Szédítően zárkózott

És akkor rájöttem, hogy introvertált vagyok

2017. június 22. 08:30 - darvinisdead

A múltkor észrevettem magamon valami különöset. Azt hogy szenvedek. Túl sokat. Magam miatt meg mások miatt. De leginkább magam miatt. Meg azt is, hogy fáradékony vagyok: kimerít, ha sokat kell beszélnem, ha sokat kell hallgatnom, ha konfrontálódnom kell másokkal. Ha kénytelen vagyok mások hülyeségét hallgatni hosszan, feltekert hangerőn, és hogy mindezt nincs kivel megbeszélnem. Nem csoda, a panaszkodás mindenkit idegesít – beleértve engem is. De ez az írás nem erről szól, hanem a felismerésről.

Mert a felsoroltak ellenére egy olyan munkahelyen kell dolgoznom, ahol legalább 8-10 emberrel vagyok összezárva napi 9-10 órát, és rengetegszer kell mások előtt előadnom az ötleteimet: legalább heti szinten prezentálok, és legalább óránként kell meggyőznöm másokat az igazamról.

Hogy bírom ki? Nehezen. Akkor miért ezt csinálom? Mert én választottam.

Igen, magamnak kerestem a bajt. Illetve az elején még ezt se tudtam, akkor még nem veszi észre az ember, a gimis közeg (ha szerencséje van), a család, a barátok, később az egyetem meg a kollégium olyan sűrű védőhálót szőnek az ember köré, hogy az szinte mindent felfog. Aztán kibújunk a burokból, jönnek a kapunyitási pánikkal terhelt húszas évek, és egy rideg irodában találjuk magunkat, tele a minket foglalkoztató problémák (és sok esetben az egész világ iránt) érzéketlen emberekkel, akik – ha ez önmagában még nem volna elég, és valami kiskapuban reménykedünk – többségében egy másik generációhoz tartoznak. Akkoriban ismertem fel, hogy introvertált vagyok, részben a témában írt, rövid idő alatt megszaporodó cikkeknek köszönhetően.

Igen, a fent említett múltkor kábé 4-5 éve volt. És már lassan 3 éve ennek ellenére dolgozom egy extrovertáltakra szabott munkahelyen. Bemegyek reggel, trancsíroztatom picit magam és a lelkemet aztán hazamegyek. De közben valami mintha változna, a trancsírozás egyre kevésbé visel meg.

Vajon ő az életben is introvertált? Vagy ami még fontosabb: ha látna rólam egy gifet, vajon tudná, hogy én az vagyok?

Persze ennyire azért nem egyoldalú a helyzet. Ezt is ki lehet bírni, sőt, még élvezni is sikerül néha, ha kapok egy kis elismerést. Ha úgy érzem, létrehoztam valami értelmeset, és nem csak fát vágtam egész nap, amit 10 év múlva egy gép is meg tud majd csinálni. És mivel egy nagy irodáról beszélünk, ha arra van szükség, akár el is lehet menekülni. itt is megvannak a bevett gyakorlatok, hogyan vond ki magad a hangos többség számára bizsergető viccmesélések, spontán sztendápolások, nyilvános jópofizások, kedélyes odamondogatások és egyéb kellemetlen performanszok alól. Persze nem tudod mindig eljátszani a megváltozott munkaképességű süketnéma gyakornokot – és ez itt a lényeg. Igen, megérkeztünk ahhoz a bizonyos komfortzónához.

A legtöbb munkahelyen ugyanis ez megy, csak kicsiben: bekerülsz egy irodába, gyárba, raktárba, ahol egyszerre rengeteg idegennel kell felvenned a kapcsolatot, akiknek a jó része még csak nem is barátságos veled. Miért lenne? Vele se voltak azok mások, mikor odakerült. Legfeljebb néhányan, de őket egyébként sem érti senki. Meg kell tanulnod kezelni őket, a hülyeségeiket és az erényeiket, megszokni a tempót és a stílust. Alkalmazkodni. És a végén még jól is érezheted magad, már ha összejön. Na de ez nekem nem megy! – gondolhatod. Pedig már az is valami, ha jobban megy. Megéri.

Hogy miért éri meg? Mert könnyebb lesz tőle az életed, könnyebben tudsz váltani, ismerkedni és megismerkedni új dolgokkal. Egyszerűbb lesz aktívan alakítani a sorsod.

