. A baj az, hogy már az életvezetési tanácsadók és motivációs szakértők jó része is erről áradozik. A komfortzóna elmélete elfogadottá vált, kanonizálódott, és kezd beépülni a kollektív tudatba. Közhelyszámba megy, hogy minden, mi jó, a komfortzónán kívül kezdődik. Csak épp egy szó sem igaz belőle. Vagy legalábbis nem ilyen egyszerű a képlet.

Tudjátok, mi kezdődik még a komfortzónán túl? A stressz, a sztrók meg az életveszély.

Ahogy a legtöbb leegyszerűsítő életigazságnak, valójában ennek is legalább annyi oldala van, mint egy ikozaédernek. Tönkrement családok, túlhajszolt életek, idegösszeomlások, stresszbetegségek, hegygerinceken készített selfie-k miatti halálos balesetek jelzik útját.

Tudjátok ki feszegette még a határait? Ki kergetett valamit, ami messze a komfortzónáján túl szökdécselt, jobban mondva magasodott? Erőss Zsolt, a hegymászó, aki pár éve fent maradt a Kancsendzöngán.

Érdemes megnézni a róla szóló, A Hópárduc talpra áll című dokumentumfilmet (volt szerencsém hozzá 4-5 éve az egyik Filmhéten) egészen megrázó és tanulságos. Természetesen meginterjúvolták benne Erőss feleségét is. A nő vallomásából kitűnik, hogy a férje a hegymászás megszállottja volt, aki egyszerűen nem tudott leállni, hiába szerette volna ezt a család. A film Erőss emberfeletti akaratereje mellett ezt a konokságot is pedzegeti, de kész válaszok helyett inkább csak különféle olvasatokat talál (hit, küldetéstudat, meggyőződés, sorsszerűség – főleg ilyen és hasonló értelmezések sejlenek fel). A történet végét már ismerjük (bár ez már a dokumentumfilm elkészülte után történt): a távoli, elérhetetlen dolgok iránti vágy lett Erőss Zsolt végzete.

Egy tragikus sors. Kinek hős, kinek bolond.

Miről is szólnak ezek a határfeszegetős (mit feszegetős? határkitágítós/eltörlős!) motivációs üzenetek? Ezek hordozzák a jóléthez hozzászokott, egyúttal a vallástól és a közügyektől elidegenedett, így fogódzók nélkül maradt ember számára készült (egyik) legújabb posztmodern ideológia, és mint ilyet, fenntartással, sőt, gyanakvással kell kezelni, mert a világkép amit nyújt, pofátlanul torz és leegyszerűsítő. Dobd be a gyereked a medencébe, és megtanul úszni! – ez az ostobaság a komfortzónás bölcsességek esszenciája. Te vajon behajítanád a saját gyerekedet? Akkor meg miért akarnál önként jelentkezni, hogy te legyél az a bizonyos gyerek?

A komfortzónás igazságcsokor kicsit olyan, mint egy piros pirulának álcázott kék pirula: ígér neked fűt-fát, azzal kecsegtet, hogy felnyitja a szemed, de ha beveszed, azzal gyakorlatilag minden marad a régiben, csak épp kapsz egy instant és egyszerű világmagyarázatot transzcendens humbugba csomagolva. Valójában a pénztárcádat nyitja fel, esetleg az önértékelésedet bolygatja meg. Lehet, hogy fogódzót ad, nagyobb magabiztosságot és rádöbbenéseket, de mindez csupán többé-kevésbé egységbe rendezett és jól előadott féligazságokra, na meg közhelyekre épül. Ezek a panelek ugyanúgy a kommunikációs ipar termékei, mint a reklámok és a politikai hirdetések; vagy éppen az Oravecz Nóra brand, esetleg a Szabadon ébredők Facebook-oldal. Itt nem fogsz egzakt, tudományosan bizonyított tényeket, és ezeken alapuló összefüggéseket találni, pedig a rendszer működtetői tökéletesen kihasználják ezeket. Ezért a sok bullshit, ezért van ott sok coach neve előtt a Dr-előtag, ezért az idegen hangzású, felvett név, a többoldalas CV a weboldalakon – ők is tisztában vannak azzal, hogy a tekintéllyel szembeni engedelmesség egy szociálpszichológiai közhely. Az emberek sokkal inkább hisznek egy doktornak, mint egy földmérőnek, még akkor is, ha földtani kérdésről van szó. Az ilyen és hasonló fogásokkal az életvezetők jó része persze folyamatosan él és visszaél, anélkül, hogy rámutatna azok létezésére.

blue_red_2_jav.jpgUhh, most akkor mi van?

A komfortzónába vetett feltétlen hit megeszi lelket

De talán a legkomolyabb probléma a komfortzónaizmussal, hogy az esztelenségig feltornázza az emberek elvárásait, ami iszonyatosan kontraproduktívvá válhat.

