Szédítően zárkózott

Így mond le rólunk, introvertáltakról, a munkaerőpiac

2017. június 29. 08:45 - darvinisdead

Nem te tehetsz róla, hogy utálod a munkahelyed, ha egyszer eredendően alkalmatlanná tesz a produktív munkavégzésre. Vagy egyszerűen csak arra, hogy jól érezd magad.

 denied.jpg

Mindenekelőtt – még a felismerés előtt is – ehhez a bloghoz kellett az, hogy tudjak miről beszélni, és hogy tudjam, miről beszélek, amikor azt mondom: introvertált vagyok.

Korábban hiányzott hozzá a fogalmi keret, aztán jött a híres TED-előadás, majd témába vágó cikkek és vélemények sora. Kábé itt tartunk most. Szóval már van keret, de nincs érdemi beszéd róla, hogy esetleg egy odavetett jelzőnél többet jelentsen. Vagy akár termékeny változásokat generáljon, például a munka világában, ahol máig látványosan ignorálják, mintha nem érintené a munkavállalók ötödét.

Introvertáltnak lenni munkahelyi tabu, nem esik szó róla, vagy ha mégis, inkább csak említés szintjén; a szánalom-megvetés skálán kivált egy erőtlen reakciót, és ennyi. A vezetők körében fel sem merül, az állásinterjúkon csak úgy röpködnek a kemény (és sokszor öncélú) HR-kérdések, bértárgyalásnál a számok, de a reális elvárásokról, a munkakörülményekről, a beilleszkedés nehézségeiről senki sem beszél.

Nem tudatosítják bennünk, hogy a munkahelyek döntő többségét az extrovertáltakra szabták, hogy ott a társas erények megléte talán a legeslegfontosabb, sőt, gyakran egyenértékűnek tekintik a lelkes, motivált munkavállalóval, és élből jutalmazzák.

Nem csoda, hogy ezek után egy introvertált úgy érzi, mintha épp kilépett volna a lövészárokból, pedig csak belépett a munkaerőpiacra.

Erre az első munkahelyem is jó példa, ahová egyenesen a felsőoktatásból érkeztem. A tojáshéj még a seggemen, óvatosan bekopogok, beengednek... ééés ennyi. Eddig terjed a vendégszeretet. Később nem igazít útba senki, magamtól kell eltalálnom az üvegfalú tárgyalóig, miközben 8-10 ember bámul felváltva rám és a monitorra, de egyikük sem köszön. Helyet foglalok az üvegkalitkában, és a kellemetlen, mustráló tekintetek kereszttüzében várom, hogy megérkezzen a HR-esnek öltözött cégvezető, és minden földi jót ígérjen. De előbb szükségszerűen megvárakoztat.

Akkor még nem tudtam, hogy az irodai munkahelyek tökéletes prototípusában járok, ennél több figyelmességre vagy barátságosabb környezetre (például a nem kimondottan emberek megfigyelésre és ellenőrzésére kitalált belső terekre) máshol sem számíthatok, sőt.

open office at its best: az üvegfalú tárgyalónak éppen ennyi értelme van

Ez az extro-first szemlélet olyan mélyen beleégett a társadalom kollektív tudatába (főleg a vállalati világban), hogy az erre épülő, de bizonyítottan bukott módszereken sem képesek változtatni.

Ilyen a közös ötletelés, más néven a brainstorming, amikor egy csoport tagjai együtt keresik a legjobb, legkreatívabb megoldást egy problémára.

Kísérletekkel bizonyították, hogy a vállalati kultúra egyik alapköve, a nyilvános ötletelés, egyszerűen nem működik.

Egy csoport sokkal hatékonyabb, ha az egyének egymástól függetlenül, írásban szedik össze az ötleteiket és az elgondolásaikat, mint ha nyilvánosan. Egyrészt mert mások jelenlétében érvényesül a társas lazsálás effektusa, ami megfigyelhető pl. a csoportos kötélhúzásnál is, amikor a csoport tagjai inkább a többiekre bízzák a munka dandárját, így sokkal kevesebb energiát fejtenek ki, mint tennék azt egyénileg (ez az ún. Riegelmann-effektus).

Másrészt, mert a visszahúzódóbb tagok tudása és véleménye teljesen háttérbe szorul, a hangadók dominálják az ülést, a többieknek meg elmegy a kedve az egésztől a nyilvános megaláztatástól való félelem, vagyis a kockázatkerülés miatt (ez pedig a társas gátlás).