Ettől függetlenül, és leginkább az elején leírtak okán, úgy döntöttem, be fogom fejezni, amit csinálok. Felmondok vagy megvárom, amíg kirúgnak. Hogy mikor? Még nem tudom, talán ha ennek a blognak a végére érek. Talán hamarabb. Hogy miért? Legközelebb elmesélem.

32 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://intro-vertigo.blog.hu/api/trackback/id/tr9812612339

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Suksori 2017.06.22. 21:10:20

hogy ennek a posztnak mi értelme, a szerző sem tudná megmondani, de az sem, aki kitette

Jakab.gipsz 2017.06.22. 21:21:32

Rendben: kínlódj még egy kicsit, de csendesebben és akkor mindenkinek jobb lesz.

King of Shadows · http://disszociatividentitaszavar.blog.hu/ 2017.06.22. 21:44:40

Ahogy látom az extrók már kezdik is a rikácsolást...

Szerintem ne törődj velük. Én értem - legalábbis azt hiszem - miről szól a poszt (én is intro vagyok). Gondolom már Te is észrevetted, hogy az extróknak mindig kell egy pofozózsák, amin (akin) levezethetik a feszültséget. Vagy csak unatkoznak...

Leordítász király 2017.06.22. 21:55:50

Engem ezeknél jobban zavar, hogy reggel (számomra) korán be kell menni. Sose tudom hét közben kialudni magam a hülye "normális emberek" miatt, akik szerint az a normális, hogy este korán le kell feküdni, reggel meg korán fel kell kelni. Faszom...

Sir Galahad 2017.06.22. 23:00:37

@Leordítász király: Akkor miért ott dolgozol? Keress kötetlenebb állást vagy indíts vállalkozást a hiszti helyett.

odamondó 2017.06.23. 02:08:02

@Sir Galahad: jaja indíccs vállalkozást azzal úgyis milliókat lehet keresni, hisz az összes vállalkozó hatalmas autókban pöffeszti a seggét! Omg..

croc 2017.06.23. 04:14:53

Szerintem te caak ál-intro vagy.
Egy kispályás.
Az igazi intro kizárólag egyedül képes dolgozni, leginkább otthonról távmunkában, vagy legrosszabb esetben saját irodában :)))

padisah · http://www.kozvetlen-allasok.hu 2017.06.23. 06:33:41

@croc: nekem sokat javított az életminőségemen, hogy szabadúszó lettem, és távmunkában programozok

Sir Galahad 2017.06.23. 07:16:17

@odamondó: Nem azért, hanem hogy maga oszthassa be az idejét. Akkor nem kellene másokhoz alkalmazkodnia és korán kelnie.

a távoli rokon 2017.06.23. 07:41:56

Én is ilyen befelé forduló voltam vagy 30 évig, aztán a válás megváltoztatott. Elég nagy sokkterápia volt, nem mondanám hogy megérte, de az biztos hogy máshogy élem az életem. Egy lendülettel munkahelyet is váltottam, alkalmazottból magánzó lettem. Mondhatni az egész addigi hozzáállásomat kidobtam a kukába. Összegezve sokkal érzeketlenebbé váltam, volt feleségem szerint egy prosztó lettem - szerintem meg határozottan elmozdultam az egészséges irány felé.:)

odamondó 2017.06.23. 08:05:50

@Sir Galahad: igazából az a része nem tetszett a kommentnek, hogy a "hiszti helyett". Lehet ötletete adni, hogy kötetlenebb munka vagy ha van valami ötlet akkor legyen vállalkozó, de azért a véleményem szerint ez nem ilyen egyszerű, hogy mindenki képes vállalkozó lenni. És ezt nem lehet azzal letudni, hogy a másik ember hisztizik.

@a távoli rokon: volt feleséged szerint valószínűleg halál tökmindegy mit csinálnál úgyis prosztó lennél. Ha 20 éves lányokat dugogatsz akkor meg azért, mert azok micsoda "csitrik".

jova68 2017.06.23. 08:25:50

@Suksori: Esküszöm, ugyanerre gondoltam.

Lángharcos 2017.06.23. 08:31:18

Minden beszólás ellenére az emberek többsége örül, ha dolgozik valahol és nem nagyon tudja megváltoztatni, hogy hány emberrel van egy szobában. Az introveltáltságnak/extroveltáltságnak is van mértéke, illetve vannak szituációk, amiket egyénileg megtanultál magadban orvosolni (vagy szerencsésen jött ki az ismerkedés a helyzettel).