Daniel Kahnemann Gyors és lassú gondolkodás című könyvében arról ír, hogy a fiatalok által kitűzött céloknak életre szóló hatása van: a későbbi boldogságérzetet leginkább a magunkkal szemben támasztott elvárások teljesülése vagy meghiúsulása befolyásolja. A Kahnemann által hivatkozott kutatásban a felsőfokú tanulmányaikat 1976-ban megkezdő, mintegy 12 ezer alany vett részt. Ekkor, vagyis 17-18 éves korukban egy skálán kellett pontozniuk, mennyire fontos számukra, hogy nagyon jó legyen az anyagi helyzetük, majd 20 évvel később felmérték, mennyire elégedettek az életükkel. Az eredmény meghökkentő volt: azok, akik két évtizeddel korábban több pénzt akartak, de nem érték el, nagyságrendekkel elégedetlenebbek voltak másoknál.

Vagyis a felnőttkori elégedetlenség egyik biztos receptje, ha fiatalon nagyon nehezen elérhető célokat tűzünk ki magunk elé.

A felmérés szerint például azok jártak és járnak igazán rosszul, akik valamilyen előadőművészetben szeretnének kitűnni, ott a legmagasabb a kudarcráta.

És nem ez az egyetlen tudományos mű, ami hasonló jelenségről szól. Sonja Lyubomirsky orosz pszichológus Boldogságmítoszok címmel írt sikerkönyvet. Művében sorra veszi, hogyan determinálja és konzerválja a kultúra, hogy adott mércék szerint akarjuk az életünket boldognak vagy boldogtalannak értékelni. Egy másik könyvében pedig gyakorlatokat ajánl, amelyek boldogságorientáltabb szemlélet elsajátításában segítenek.

Szóval nem én vagyok az első aki a komfortzóna és a hozzá tartozó fogalmi holdudvar mítoszát támadja, de a fentiek nyomán még mindig csak hajszálrepedések keletkeztek ezen az elfuserált elméleti alkotmányon. Viszont remélem, hogy ezek után talán könnyebben sikerül majd elültetni a kétely csíráját, és egyre többen kezdenek el gyanakodni, na meg a grandiózus, jó eséllyel elérhetetlen célokkal akaratlanul is megvalósított önsorsrontás helyett inkább egy kevésbé űzött, de boldogabb életet választanak. Nem mindenkiből lehet Steve Jobs, Banksy vagy Al Pacino, de emiatt tényleg nem éri meg becsavarodni – valami ilyesmi lehet a tanulság. Én pedig ezen felbuzdulva ahelyett, hogy a kényelmes kis otthonomat hátrahagyva most azonnal kistoppolnék valamelyik tengerpartra, inkább megyek vissza aludni.

55 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://intro-vertigo.blog.hu/api/trackback/id/tr1212751570

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

2017.08.17. 16:17:39

egyetértek!!!!!!!

s 2017.08.17. 16:32:45

Nem értek egyet.

Kunci5 2017.08.17. 16:34:22

Megértem, hogy ez egy introvertált blog, de ez akkor is súlyosan egyoldalú írás.

gregaba 2017.08.17. 16:35:29

Sok igazság van a posztban. Hisz a motivációs ipar ugyanolyan biznisz, mint minden más: az előadók egy terméket árulnak, általában rakás pénzért. "Ne maradj a komfortzónádban, az Élet azontúl kezdődik" és társai. Túl magasra rakják a lécet előttünk, és még pénzt is kapnak ezért.

Viszont ha totál visszaesünk a komfortzónaipar előtti gondolkodásmódba, maradunk pocakos lúzerek egy sor halvaszületett álommal.

Nem kell (nem is szabad) Hosszú Katinkává vagy Erőss Zsolttá válnunk, de a langyos pisiben sincs keresnivalónk. Szerintem meg kell találni a középutat, ez az életreszóló megoldás.

FlybyWire 2017.08.17. 16:37:01

Ezmiez, a sikertelen emberek bibliája? :D

Frady Endre · http://fradyendre.blogspot.hu/ 2017.08.17. 16:40:08

Jézus mondja a Bibliában:
"Azután így szólt mindnyájukhoz: Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel naponként a keresztjét, és kövessen engem!"
/Lukács 9:23/
Önmegtagadás - azaz a komfortzónából való kilépés - nélkül senki sem lehet Jézus követője, más szóval keresztény.
Egyébként sportoló és szülő sem, hiszen melyik anyának nem kell kilépnie a komfortzónájából ahhoz, hogy éjszaka akár tucatszor is felkeljen a hasfájós kisbabájához?
Az egész élet folyamatos komfort zónából való kilépés.
:)

FlybyWire 2017.08.17. 16:40:18

Minden egyes előrelépés az életben (kezdve onnan, hogy a baba felül, feláll stb.) a blogszerző által meglehetősen tévesen értelmezett komfortzónából való kilépéssel történik.
Az iskola. Az első munkahely. Az első munkahely-váltás: az újabb feladatok felvállalása, és elvégzése.

Ehhez mind *tovább kell lépni*, mint amit addig tettünk/mertünk.
Másképp magzatpózban vinnyogó szerencsétlen senkik maradunk. Örökre.
Max blogolunk róla majd.

gregaba 2017.08.17. 16:41:22

@FlybyWire: tudtodon kívül értelmeset mondtál, mert az igazi Biblia többek közt pont azokkal érvel és úgy látja a dolgokat, mint a blogíró.

FlybyWire 2017.08.17. 16:41:29

"akik sok pénzt akartak, de nem érték el, nagyságrendekkel elégedetlenebbek voltak másoknál."