A fenti elvet mégsem veszik figyelembe, így az introvertáltakban rejlő potenciált egyáltalán nem használja ki a legtöbb cég. Ezt nap mint nap testközelből tapasztalom, hiszen a reklámszakmában dolgozom. Már az eszközök és a módszerek is rosszak: nyitott iroda, állandó szereplési kényszer, hosszúra nyújtott, terméketlen meetingek, lehetőleg minél több résztvevővel.

Hogy ezt másképp is lehet(ne), és hogy valójában mennyivel sikeresebb lenne mindenki számára az ötletelés újszerű megközelítése, azt jól példázza a Pixar stúdió attitűdje, amely eredményességét a kemény munkán túl saját filozófiájának is köszönheti, mely szerint a jó ötletek bárhonnan jöhetnek, és mindenki bátran elmondhatja a véleményét.

A Kreativitás RT. című könyvében Ed Catmull, a Pixar egyik alapítója arról vall, hogy a tartós siker fontos pillére volt cégüknél az Ötletbörze intézménye. Ez egy évente megrendezett nap, amelyet a dolgozók felvetéseinek szentelnek. Ilyenkor minden dolgozó előre megírja az ötleteit, javaslatait, és csak ezt követően ülnek össze beszélgetni róla egymás között.

Minden idők egyik legjobb, Oscar-díjas rövidfilmjének ikonikus lámpája, Luxo JR, és a Pixar-logó. Nem véletlen, hogy az animációs stúdió ennyire pofátlanul sikeres: hisznek az emberekben, és az introvertáltak kreativitásából is képesek építkezni.

A Pixar ezzel a módszerrel lábalt ki egy kezdődő válságból: nyitottak a dolgozók felé, figyelembe vették az igényeiket, és megadták nekik a lehetőséget, hogy újra fontosnak érezzék a munkájukat. Empatikusak voltak. Valahogy így kellene és lehetne lojálisabbá tenni az introvertált munkavállalókat, azaz minket, de egyelőre hiányzik az akarat. Részünkről pedig a komfortérzet és az önbizalom, ami hatással van a teljesítményünkre és a motivációnkra. Csoda, hogy én is abba akarom hagyni?

Apropó, nem fejtettem ki, hogy én mit tapasztalok, és miért fogom egyszer abbahagyni az ügynökségi munkámat. De ezt legközelebb már tényleg elmesélem!

31 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://intro-vertigo.blog.hu/api/trackback/id/tr7412626937

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

BiG74 Bodri 2017.06.29. 16:21:02

A közös ötletelés néha sikeres, egy jó, összeszokott, célorientált csapatnál. Na ilyen alig-alig akad.
A közös ötleteléseket az esetek többségében, az agresszív, más gondolatait elfogadni képtelen, karrierista faszok zúzzák szét.

onlajnok · http://www.onlajnok.com 2017.06.29. 16:28:27

Egyrészről nem kell mulyának és kukának lenni, ha valamit nem tudsz, nem találsz kérdezz, meg egyébként is az illem azt mondja ki, hogy ha valahova bemegyek, nekem kell köszönni, nem a bent levőknek. Ha nem fogadják, akkor az bunkóság, persze egy nagy open office-ban lehet nem is hallanak. A közös ötletelés hatékonysága meg attól függ kik vesznek benne részt, ha mindenki írásban benyújtja a gondolatait, akkor hogy vitatják meg, hogy indokolják/védik meg az álláspontjukat? A végén így ugyanúgy egy valaki dönt, mint személyes megbeszélés alkalmával az esetleges hangadó, de itt végképp semmi esélyed beleszólni.

énisfélek 2017.06.29. 16:38:19

@BiG74 Bodri: No meg az ötlettolvajok, akik saját ötletként mondják el a meetingen azt, amit csendesebb kollégájuk mondott nekik a reggeli kávészünetben. Aztán arcizom rándulás nélkül felveszik az érte járó pénzjutalmat és magától értetődőnek tarják azt is, hogy őket léptetik elő. A csendes (és okos) kolléga nem szól érte, hiszen ekkor már nem dolgozik a cégnél.

énisfélek 2017.06.29. 16:40:10

@énisfélek: Amely brainstorming nem írásban történik az a mások munkájából élő aljasok kedvenc vadászterülete.