Vannak módszerek, amikkel kizárod a külvilágot munka és közlekedés közben és próbálsz vele élni. Nekem mindenhol fejhallgató van a fejemen, munkában és útközben is. Ha valaki beszélni akar hozzám először látványosan integetnie és kalimpálnia kell, még akkor is, ha ideáll az asztalomhoz :)

Lehet, hogy egy ideig egy hobbid kapcsán társaságibban viselkedsz, de amint elmúlik az a lendület és motiváció, visszazökkensz az otthonülő magányos farkasba, aki mindig is leszel. Szerintem fordítva is működik, ha valami (pl. egy párkapcsolat) zárkózottságra kényszerít, akkor annak elmúltával visszaállsz a normális viselkedésedre.

büdösbanya 2017.06.23. 08:42:44

Célszerű lett volna ezt a blogot úgy elindítani, hogy a szerző előtte képbe került volna az introvertált-extrovertált kifejezések valódi és eredeti tudományos tartalmával. Amennyiben a szerző birtokában van ennek, úgy elnézést kérek, de az indító posztból ez nem igazán jött le.

A Myers-Briggs személyiségtipológia (gyakran használt nevén MBTI teszt) alapján az introvertáltak és az extrovertáltak abból a szempontból különülnek el, hogy honnan merítik az energiájukat, hogyan képesek feltöltődni. Az elkülönítés alapja tehát az energia forrása. Az introvertáltaknál ez jellemzően belső, az extrovertáltaknál külső, tehát - leegyszerűsítve - míg az előbbieknek rendszeresen szükségük van az egyedüllétre, a magányos tevékenységekre, addig az utóbbiak éppen ettől szenvednek, ki kell mozdulniuk, emberek közé kell menniük, társas tevékenységeket kell választaniuk.

Tény, hogy az introvertáltakra általában jellemzőbb a visszafogottság, a befelé fordulás, de egyáltalán nem jelenti azt, hogy az introvertált ne tudna esetleg jól szerepelni, előadni valamit, hogy búskomor, hallgatag vagy embergyűlölő lenne, hogy nem képes elviselni vele egy irodában másokat; pusztán azt, hogy feltöltődni saját magából tud, ami miatt gyakrabban és jobban igényli az egyedüllétet.

dr. mesterséges színezék 2017.06.23. 09:01:17

Introvertált vagyok... írok is erről gyorsan egy posztot.

Sir Galahad 2017.06.23. 09:17:49

@odamondó: Az emberek igen jelentős hányada olyan munkahelyen dolgozik, ami nem minden szempontból ideális a számára. Például sokat kell utazni, bunkók a felettesek, rosszak a munkakörülmények, satöbbi... vagy mondjuk korán kell kelni. Mégis, az emberek általában vagy becsülettel végzik azt a munkát, ami épen a feladatuk, vagy keresnek egy számukra jobban megfelelőt, esetleg vállalkozást indítanak, ahol a maguk urai lehetnek. Úgyhogy amit a hozzászóló tett, az bizony hiszti.

mildi 2017.06.23. 09:58:25

@büdösbanya: köszi, akkor nekem már nem kell lírnom.
+vannak az ambik, akik igénylik az embereket, szeretnek közöttük dolgozni, vagy pl. bulizni, ugyanakkor igénylik az egyedüllétet is

Suksori 2017.06.23. 10:04:52

@Sir Galahad:

ez hülyeség is, (a kritika nem rinyálás, nem hiszti, csak a hülyék vagy a változásban ellenérdekeltek szerint) a minőségi munkára meg nincs forrásod.
a poszttal nem ez a baj

randomgenerator 2017.06.23. 10:14:19

@Sir Galahad: tehát némán szopni, az a férfias és becsületes hozzáállás. francért akar az ember esetleg beszélni a dolgairól. jobban járna ha csendben felvágná az ereit de ha lehet úgy, hogy mást ne zavarjon vele.

Diana Boldog 2017.06.23. 10:16:58

@croc: Így van. Aki valóban szenved az előbb felsoroltaktól, nem csinálja ezt. Én is megszenvedtem évekig ezeket a 'sok idegesítő kollégás' munkahelyeket, de váltottam a lelki békém miatt. Ma egy utcafronti irodában dolgozom EGYEDÜL, és már az is borzasztóan zavar, mikor bebámulnak az ablakon. Illetve egyedül lenni a legteljesebb kikapcsolódásom és feltöltődésem egyben. Mennyien kibuktak rám emiatt, mert nem megyek bulizni vagy nem tudok elmenni random egy italra munka után. Hát bocs. Tényleg nem. És ez nekem így jó.