Captain Obvious :D

FlybyWire 2017.08.17. 16:43:48

@gregorik: Jaj pont az ilyenféle hiányzott, mint te.
Érdekes, Frady Endre nem pont ezt írja, sőt.

De bennetek ez a szép: minden igaz. meg az ellenkezője is, és ezt persze bizonyítani tudom, hiszen direktben natívan olvastátok mindketten a holt-tengeri tekercseket. Is.

:D kár, hogy mennem kell, most kezdenék jól szórakozni.

Aki nem tud ki-vagy továbblépni (és ez lehet egész picike lépés is, nem feltétlen siklóernyőzésre gondolok), az örökre lemarad, befordul, besavanyodik, stb.
Hogy találjam meg a célom az életben, ha sosem lépek tovább?

FlybyWire 2017.08.17. 16:44:31

@Frady Endre: Igen, megnézném hogy marad a komfortzónájában egy frissen szült kismama :D :D

FlybyWire 2017.08.17. 16:45:32

A boldogság "elérése" és érzete pedig teljesen független a komfortzónás témától, nagy baklövés ezt idecitálni.

gregaba 2017.08.17. 16:49:53

@FlybyWire: namost nem vágom, mi a fájdalmad, de még ilyen kicsiben is átjön egyfajta állandó rosszindulat a kommentjeiden, bocs. Ajánlom Brian Tracy hallgatását, aki egyszemélyben motivational speaker és hívő keresztény, szóval mindent bele. ;)

bagolyleső 2017.08.17. 16:54:18

Teher alatt nő a pálma. De ezt sajnos egy Y generációs lúzer már nem értheti. :(

s 2017.08.17. 16:54:35

Kifejtem. A komfort zóna elmélet ugyan túlzásokba hajtva valóban ostobaság, de az alapja nem az. A mai ember mindent kényelmessé tesz maga számára. A bevásárlást, munkát, családot, stb. Mindent. Erre egy embertől különböző élőlénynek nem sok esélye volna. Az oroszlánoknak minden alkalommal sikeresen kell vadászniuk, ha éhesek. A zebráknak állandóan legelni és vonulni kell, miközben a ragadozók elől menekülnek. Minden élőlény küzd, hogy fennmaradhasson, de az ember ezt pár zsenire bízza, miközben mindenki élvezi a munkájuk és leleményességük hasznát. Az egész társadalom a ritka kivételektől eltekintve ezért elkényelmesedik, elhülyül és ellustul. Ezt a civilizáció hozza magával és a bioszféra részeként a legcivilizáltabb élőlényt, az embert érinti leginkább. Olyan betegségről van tehát szó, mint az elhízás, vagy a mozgásszegénység. Senki nem kéri tőled, hogy kockáztassad az életedet, a testi épségedet vagy az egészségedet. Pihenj, amikor pihenned kell. Viszont szállj ki a kibaszott autódból és ne szállj villamosra sem, hanem gyalogolj naponta legalább három kilométert. Azért van a lábad. Ne számológéppel add össze a kiadásaidat, hanem papíron ceruzával. Ne térj ki a kisebb kellemetlenségek elől, hanem vállald a nagyobb munkát. Járj egy kicsit nehezebb úton, mint a többiek. Ne egyél mindig négy gombócos fagyit, amikor csak megkívánod. Néha hagyd ki. A legjobb, ha apró teljesítményekhez kötöd a nassolást. Például rövid idő alatt kell megfejtened egy fejtörőt, hogy ehess egy szelet csokit. Ha nem sikerül, akkor kimarad az édesség. Ez kevésbé kényelmes, mint odaballagni a polchoz és megzabálni 40 dkg csokit öt perc leforgása alatt. Erre gondolnak azok, akik a komfort zónából való kilépés mellet érvelnek. Talán megérted, de lehet hogy nem. Mindenesetre nekem mindegy.

Frady Endre · http://fradyendre.blogspot.hu/ 2017.08.17. 16:55:38

@maxval bircaman bácsi szeredőci mélyelemző:
Kérdeném, mit értesz "Jó"-n, ám
Megállít a komfortzónám.
:)

theus 2017.08.17. 17:02:17

Volt egy főnököm, az ő mániája volt, hogy ki kell a dolgozót mozdítani a komfort zónájából.
Egy felette álló főnöknek ez olyan jól sikerült, hogy majdnem tetlegesség lett a vége és azóta ez a volt főnök nem dolgozik itt. Sokkal jobb azóta a légkör.

Tuschinger elvtárs vagyok 2017.08.17. 17:02:44

Egyetértek. De ha valki olyan lúzer, hogy kemény pénzeket fizet azért hogy semmirekellő nagypofájú szélhámosok csesztessék és basszák el az életét, az szerintem megérdemli a sorsát. Ugyanakkor ne felejtsük el, hogy mivel áltudományokról beszélünk, nem léteznek pontosan definiált fogalmak, így a komfortzóna fogalma is csak egy nagy humbug (ahogy leirtad). De ennek alapján az Erőss Zsoltos példa is kicselezhető, mondhatjuk ugynis hogy ő nem lépett ki a komfortzónájából, mert neki a hegymászás volt a komfortzónája. Pont azért vesztettük el, mert nem tudott kilépni a komfortzónájából. Ha megtette volna, az azt jelentette volna, hogy otthonmarad és kertészkedik, és talán nyit egy coaching irodát ahol jó pénzért a sikeres életről halandzsázik.