Sir Galahad 2017.06.29. 17:35:32

Szerintem vannak bizonyos munkatípusok, amik inkább extrovertáltaknak valók, meg vannak olyanok, amik inkább introvertáltaknak. Olyan munkahelyet kell választani, ami ebből a szempontból megfelel a személyiségünknek. Ahelyett, hogy mondjuk introvertáltként belépek egy olyan munkahelyre, ahol inkább az extrovertáltaknak felel meg a munka, aztán verem az asztalt, hogy variálják át az egészet az én igényeimnek megfelelően...

Mr. Waszabi 2017.06.29. 17:58:31

Szerintem ezt extrovertáltak írták, akiknek fogalmuk sincs az introvertáltság lényegéről. Az intronak van egy belső teljes világa, amelyben minden működik. Onnan szedi az ötleteit is, amiket a munkája hétköznapjaiba átültetve tud valós, működő megoldásokat építeni. Illetve, munkában is működik ez. Másképp látja a dolgokat, látása nem függ más emberek látásmódjától, ténykedéseitől, szabályrendszerétől. Eredeti. Introvertáltak nélkül nincs sem ötlet, sem fejlődés - az extrovertált mindig a külvilághoz igazodik, az a maximuma, kényszerűen - nem jut hát olyan eredeti ötletekre, mint az intro. Dióhéjban. Az introvertáltság nem jelenti azt, hogy az ember nem kommunikatív, vagy ne volna közösségi ember. Csak egy életlátást jelent.

LegalMosquito 2017.06.29. 18:42:13

Ez az egész introvertált-extrovertált dolog eléggé túllihegett téma mostanában. Kedves Blogíró, ha nem érzed jól magadat a helyeden, nézz körül, és keress olyat, ami jobban megfelel az igényeidnek. Sokféle munkahelyen lehet ugyanazt a tartalmú munkát végezni. Ha viszont annak ellenére nem váltasz, hogy rosszul érzed magadat, miközben tudod, hogy a körülmények nem fognak változni... hát, akkor barátom szomatizálódni fognak a pszichés tüneteid, és előbb burnout, majd depresszió következik.
Szóval, lépj. Vagy hagyd abba a hisztit, és dolgozz.

Suksori 2017.06.29. 19:01:01

@LegalMosquito:

a körülmények nem fognak változni..+

részben az ún. szellemi söpredék miatt, akinek túl nagy a befolyásuk, hazánkban meg pláne.

CoolKoon 2017.06.29. 19:02:03

@énisfélek: Na olyanokból van a multikban (meg a bankokban és még nagyon sok más helyen is) rengeteg...

Sprickoló Tömegek 2017.06.29. 19:10:02

Az introvertált-extrovertált felosztás egy teljesen fölösleges hovatartozósdi: egyszerűen arról van szó, hogy szereplési kényszeres, agresszív fajankók túlordítják a kevésbé lármafüggő embert.

CoolKoon 2017.06.29. 19:10:17

@Sir Galahad: Nem erről van szó, hanem inkább arról, hogy a legtöbb cég felszínes, üres extrovertekre épít (kiváltképp a multik), ahol az az erény, ha az ember nagyokat mond (és ügyesen lopkodja mások ötleteit), valós teljesítményt felmutatni pedig nem tud (de ezt mintha nem is várnák el tőle). Valójában ezekben a környezetekben az egyetlen elvárás a főnök hásójának (nyelvvel történő) tisztára sikálása (eredmény felmutatása nem vagy csak alig), ami kiváló terep az extrovertáltak számára. Igen, egy introvertált egy ilyen környezetben nem találja a helyét, mert teljesen más az értékrendje (pl. a felszínes, de látványos megnyilvánulásokat értelmetlennek tartja, ahogy az ebből eredő üres fecsegést is). Csak sajnos az a baj, hogy az introvertek nem tudnak "nem extrovertáltaknak való" környezetbe kerülni, mert egyszerűen nincs ilyen (pl. még rendszergazdáknál sem).

DFK 2017.06.29. 20:09:30

Van olyan munka ahol hátrány, van ahol előny az introvertáltság. Egyébként a hallgatag intros kollega tud a legjobb ötlet tolvaj lenni.

Doryyka 2017.06.29. 20:54:14

Inkabb ott lehet a gond, hogy az intro nem egyenlo a magaert kiallni keptelen mamlasszal. Lehet valaki intro, de attol o mar felnott.