kerecsen2010 2017.06.23. 10:18:39

@Leordítász király: Ja-ja. Én már csütörtökön használhatatlan vagyok, amióta az idióta főnök rájött, hogy a szerződésben 8 órás munkakezdés van, és azt be kell tartani (ráadásul agglomerációból járok be, és nem, nem adom el a házat, amiért a mostani viszonyok között legfeljebb egy pesti panelgarzont tudnék venni). Helyben pedig nincs munka, de ha lenne, akkor is ugyanolyan korán kellene felkelnem, hála a helyi, tömegközlekedésnek csúfolt napi 3 buszjáratnak, ami kizárólag a gyári reggeli műszakhoz és az iskolakezdéshez igazodik. Valamiért a döntéshozók az extrovertált (ezt még értem) és koránkelő többséghez tartoznak és attól érzik jól magukat, ha megszivathatják a kisebbséget. Bár nálunk az a főnök kivételével mindenki. Meglepődött volna, ha csináltat a döntése után egy hatékonyságfelmérést. Azóta senki sem túlórázik (fizetetlenül) és fel sem veszi a céges telefont munkaidőn kívül. És csütörtöktől már használhatatlan... Mondanom sem kell, a főnökkel általában azóta találkozom a liftben, ha véletlenül elkések. Mert a 8 óra persze rá nem vonatkozik.

Névtelen betelefonáló · http://bandeenator.blog.hu 2017.06.23. 10:21:14

A téma fontos, feszegetni kell, és minél több emberrel meg kell ismertetni, mint a szeretenyelvek fogalmát, de ahogy büdösbanya felhasználó írta, azért ez egy kicsit összetettebb dolog. Neki írom, hogy az ISTJ típusba tartozom a 16-ból, ő tudja, mi ez :D

Más: hiába vagyok introvertált, jobban szeretek irodában dolgozni, mint otthonról. Irodában, egy normális közegben. A szélsőségesen extrovertált (lelőhetetlen) és az ugyanennyire befele forduló (székely viccek főszereplője lehetne) kollégákkal nehéz mit kezdeni, előbbi típust tolerálni kell, utóbbit pedig még nehezebben tud megnyitni egy másik "intró", szóval sötét ló és nem látunk a fejébe.
Mégis a jó közeg jobb, mint otthonról.

Amit még előttem írtak, a kötött munkarend inkább a pacsirtáknak kedvez, a hivatali idők is hozzájuk vannak igazítva, a bagoly típusok később kelnek később fekszenek és ugyanennyire értékesek.
Nekem szerencsém van, olyat végzek, mait szeretek, és egyáltalán nem baj, ha este 21 óráig kell maradnom, és másnap cserébe mehetek 11.30-ra. Ha van elintéznivalóm, úgyis el lehet intézni előtte, ha pedig nem, hát tudok egy jót aludni. Ilyen szempontból is megéri - a szakmai és emberi tényezők mellett.

Treff Bubi 2017.06.23. 12:32:01

Hát igen, én is inkább introvertált vagyok, de ettől még nem üldögélek egész nap a szobámban attól rettegve, hogy valakivel beszélni kell. Én is ugyanúgy eljárok pl. sörözni a barátaimmal, csak mondjuk legtöbbször nagyon korán le is lépek, mert szó szerint az agyamra megy a folyamatos zaj, beszéd, a sok impulzus. Ennyi, muszáj ezt dramatizálni.

büdösbanya 2017.06.23. 12:47:48

@Treff Bubi: Na ez az, erről van szó. Az introvertált nem egyenlő az antiszociálissal. Jómagam például a saját szakterületem tekintetében elég gyakran veszek részt előadóként különböző oktatásokon, mások szerint lendületesen, érthetően és képszerűen adok elő, akár százas hallgatóság előtt is, és a kérdésekre is szívesen válaszolok. Erre mondta egyszer nekem valaki, hogy azért vagy ilyen jó prezentőr, mert extrovertált vagy. Nem, én pont hogy introvertált vagyok, szerintem ő az exhibicionistával keverhette. A társaságot kedvelem, de csak egy bizonyos mennyiségben tudom elviselni; úgy, ahogy Treff Bubi, én is mindenhonnan hamar lelépek, és ha ki vagyok merülve, legszívesebben egyedüli tevékenységet választok (max. a férjemmel, akivel nagyon jókat lehet órákon át üldögélni erdei padokon vagy éttermekben).

odamondó 2017.06.23. 22:35:45

@Sir Galahad: ezzel a gondolkodás móddal egy probléma van. Emberünk szeret egy munkát de ahol csinálja ott a szabályok nem fekszenek neki. Akkor szerinted mi a megoldás? Kussolva tűrjön, csináljon más munkát amit lehet nem is szeret vagy mutassa ki a kritikáját. Ami szerinted a hiszti. Előző munkahelyemet a te fajtád miatt hagytam ott, mert minden rendben van a sok bólogató jános szerint.