egy polgár ... 2017.08.17. 17:09:45

Drága barátom, nem a kifejezéssel van itt a gond... Bizony a komfort zónán kívüli lét bizony minden területen mást és mást jelent. Valakinek tudatos választás, valakinek szimpla szopás az élettől. Ettől még van.
Akinek nincs választása, szimpla szopás az élete, ezt kapja, nem tudok mit hozzátenni.
Más a helyzet azokkal, akik választják (azaz van más opciójuk). Bármilyen meglepő, a sikerhez, a kitűzött célhoz, a mai világban gyakran elkerülhetetlen. Azt jelenti, hogy néha vagy gyakran szar dolgokat (nem azt amit szeretnénk) kell tennünk, szarul kell magunkat érezni (nem úgy, ahogy szertnénk), néha szar közegben kell tartozkodnunk (nem ott ahol szertnénk). Igaz ez a sportra, politikára, művésztre vagy bármilyen területre, ahol emberi teljesítmények versenyeznek. De igaz ez olyan területekre is, ahol nincs verseny, de néha szar helyzetben is helyt kell állni: pl. gyerek nevelés (imádom a gyerekeim, de gyakran kivisznek a komfort zónámból... szummában azért bőven megéri).
Ha jó, ne adj isten legjobb akarsz lenni, bizony gyakran kell kilépni a komfort zónából, nincs ezzel baj. Sőt a kifejezés is elég találó, nem kell utál azért, mert te nem akarsz vagy nem vagy rá képes.
Tehát, ha nem szimplán szar az életed, ne köss kompromisszumot, ne akarj többet, élj így boldogan. Nem kötelező kilépni a komfortzónából és rinyálni...

s 2017.08.17. 17:11:40

@gregaba: "Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa."

Köldök_szösz 2017.08.17. 17:13:11

A probléma akkor van igazán amikor egyes emberek kurvára kinn vannak a "komfortzónájukból" (ugye itt az egyik legnagyobb gond azzal van hogy 10 ember 20 féleképpen értelmezi ezt) mégsem éri el azt amit szeretne. AKA szarrámelózod magad amiben testileg-lelkileg belerottyansz aztán mégsem vagy sem gazdag sem boldog sem a fasztudja mi amit akartál.

sebi77 2017.08.17. 17:15:14

Több dolog keveredik.
- A komfortzóna mint fogalom elég jól használható. Azok a dolgok amik megszokottak számunkra, és nem érezzük magunkat kényelmetlenül tőlük. Más kérdés hogy mennyire és mikor érdemes kilépni belőle.
- Azzal egyetértek, hogy a mai népszerű pszichológia igyekszik száműzni a negatív érzelmeket, és fölöslegesnek állítani be őket. Pl. félelem. Minden második FB bölcsesség arról szól, hogy soha ne félj, soha ne add fel stb.. Pedig az épeszű ember fél, és ha indokolt, feladja. Ha nem így tesz, fizikailag, egzisztenciálisan vagy mentálisan a végzetébe tud rohanni.
- Kétségtelen viszont, hogy az átlagember számára még gyakoribb veszély, hogy képtelen kockázatot vállalni. Mindig csak a járt úton, kerülni a kényelmetlenséget, túlságosan félni olyan kudarcoktól is amik viszont nem lennének végzetesek. Ezek gúzsba tudják kötni az embert évtizedekre, és mikor valahára elhatározza magát, akkor jön rá, hogy ezt már rég megtehette volna, és a fél életét elpocsékolta.
- Vagyis: próbálkozni, kísérletezni, a határainkat óvatosan de módszeresen tágítani érdemes, de ahol érezzük hogy ellenséges területre tévedtünk, azt nem érdemes erőltetni. Én pl. nem force-olnám bele magam hogy balettáncos legyek, csak azért mert kurva kényelmetlen volna számomra az a szituáció, és majd annál többet tanulok belőle. Ugyanígy, ha nem kenyered a konfliktuskezelés (ahogy nekem se), nem kell belekényszerítened magad a cikkben felsorolt szituációkba.
- Végül: túl sok a rizsa. Nem árt egy kis töltelék szöveg, de amikor már a második bekezdésnél se érzem hogy elkezdődött volna ténylegesen a cikk, vagy késztetést érzek hogy csak minden második mondatba olvassa bele...

s 2017.08.17. 17:20:11

@egy polgár ...: "imádom a gyerekeim, de gyakran kivisznek a komfort zónámból..."
Fizetsz is Nekik érte, vagy csak simán bezsebeled a hasznot? :-)

egy polgár ... 2017.08.17. 17:22:14

@s: sajnos itt már nincs opció... próbálom élvezni :-)

s 2017.08.17. 17:24:56

@sebi77: "késztetést érzek hogy csak minden második mondatba olvassa bele... "
Olvasd csak végig elejétől a végéig! Légy jó gyerek és lépjél ki a komfort zónádból! :-)

ikke i drift 2017.08.17. 17:25:36

ha mindenki mindig a komfortzónáján belül maradt volna, akkor még nem találtuk volna fel a kereket.