Khonsu 2017.06.29. 21:46:13

@Doryyka: Sok "intro" valójában aspergeres, csak nincs diagnosztizálva.

Sir Galahad 2017.06.29. 22:22:13

@CoolKoon: Már hogyne lenne? Ilyen szakmában akár otthonról is lehet dolgozni. Lehet alapítani saját kis céget is, ahová hasonló társakat vesz fel az ember. És ez igaz egy csomó más szakmára is. Szerintem már a pályaválasztásnál is érdemes arra gondolni, hogy olyan szakmája legyen az embernek, ami ebből a szempontból is megfelel neki. A világ átformálása ugyanis nem fog menni.

Dan da Man 2017.06.29. 23:20:02

@Sir Galahad: Két dolgot nem veszel igénybe.

Az egyik, hogy egy ember esetleg szereti azt a munkát, amit végez, csak olyan körülményekkel nincs megelégedve, amiken egyébként lehetne változtatni - sőt, még hatékonyabbá is tenné a munkavégzést.

A másik pedig az, hogy Magyarország sajnos olyan hely, ahol nem a tehetség, a következetesség, a felelősségvállalás, és a jól végzett munka számítanak mérvadónak. És ez még tovább csökkenti annak a lehetőségét, hogy valaki a hivatásában jó és a képességeinek méltó helyet szerezzen. (Az alapítson saját céget dolog bizonyos szakmákban - pl.: szórakoztatóipar - gyakorlatilag teljességgel lehetetlen. A kérdés gyakorlatilag arra redukálódik, hogy hova megy el az ember rabszolgának. Mert nem ötletek, nem kompetencia, és nem jól végzett munka tesznek fel egy céget a térképre, hanem kizárólag az ismeretségek. Olyannyira, hogy ha megnézed, bármilyen szart is gyárt egy cég, újra és újra megbízást fog kapni - így aztán nem is törekszik a jobb eredmények elérésére.)

Szóval kicsit próbálj meg globálisabban gondolkodni! Mert pont EMIATT a gondolkozás miatt nem lehet átformálni a világot, amit képviselsz. Ugyanis nem a gombhoz kell a kabátot keresni. Sok olyan nagyszerű híresség van az élet minden területén, akiről tudni lehet, hogy nem egyszerű ember. És ez nem feltétlenül baj. Ehhez képest otthon mindenki csak a könnyű, simulékony munkatársakat keresi. És nagyon könnyen bedől a kamus, nagyarcú niemandok-nak. És ez vezet ahhoz, hogy az értelmesebb introvertáltak gyűlölik ezeket a helyeket, mert látják, hogy hogyan navigálják bele a cégeket a földbe a csak erre alkalmas emberek.

midnight coder 2017.06.30. 07:00:10

@Sprickoló Tömegek: Az intrók sem feltétlenül üres, fecsegő, lármafüggő emberek, Csak nekik a kommunikáció megy jobban. És erre is szükség van, különösen egy nagyobb cégnél ahol bizony tényleg nagyon fontos hogy az információ eljusson A pontból B pontba. Semmi nem idegesítőbb, amikor egy folyamat azért áll napokig, és azért kell tartani 5 meetinget a fél céggel, mert X és Y polgár nem képes egymással megbeszélni, miközben amúgy egy irodában dolgoznak.

A problémát én inkább ott látom, hogy ott is ezek a képességek vannak túlhangsúlyozva, ahol nagyon nem kellene. Szoftverfejlesztőként, amikor már a harmadik hete lubickolsz a 40 millió soros kódbázisban vadászva egy-egy nagyon vicces kis hibára, akkor nem annyira vidám dolog ha az openoffice-ban mögötted hármad épp egy skype meetingen vesznek részt, előtted ketted a szoftver egy másik részének a hasfájásáról beszélnek, oldalt a konyhába menet pedig a kollégák viccet mesélnek, neked pedig már fáj a füled a fejhallgatótól amivel reménytelenül próbálod picit távol tartani a fehér zajt.