Sir Galahad 2017.06.30. 16:50:19

@odamondó: Rossz hírem van. A sok embert foglalkoztató munkahelyek egyszerűen a nagy számok törvénye miatt az introvertáltak logikája szerint működnek, ugyanis ők vannak többen. És mivel a többség nem szokott alkalmazkodni a kisebbséghez - ez van - , az introvertáltaknak érdemesebb olyan hivatást, majd olyan munkahelyet választani, ahol egyedül/kevés emberrel együtt/egyszerre kevés emberrel foglalkozva dolgozhat. Lehet rinyálni, de az nem vezet sehová, csak elkeseredetté és kiégetté teszi azt az introvertált embert, aki pedig lehetne boldog is a munkájában.

Sir Galahad 2017.06.30. 16:56:27

@Sir Galahad: Javítás: extrovertáltak logikája szerint. Bocsánat.

odamondó 2017.06.30. 19:39:55

@Sir Galahad: teljesen félreértelmezted,de oké.

Miisa 2017.07.06. 22:01:10

A blogíró nem azért szenved mert introvertált, hanem mert nem tanult meg konfrontálódni asszertív módon, szabadon kimondani a véleményét, megvédeni az álláspontját és érvényesíteni az érdekeit, anélkül, hogy a másikat sértené. Itthon sajnos még a passziv vs agresszív az elterjedt...

Kedves Bolgíró! Ne ragassz magadra egy félreértelmezett címkét (fenntebb vki kifejtette az MBTI szerint mit is jelent az intro-extraverzió, Jungféle irányvonal). Az introvertáltság nem egyenlő a zárkozottsággal, félénkséggel. Úgy szintén, aki visszafogott, az nem biztos, hogy zárkozott is. Inkább foglalkozz az asszertív kommunikációval és az EQ fejlesztésével, minthogy bezárkózz egy életre. Idővel sajnos lesznek elkerülhetetlen konfrontációk. Mindenféle laikus cikkek helyett, inkább konzultálj egy szakemberrel.

rozsomák 2017.07.17. 18:05:37

@Miisa:
Teljesen igazad van.. A poszter egyáltalán nem biztos, hogy introvertált, sőt valószínűleg nem az.

(De hát ilyen egy laikus, pancser, kontár stb. öndiagnózisa. Elvégre teljesen feleslegesen tanulnak az orvosok, pszichológusok évekig, minek ? hisz egyszerűen, képzettség, gyakorlat nélkül is tudjuk magunkat diagnosztizálni, hát nem ? :)
Legközelebb majd ötperces tükörbenézés és félperces alhasi nyomogatás után megállapítja majd magáról, hogy neki májrákja van és nyilván neki lesz igaza, hisz ki ismerné jobban magát, mint ő, nem ? ) :)

A poszter az eddigi posztjai alapján - ahogy leírja, pályakezdő, pár éve végzett - sokkal nagyobb az esély valamifajta beilleszkedési zavarnak, pláne ha esetleg az társul az úgynevezett Z generációra állítólag jellemző kissé narcisztikus, magát a reálisnál kissé többnek értékelő, és "mindent akarok, hisz én több vagyok nálatok" stb. stb. attitűdjével.
Amikor kilép az egyetem, suli megszokott falai közül az első munkahelyre, ott nem az folyik, mint ami eddig folyt. Ez eleve nagy váltás..(Be kell járni rendszeresen, nem ő dönti el, mit csinál, nem akkor tart szünetet, amikor ő gondolja stb.stb.)
És ha esetleg kissé orrfennhordó stílusban viszonyult a régebben ott dolgozó munkatársakhoz, akkor nagy a sansz, hogy azok nem fogadják ezt akkor lelkesedéssel és jól visszavágnak, kiközösítik esetleg, vagy csak azt hiszi, és rátör az "egyedül vagyok" érzés, és automatikus bezárkózás, amit aztán később introvertáltságának minősít - mint "szakképzett" "önpszichológus"..
És akkor itt tartunk.

Mert ugye roppant érdekes az a kérdés is, hogy a munkahely előtt vajon miért nem érezte magán ennek a jeleit ? Miért csak ennek kapcsán észlelte ?