s 2017.08.17. 17:26:46

@egy polgár ...: Ha majd felnőnek, sajnálni fogd ezt is. Csak a fényképek és a videók maradnak, amit nézegethetsz. Amíg nem jönnek az unokák. :-)

s 2017.08.17. 17:28:00

@ikke i drift: A fáról sem jöttünk volna le, ember. Hiszen ott volt igazán komfortos.

ki11a1ot 2017.08.17. 17:50:28

nekem csak az tetszik hogy vannak emberkék - Ti - akiknek egy ilyen poszt beindítja az agyukat annyira hogy tettlegesség legyen a vége - vagyis billentyűzet ragadása és viszonylag anyázásmentes gondolatok, érvek és ellenérvek közlése viszonylag kulturált formában. szerintem tökjó hogy ez a téma ilyen dolgokat hoz ki Belőletek és tökjó hogy nem értetek egyet és tökjó hogy mindez kurvaanyázás nélkül történik. ha valamiért ezért már érdemes volt a szerzőnek megírnia a posztot.
sorry az offolásért.

egy polgár ... 2017.08.17. 18:02:09

@ki11a1ot: Kilépünk a komfortzónánkból és nem anyázunk... :-) Gyorsan vissza...

almásderes 2017.08.17. 19:01:02

sokan leírták amire én is gondoltam a komfortzóna elhagyásával kapcsolatban. A hegymászónak a hegymászás a komfort zónája, mert jól érzi magát tőle, ugyanez igaz az ejtőernyősre ... és sorolhatnám. Akkor hagyod el a komfortzónát, ha rosszul is érzed tőle magad. Pl. kertészkedj a nyári forróságban, vagy télen egy hideg szeles napon biciklizzél. Nem fogsz belehalni, de a komfortzóna el lesz hagyva :-D

keriarpi 2017.08.17. 19:12:46

Alapvetően félreértelmezitek ezt az egész komfortzóna baromságot, mellesleg szerintem a posztot is. Az, hogy kipróbálsz új dolgokat (születik egy gyereked, megtanulsz járni, új melód lesz, új sport, stb) messze nem az jelenti, hogy kilépsz a komfortzónádból. Ott és akkor az a Te döntésed, tehát már benne van. A poszt is kb inkább arról szól, hogy mikor faszságokat kényszerítenek Rád az életben (akár a meló, akár a főnök akár a társadalmi meg egyéb hülye elvárások) amihez igazából semmi kedved, na akkor lépsz ki a komfortzónádból és döglesz bele. Pl eszedbe nem jutna kimenni a szakadék szélére szelfizni, de a sok majom is azt csinálja tehát neked is kell olyan, ezért kimész csak lezuhansz vagy 8 órás munkát végzel, de a hülye főnököd elvárja, hogy plusz két órát ingyen minden nap tegyél rá, mert mások is úgy szokták és ez az elvárás.
A csapda ott van az egészben, hogy a hülye eszement elvárások teljesítésére kitalálták ezt az egész komfortzóna bullshitet, amire már kész filozófia épül. És mindenki bekajálja. Az élet minden területén.

CSM csizo 2017.08.17. 19:56:35

@ikke i drift: A kerék is a komfortzóna szélesítése miatt lett feltalálva, ahogy minden más az életet megkönnyítő eszköz.

Ahogy egy újszülöttnek minden vicc új, úgy ez a komfortzónás különböző előadáso és tréningek is újak bizonyos embereknek, amikor találkoznak vele.
Jó esetben hamar rájönnek, hogy hülyítés, másik jó esetben élvezik, hogy hülyítik őket.

Komfortzóna helyett azt mondták: minden kezdet nehéz.., de még nehezebb a folytatás. A 10000mérföldes menet is egy lépéssel kezdődött, stb.

De a legjobban: "a nincs lehetetlen, csak tehetetlen!" ügynök mondókát rühelltem, mikor ismerőseim kedvességemnek köszönhetően rajtam gyakorolták a másodállásuk előadói művészetének megalapozását, amihez a milliomos életük reményét fűzték.

midnightcoder2 2017.08.17. 20:05:30

@Frady Endre: "Önmegtagadás - azaz a komfortzónából való kilépés - nélkül senki sem lehet Jézus követője, más szóval keresztény."

Fene sem akarja egy kereszten végezni a latrok között.

midnightcoder2 2017.08.17. 20:16:39

Amúgy ez az egész coach dolog kb. arról szól, hogy van egy rakás motiválatlan hülye, aki mivel nem akar elmenni dolgozni, de esze sem nagyon van elvégez valami kommunikáció-büfé szakot, aztán hogy mégse a hamburgert kelljen árulnia a mekinél, próbálja valahogy hasznossá tenni magát. És némi marketinggel kb. minden szart el lehet adni, ezt is.