CoolKoon 2017.06.30. 08:36:48

@Sir Galahad: "Ilyen szakmában akár otthonról is lehet dolgozni. Lehet alapítani saját kis céget is" - Lehet, hogyne lehetne. Talán még Mo-n is vannak nem kevesen az IT szektorban (beleértve a programozást is), akik otthonról dolgoznak. Csak amit ezzel mondani akartam, az az, hogy szerintem vannak olyan szakmák, amekben az extrovertáltság erőltetése kifejezetten káros és kontraproduktív (pl. a már említett informatika, de van egy csomó más is, pl. zeneszerzés, irattári kutatómunka, úgy általában a legtöbb kutatás stb.), mégis ezt csinálják (kiváltképp a nagy cégek). Erre pedig szerintem nem az a megoldás, hogy "akkor el lehet menni", mert valószínűleg az illető helyére ugyanolyan introvert kerül, aki esetleg ugyanúgy nem fogja ott jól érezni magát.

"már a pályaválasztásnál is érdemes arra gondolni, hogy olyan szakmája legyen az embernek, ami ebből a szempontból is megfelel neki" - Ez magától értetődő (és szerintem a legtöbb introvert ezt abszolút figyelembe veszi). A gondok viszont ott kezdődnek, amikor csórikám kijön az egyetemről, elmegy a munkahelyre (abban a hiszemben, hogy pl. nem társas életet fog ott kelleni élnie munka helyett, hanem dolgozni), aztán jön a pofáraesés, hogy ja, nem úgy mennek a dolgok, meg kinézik/nem léptetik elő az introvertáltsága miatt.

CoolKoon 2017.06.30. 08:57:17

@midnight coder: "amikor már a harmadik hete lubickolsz a 40 millió soros kódbázisban vadászva egy-egy nagyon vicces kis hibára, akkor nem annyira vidám dolog ha az openoffice-ban mögötted hármad épp egy skype meetingen vesznek részt" - Pontosan erről van szó. És nem, egy másik programozó se fogja magát jól érezni ebben a környezetben, akárhányat is vesznek fel. Illetve lehet, hogy akad olyan is, amely otthonosan fog mozogni ebben a környezetben, csak arról meg egy idő után esetleg kiderül, hogy esetleg nem is programozó :P

Hujber Tünde · http://7veszteseg.blog.hu 2017.06.30. 09:12:04

Az introvertáltakról már ott lemond a munkaerőpiac, hogy állásinterjúra hívja őket. :) A halálom az állásinterjú. Semmire nem jó kérdések (3 legjobb tulajdonság, wtf), meséljen magáról! (mit? leírtam a CV-ben, ami a leendő munkáltatóra tartozik, ha felvesz, és össze is haverkodunk, majd mesélek). És az összes többi kérdés, ami a kommunikációra és a más emberekkel való viszonyra kérdez rá (hogyan kezelte a legutóbbi kudarcát, milyen emberekkel szeret együtt dolgozni, stb.) És a bónuszok: csapatépítők (no way), fiatalos, pörgős társaság (menekülj, Tündi! ), stb. És hajszálra ugyanezeket kínálják és kérdezik még szoftverfejlesztő cégek is, ahol pedig ugye elvben nem kéne mást csinálni, csak magányos farkasként kódolni, vagy tesztelni.

Jut eszembe: azt mondták egyszer nekem, amikor szoftvertesztelőnek jelentkeztem, hogy ne mondjam azt, hogy magányosan szeretek dolgozni, mert az rossz pont! ROSSZ!

Csakis az extrovertáltaknak van hely ezen a bolygón.

Doryyka 2017.06.30. 10:04:52

@Hujber Tünde: attol, hogy extro vagyok, az allasinterjut meg en is gyulolom. Beszelni tudok, ugy ertem nem okoz gondot, de az idiota kerdesek kiakasztanak. Pokarpofat meg nem tudok vagni :(

Vérszegény éjszakai dúvad · http://hangorienidiocc.blog.hu 2017.06.30. 10:23:02

@Mr. Waszabi:

+1

"Az introvertáltak nem szégyellősek, csak muszáj egyedül lenniük néha ahhoz, hogy feltöltsék az energiáikat, míg az extrovertáltak nem feltétlenül akarnak a társaság középpontjában lenni, csak ugyanezt a feltöltődést a társasági kapcsolataikból szerzik meg. Ennyi a különbség köztük."

Bizony, a blogger erősen keveri az introvertáltságot az önbizalomhiánnyal.
Én meglehetősen introvertált vagyok, de egy meetingen kb. én beszélek a legtöbbet. Na, akkor hogy is van ez?