Ami a komfortzónából való kilépést illeti, ez egy bődületes nagy marhaság. Senki nem lehet jó a komfortzónáján kívül. Vagy gondolod, hogy Einstein igazából utálta a matekot és a fizikát, és csak azért találta ki a relativitáselméletet, mert nem vették fel coachnak és ezért ki kellett lépnie a komfortzónájából ? Vagy Bill Gates és Steve Jobs utálta a számítógépeket és a programozást ? Lófaszt mama! Ahogy a sportoló sem azért sportoló mert kinn van a komfortzónájából, hanem azért, mert neki az a komfortzóna. Az agya issza a finom kis szerotonint amit a szervezete a mozgás hatására produkál, és jól érzi magát tőle. Másnak viszont más jön be: Pl. van aki a veszélyes dolgoktól érzi jól magát, és Pl. kiváló kaszkadőr lesz, műrepülő, autóversenyző. De kétlem, hogy kiváló vadászpilóta lenne abból, aki alapvetően fél a repüléstől, csak kilép a komfortzónájából a bevetés idejére...

segar 2017.08.17. 21:51:28

Háthhh, ennél jobban nem kell nem kilépni abból a komfortból...:

"Félek tőle"
"kényelmetlen"
"minden porcikám ellene van"
"a legszívesebben menekülnék"
"Nincs kedvem"
"nem akarok"
:D
___
Szóval ez egy olyan kor, hogy az Y-pszilonok a levegőből szívják a kényelemben fetrengő nem akarást. De kicsit ilyen lett mindenki. A tévéből csak annyi esik le (DE AZ TUTIRA!): "mert megérdemlem"... Hogy a fenébe ne lennének irreális elvárásai az embereknek?
___
Ehhez képest: amikor pénzhez jutnak, olyan kényelmi dolgokat vesznek, amiktől hamarabb lesznek betegek. És az már nem kényelmes. Ott a komfortzóna az, ha fél óráig nem fáj. Mondjuk komfortzóna az is... :|

Duplaxiii 2017.08.17. 22:02:21

Kamu, marketing.
Egy újabb lépés az emberek önrendelkezésének lerombolására, a gondolkodásnélküli, irányított egyezombi halmaz kialakítására.

Sequoyah 2017.08.17. 22:32:14

Hat a boldogsag valoban nem feltetlenul a komfortzonan kivul van. Sok embernek a boldogsagot az jelenti, ha a kanapen ulhet egesz nap kenyelemben.
A komfortzonabol nem a boldogsagert kell kilepni. A komfortzonabol a fejlodes miatt kell kilepni. Ha a kozepszeruseg megfelel, nem feltetlenul kell kikelni a fotelbol. De ha kicsit is tobbet szeretnenk elerni, akkor az mar nem fog onnan sikerulni.
.
Ha a komfortzonaban sikereket lehetne elerni, akkor konnyu lenne sikereket elerni, es mindenki sikeres lenne. De mivel a sikert altalaban masokhoz viszonyitva merjuk, ez igy mar nem is jelentene semmit.
.
De mint irtam a siker nem feltetlenul egyenlo a boldogsaggal.

Irbisz 2017.08.17. 22:57:51

@s: Az a baj, hogy a poszternek igaza van. Utananeztem, a magyar neten minden önjelölt guru, coach, HR-esek, ilyen-olyan tanacsado es plane trener csak ezt fujja, de hibasan, illetve reszleges ismeretek alapjan, csak par szlogent ismetelgetnek a felmüveltek magabiztossaggal.
Tenyleg lehet fejlödni a komfortzonat elhagyva, ez teny. DE, es erről kb. a nagy magyar vilagmegvaltok, tanacsadok, okoskodok mar nem irnak, alighanem mert semmit enm tudnak róla, hogy a komfortzonan tul ugyan tenyleg ott van a tanulasi zona, de azt elhagyva atkerül az ember a panikzónaba, ahol mar nem tanul, hanem csak negativ hatasok lesznek az eredmenyek (a zona nevehez illöen :)).
Es azt könnyü atlepni, egyenfüggö ki mikor kerül oda, igy aztan igazabol egy csoportot nem is lehet ugy tanitani hogy a komfortzona elhagyasara akarjak kenyszeriteni öket.
Miert is? Mert eleve a csoport tagjai elteröek, a zónaik is, igy egy egyebkent jo feladat, gyakorlat is valakit meg a komfortzonajaban tart, mas tanul, fejlödik mert ö a tanulasi zonajaba kerül, masok meg mar a panikzonaban vannak.
ha a sok okos trener, coach, HR-es, es föleg aszolgaltatasaikat megrendelö "vezetö" stb. ismerne es plane ertene ezt az abrat (jellemző hogy nem magyar nyelvüt kellett keresni), akkor ez a poszt sem kelett volna hogy megszülessen:
thestrategyguysite.com/wp-content/uploads/2011/01/Comfort-Zone1.png
Egyebkent epp az egyenek szorasa miatt csoportos kepzesre, fejlesztesre ezt csak veletlenül lehet felhasznalni sikeresen (homogen, kvazi azonos tulajdonsagu csoporttagok). Egyenszinten mar hasznos lehet- de a sok kokler draga penzert ezt mint csoportos fejlesztesi modszert hasznalja ...