Hujber Tünde · http://7veszteseg.blog.hu 2017.06.30. 10:24:34

@Doryyka: Na, most akkor ezt képzeld el úgy, hogy a kérdések is kiakasztanak, és nem is szeretsz idegenek előtt beszélni. Totál bukta, bármennyire is alkalmas lennél mondjuk szoftvertesztelőnek.

Én tényleg úgy vettem észre, hogy mindig a szociális képességeket kérik számon, még akkor is, ha egy lakatlan szigetre keresnek Robinsont.

Hujber Tünde · http://7veszteseg.blog.hu 2017.06.30. 10:29:07

@Vérszegény éjszakai dúvad: Szerintem te max. ambivertált vagy, de nem intro. Egy intro nem beszél, ha nem muszáj. Ha pedig muszáj, akkor utálja. Én az utóbbi 2-3 évben kezdtem többet társaságba járni, beszélni, muszájból. Utálom is, nem érzem magam önmagamnak. Olyan, mintha 0-24-ben szerepet játszanék, azt is úgy, mint egy rossz ripacs. Iszonyú kimerítő lelkileg és szellemileg is.

Vérszegény éjszakai dúvad · http://hangorienidiocc.blog.hu 2017.06.30. 10:44:36

@Hujber Tünde:

Hm. Szerintem meg nem.
Egyébként meg lehet, hogy te vagy túl szerény és visszahúzódó az introvertáltságod mellett. Azért, mert te ilyen vagy, nem azt jelenti, hogy minden introvertált ilyen.

Az introvertált nem azt jelenti, hogy csendben ül a sarokban, és egy világ omlik össze benne minden egyes alkalommal, amikor meg kell szólalnia. Még akkor sem ezt jelenti, ha az emberek jelentős része azt hiszi, hogy ezt jelenti.

" Utálom is, nem érzem magam önmagamnak"

Akkor mi a fenének csinálod? Most komolyan.
Én olyan dolgot nem csinálok, amit utálok, csak azért, mert mások esetleg ezt várják el tőlem.

Almandin 2017.06.30. 11:16:33

@Khonsu: Vagy szociális fóbiás, generalizált szorongással küzdő. A mérték a lényeg. Egy introvertált ember nem a társaság középpontja típus, de ha túlzott félelmei, gátlásai vannak emberek között, az már kóros. Nézesse meg magát szakemberrel, mert az öndiagnózis könnyebb téves lehet.

Renee Le Renard · http://senkisehivta.blogspot.hu/ 2017.07.13. 18:17:13

Elképzelhetetlen, hogy ne az introvertáltak vigyék előre a világot. Belemélyülés és kreativitás nélkül nincs haladás, márpedig az extrovertáltak mivel mindig a társasági léttel vannak elfoglalva, hiányában szenvednek nem csak ezeknek a képességeknek, de az erre fordított időnek is.

Számomra az extrovertáltak nem néznek ki másképp mint az állatkerti majmok akik makognak ugrándoznak egymás szórakoztatására fáról fára cél nélkül, amíg röhögnek és szörnyülködnek azon, hogy mit szarozok két fa egymáshoz csiholgatásával. Aztán meg néznek egyet, hogy jé ilyet is lehet.

Aztán meg az ember nem győzi védeni a találmányát a népszerű, de tolvaj majmoktól.

De egyszer majd eljön a mi időnk is, meglássátok :)

Renee Le Renard · http://senkisehivta.blogspot.hu/ 2017.07.13. 18:20:45

Ja, és van egy másik sajnálatos tulajdonságuk is: nem látják a fától az erdőt, ezért lényegi meglátásokat és megfejtéseket nem szabad várni tőlük. Felületes megoldásoknál és következtetéseknél soha nem jutnak messzebbre, de legalább annál elégedettebbek és önelégültebbé válnak tőlük :D

Fekete Pestis 2017.07.14. 20:59:24

@Renee Le Renard:

még Husz is találkozott eggyel, amikor éppen égetni vitték.[na nem az öregasszonyt, hanem Huszt] ( szent együgyüség) ;)

Fekete Pestis 2017.07.14. 21:00:47

@Hujber Tünde:

a legborzasztóbb az, hogy halálosan unod a helyzete is, meg a beszélgetötársaidat is. [ én ezt néha irónikus és csípös megjegyzésekkel dobom fel ;)]