Irbisz 2017.08.17. 23:00:07

@Kunci5:
Akkor te is az a kategoria vagy, akiröl fentebb irtam. Nezd meg az abrat, keress utana (alighanem nem a magyar neten kell keresgelned) hogy a poszter alighanem ugy jart, hogy a sok alulmüvelt es/vagy lelkiismeretlen trener, coach HR-esnek hala, olyan foglalkozasokra került, ahol atlenditettek apanikzonaba:
thestrategyguysite.com/wp-content/uploads/2011/01/Comfort-Zone1.png

Irbisz 2017.08.17. 23:05:19

@midnightcoder2:
Na te sem ertessz a temahoz csak osztod az eszt. LAsd fenn elözö ket hsz. PErsze itthon kb. feherhollo gyakorisagu lehet az, aki jol alkalmazza is erti is a komfortzona elhagyasanak elmeletet.
Es ahogy fentebb irtam, csoportban nem is lehet sikeresen hasznalni, ezert szar, kontraproduktiv es a fejlesztesi penzek karos elegetese a komfortzona elhagyasan alapulo treningek. Ez egyenszinten jo fejelsztesi elv lehet, HA jol hasznaljak.
Es igen, nem kell minden keszseget, kepesseget fejleszteni. Es lehet erősseget is fejleszteni, de ott a fejlödeshez tenyleg at kell a learning zonaba kerülni :)

Kunci5 2017.08.17. 23:35:34

@Irbisz:
1. Elég nehezen lehet megérteni, amit írni szeretnél.
2. Abból az egy mondatból sikerült leszűrni, hogy melyik kategória vagyok?
3. Fent pont az én állításomat támasztod alá "Tenyleg lehet fejlödni a komfortzonat elhagyva, ez teny.". Míg az írás épp így kezdődik "Nem, nem miatta fejlődöm, és nem, nem tesz jobb és sikeresebb emberré a komfortzónán kívüli lét.". Tehát ez az írás egyoldalú, te pedig önmagadnak ellentmondasz.
4. Én az elmúlt 10 évben emberek ezreivel beszélgettem erről a témáról csoportosan is és egyénileg is. Nagyon sok embert indított el a fejlődés útján. Nem csak ez, de ez is hozzájárult.
5. Nagyon sok kókler van a szakmában, ez igaz.
6. Nem tudom, pontosan mit szeretnél elérni az amúgy elég zavaros kommentjeiddel, de ez az írás legalább olyan káros, mint a kókler trénerek/coach-ok. Teljesen jogos, hogy egy introvertált embert nem fogok beleerőltetni a pánikzónájába, ettől még de facto kijelenteni, hogy ez az egész faxság, az egy kínosan szűklátókörű, egyoldalú vélemény.

Reckl_Amál · http://recklamal.blog.hu 2017.08.18. 01:51:58

Jó az alapgondolat!

A komfortzóna a saját határok ismerete. Az ebből való kilépés ösztönzése ennek a mai, magát istennek képzelő, gátlástalan embertípusnak a mániája.

Az általam megismert coach-ok mind az eredeti szakmájukban megbukott, felszínes tudású agresszorok. Ők nem szabad akaratukból léptek a komfortzónájukon kívülre, hanem, mert egy tisztességes szakmához kevesek voltak. Önhittségükben a kudarcukat sikertörténetnek próbálják eladni, és ahogy itt is sok üres fejű kommentből kiderül, egész jól, Pokolra velük!

killercsiga 2017.08.18. 04:26:29

elég csapongó, logikátlan poszt.
a lényeget nem sikerült érthetően leírni, hogy a posztoló szerint miért nem jó a komfortzóna határainak feszegetése. (az hogy önjelölt életmód tanácsadók rákaptak, az nem érv, ezen az alapon minden hülyeség.)

erős zsolt is elég kifacsart példa, mert az ő komfortzónája épp ott kezdődött, ahol normális embereknek véget ért.

FlybyWire 2017.08.18. 09:09:57

@gregaba: felesleges, van nekünk itthon Pál Feri, voltam az előadásán és nagyon tetszett. Rendben van.
Mondjuk motivációs előadónak a szó amerikai értelmében nem bélyegezném, a hívő kereszténysége pedig egyáltalán nem üt át az előadásán, és pont ettől jó.
Semmi bajom amúgy a hittel, amíg az szigorúan magánügy marad.
Az egyházak már teljesen más lapra tartoznak.

FlybyWire 2017.08.18. 09:13:39

@s: Már majdnem egyetértettem, de nem fogok. Emiatt: "Ne számológéppel add össze a kiadásaidat, hanem papíron ceruzával."

Ez nem komfortzónából kilépés, hanem csak sima gyakorlatszerzés nem várt helyzet esetére. Maximum.
Az ember nyugodtan használja ki a technika vívmányait, ettől még kiléphet a komfortzónájából.
Mondjuk megtanul snowboardozni. Vagy a munkahelyén elmegy egy tanfolyamra, és az ott szerzett tudás alapján extra munkát vállal, esetleg új pozícióba lép, amit alig ismer. Ehhez is kell a bátorság!
Feldezni új dolgokat, kipróbálni magunkat valami újban.
Nem teljesen kezdő, de még nem is igazán rutinos sofőr felmegy az autópályára. Elsőre ijesztő, utána nem.

Ha folyamatosan pácolódunk az ismert langyosban, semmi értelme nem lesz lassan semminek.

FlybyWire 2017.08.18. 09:17:34

@keriarpi: "ád az életben (akár a meló, akár a főnök akár a társadalmi meg egyéb hülye elvárások) amihez igazából semmi kedved, na akkor lépsz ki a komfortzónádból és döglesz bele"

Szerintem meg ez a téves értelmezés.
De jó eséllyel nincs univerzálisan elfogadott "komfortzóna" definíció, ezért elfogadom, hogy másképp értelmezzük,

FlybyWire 2017.08.18. 09:19:32

@Sequoyah: végre egy értelmes komment.

Frady Endre · http://fradyendre.blogspot.hu/ 2017.08.18. 09:46:13

@midnightcoder2: Nem minden keresztény végzi kereszten a latrok között. Van, akit lefejeznek, netán oroszlánok elé vetnek, esetleg vízbe fojtanak, vagy máglyán elégetik...
Itt egy írásmű az ügyben:

KÖZÉPKORI LELETKE

Egy középkori NDK-beli kolostorban régészek rábukkantak a híres keletnémetalföldi eretnek szerzetes-költő, Keenpadra von Takengem "Verőfényes tavaszi inkvizíció" c. kétsoros versére, mely így szól:

"Süt a Nap,
Üt a pap."

(Frady Endre ford.)

A lelet sokak szerint cáfolhatatlan bizonyítéka önmagának! Sokak szerint viszont nem. Lapzártakor az önfeledt tudóscsoportok még javában verekedtek az Akadémia dísztermében.

(MTI)

illusztrálva:
fradyendre.blogspot.hu/2012/10/kozepkori-leletke.html

Szakács Kriszta 2017.08.18. 12:05:24

Van benne valamennyi igazság, de iszonyúan szélsőséges, ennél fogva pedig ostoba. Pont annyira sarkít és egyszerűsít faék szintre, mint az első sorokban megkövezett véleményvezérek, sprituális vezetők - és bár nem értem hogy jönnek ide, de (csak a ROSSZ) - coachok (de elismerem, hogy sokat esett a szakma színvonala és rengeteg a valóban ide sorolható kókler).
Viszont: attól még az írás egyoldalú, indulatos, fröcsög és feleslegesen uszít.

Semmiféle szelleni vezető, életvezetési guru vagy akárkicsoda nem tart senkinek pisztolyt a fejéhez, hogy kritika nélkül fogadja el minden gondolatát. Az érett, kritikus gondolkodás mindenkinek saját felelőssége, ez alól nem ment fel, hogy ki mondta, hányszor mondta, és a csapból is ez folyik. Ettől még nem kell, nem szabad készpénznek venni. (Sajnos nagyon sokaknak nem sajátja felnőtt korban sem, ezért valamilyen szinten jó lenne, felelősségérzetet plántálni a médiát használókba, de ez most nem ide tartozik.)

Ami pedig a komfortzónát illeti, a fejlődéshez időnként igenis meg kell haladnunk magunkat. Ajánlom figyelmébe mindenkinek Csíkszentmihályi Flow elméletét, amit ezen témakörben szerintem oktatni kellene. Nem arról van szó benne ugyanis, hogy csak azzal foglalkozz, amiben örömöd leled, hanem mindig társítsd ezt - jól megválasztott mértékű kihívással. Enélkül egyrészt egy idő után a legjobb dolgok is unalmassá válnak, másrészt, jó eséllyel ma is a pattintott kövekkel kellene írkálni egy ilyen blogot...

Irbisz 2017.08.19. 15:05:17

@Kunci5: Mit nem ertettel?
Akkor röviden hogy megertsd a lenyeget: az elterjedt csoportos foglalkozas, trening, csapatepites stb. kereteben nem lehet mindenkinel eredmenyt elerni, mert azonos foglalkozas, hatas mellett lesznek akik nem fejlödnek semmit, mert meg maradnak a sajat komfortzonjukban (esetleg unatkoznak, es ilyenkor hallani a tening alatt, utan hogy " na erre is kar volt ezt a 4 orat/2 napot elpazarolni, es a parszazezer Ft-ot a kepzesi büdzseböl erre elkölteni ", vannak akik fejlödnek, naluk volt ertelme a foglalkozasnak, megint masok meg kifejezetten rossz emlekekkel mennek el, mert ök mar a panik zónajukba lettek kiloditva.
Hagyomanyos keretek között, heterogen csoportnal meg ez a helyzet, teljesen mindegy hogy fenyezed magad. Ha egyeni, esetleg kiscsoportos foglalkozast tartassz (mindegy milyen elnevezes alatt), akkor ha tnyleg jo vagy, akkor meg el is hiszem hogy sokan itelik eredmenyesnek a velük valo beszelgetest.
Bar azt honnan tudod hogy emberek ezrei a fejlödes utjara leptek miutan foglalkoztal velük? Nyomon követted öket, eredmenyeiket, eletminösegük valtozasat, azaz tudod milyen es mekkora valtozasok következtek be tevekenyseged nyoman?:)

Kunci5 2017.08.19. 22:39:31

@Irbisz:
Nem a lényeget nem értem, hanem ahogy írsz. Bár ez utóbbi most egész érthető. Az, hogy egy csoportos foglalkozás során nem lehet mindenkinél azonos eredményt elérni, tök egyértelmű, ettől még távozhat a többség elégedetten. De mind ennek SEMMI köze ahhoz, hogy ez az írás FULL egyoldalú!
Az emberek fejlődését meg onnan látom, hogy a szervezetbe való belépésüktől a kilépésükig foglalkozom velük. Kérlek a jövőben ne fárassz okoskodó válaszokkal!